Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-15 / 46. szám

esi testület azon legelső természetes törvényének : „soha senki nem gyűlölte az ö tulajdon testét, hanem inkább neveli és táplálja azt." Mert nem vagyunk-e az ö testének tagjai, és az ö testéből és csontjából valók ? Akármely világi állam, vagy polgári társaság ezt teszi az államtest akármely részével, mikor oda épiti jólétét ömlesztő csatornáit, és legerősebb védbástyáit, a hol ezek leginkább szükségesek. És a Krisztusnak sz. teste — az anyaszentegyház nem állna e ezen minden egyes tagját és abban önmagát védő és ápoló szeretet törvényének határa alatt ? Azért mondom, ha tolnai egyházvidékünk egyházi érdekeink emelése tekintetében semmit sem tehetne, akkor is a kerületnek felénk kellene fordulnia gondoskodó figyelmével, azt mondván: ime ott azon elszigetelt vidék, oda ássunk a közmiveltségnek egy bőven áradozó csatornát, oda építsünk a prot. tudományosságnak egy messze kiszögellő előbástyát — azon vidéknek szükséges legalább egy jól rendezett algymnasium. Nemde ezt várhatnánk ? Úgyde azon emiitett feltétel nem is áll. A tolna-baranya-somogyi egyházvidék nem henye tag a kerület testén, sőt becsületesen leróvja egyházi közügyeink és iskoláink körüli kötelességeit. Alig van hazai prot. egyházunkban esperesség, mely tudományos intézeteink körül többet tenne. Nem említem, hogy majdnem egészen földmivelökbŐí, a magyar törvényhozás által „contribuens misera plebs" névvel illetett és a felsőbb tudományosság iránt nem egy könynyen lelkesíthető néposztályból álló esperességünk a lelkészeknek tanítóknak tetemes önmegadóztatása hozzájárulásával sz. Lőrincen egy bár csak hiányosan felszerelt, de mégis az emberiség sok erejét igénybe vevő algymnásiumot tart fenn: azonfelül a kerületi iskolai közpénztárba több mint 1600 frt a. é. évi járulékkal folyik be a soproni tanoda fentartására, ugy hogy ezen esperesség — a melynek pedig egy két gyülekezet kivételével a vasárnapi perzsely egyedüli jövedelemforrása — évenkint 2500 frt a. é. csupán iskolai adót visel. Ugy gondolom, hogy ezen esperességnek, a mely ennyivel járul a kerületben a tudományos míveltséget elősegítő köztökéhez, nem egészen méltánytalan panasza, midőn mégis azon egyedüli intézetét, a melyre utasítva van, csak lengeni és nyomorogni látja, és talán még elejteni kénytelen; és talán meg nem magyarázható népünknek elégedetlensége, és adózási vonakodása, mikor tetemes áldozatai mellett fiait más felekezetű iskolák ajtain zörgetve és koldulva kénytelen bekönyörögni; de még kevésbé követett el esperességünk igazságtalanságot a testület jogai ellen, a midőn évek óta zarándokok kérelmeivel a kerület ajtaihoz, és egyházvidékünk saját helyzetét figyelmébe ajánlva esperességi iskolánkat pártfogásába és ápoló kezeibe kéri. Mikor egyházunknak e vidékeni kiáltó szükségeit és érdekeit szívünkön hordozva elvittük azokat és kérelmeinkkel letettük a kerület asztalára, legalább talán gúnyt és vádaskodást nem érdemeltünk. De legyen ez felejtve. Az nem volna érdemes a Krisztus evangéliumának drága örökségére, a ki az ő nevében és szent érdekeiért ennyit panasz nélkül elviselni nem tudna. Felejtjük annyival is inkább;

mert a kerület és az annak élén álló férfiak nem voltak siketek kérelmeink iránt. Már 1854-iki gyűlés jegyzökönyve 23-ik pontja alatti végzésében és azóta több szőr tekintélyes és befolyásos ajkakról biztosíttatott esperességi iskolánk számára, a soproni fötanoda, mint első szü lőttje melleit, a másodszülöttség joga oly értelemben, hogj mihelyt a soproni tanoda az akkor kezdett alapon és mérvben mint 8 osztályú fogymnásium és 2 évi theologia kiépítve és szervezve lesz, első gondja egy esperességünl kebelében kellően és a célnak megfelelőleg felszerelendő algymnásium leend. Oh ha tudná a kerület, hogy ezer csak a bizonytalan jövőbe helyzett biztatásnak és reményzugásnak is mennyire örült ezen egyházmegye! de hí azóta ebbeli örömünk és reményeink csillagai rendre tünedeznek, annak bizony nem mi vagyunk okai. Lássuk min váltotta be a kerület végzésileg és gyülésileg számtalanszor kimondott biztatását. Azóta már ismét kizárólag csaí a soproni tanoda javára fordítandó 55 mérő búzát, vag] annak a soproni piaci ár szerinti lefizetését tehát ezen id< szerint 250 f. uj terhet rótt esperességünkre, azóta a soproni 2 évi theologiát 4 évi theologiává növeszté ki azóta a tanítóképezde — a mely pedig nem bírt oly kedvező biztatással, sőt kerületi végzésnél fogva soha fennállása terheivel a kerület vállaira nem nehezedhetik — elsőben egy tanárt, és most ujabban ismét egy tanár nyert, a kiknek fizetésük majd nem egészen csak a kerületi iskolai közpénztárt terheli; azóta a kerület egy Sopronban felállítandó jogacademia felállításán és szervezetén buzgolkodik — és mi mindig csak várunk. Az elsi szülött a kerületnek minden kitelhető kedvezményeivel hal moztatik és a másodszülött csak vár. Vájjon meddig vár jon még ? Talán addig, mig a soproni tanoda egyházun kat méltán megillető fényben lesz kiállítva és minden tudo mányos igényeknek megfelelő intézet színvonaláig les2 emelve ? talán addig, mig az vágyaink és törekvéseink non plus ultra-ját elérte? Hiszen nincsen egyházmegyénk nek egyházát hűn szerető fia, a ki annak szívből örülni nt tudna, mert hiszen a soproni intézet édes mindnyájunké de félő, hogy a másodszülött addig éhen hal, és hogy egyházunk egy felöl a másik résznek romjaiból épül. Én azonban nem látom a kerületnek atyailag osztó igazságát, mikoi egyik szülöttjére atyai kedvezésének egész áldását és cifn köntösét adja, és a másikra alig vet egy foltot; az egyil vidéknek asztalát szeretetének legdrágább csemegéivei igyekszik elhalmozni, mig a másik „kiván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek emennek asztaláról hullanak," mert alig van egy falat kenyere. De mégis — hálátlanság volna elforgatni, hogy néha-néha még is csak hullott egy-egy morzsalék. Az 1760-ik győri kerületi gyüléí esperességi iskolánk számára az egész kerületre kivetendc 600 frt o. é. szavazott meg, a melynek azonban egy negyedrészét isinét csak mi viseljük, és — egyházmegyénk kebelében levén egypár gyülekezet, a mely a fizetést soproni iskolánk számára eleitől fogva makacsul megtagadta, és a melynek ebbeli ellenállásával mindeddig a kerület ií hiába küzdött meg — az ebből származott hátramaradások fejében ezen 600 frt is le szokott foglaltatni, ugy hogy es-