Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-15 / 46. szám

kétségenkivül azt, mert lelkipásztoraink, nem állanak a tudományosság azon magas pontján, a melyen állani tartoznának. Több tekintetben alább állanak mint azon emberek napjainkban, kik müveit nevelést nyertek; nem birnak annyi ismerettel, mint a müveit osztály; — egész naivsággal csudálkoznak vagy meglepetve érzik magukat, midőn hallanak valamit azon bölcsészeti és államtani rendszerekről, melyek a világot bejárják, — s fájdalom! hogy ezen müveletlenségért, magát a vallást okolják. Számitsátok fel ha lehet, hogy hány lélek tántorodott e miatt el a keresztyénségtől, s el fogtok borzadni.'4

— Ugy látszik, hogy ezen tanárnak is más fogalma van a vallás és egyház tudományhoz való viszonyáról mint F. urnák. — Elég az hozzá, hogy a francia reformált egyház kebelében a legközelebbi évtizedek alatt, a theologiai tudományok minden ágában oly kitűnő irodalom támadt, a melylyel a mienk, akár terjedelmet, akár belértéket tekintsünk, mostani állapotjában még csak össze sem hasonlitható. — Legközelebb, a strassburgi ref. professorok Kálvin összes műveit adják ki nagyszerűen, a melyben mégis azon dicsőségünk nekünk is van, hogy Thuri Pál kalvinista ősünk ismeretes latin distichona áll Kálvin institutiója előtt. Támadtak a francia reformált egyház kebelében, a legközelebbi évtizedek alatt több rendbeli egyletek is, mint pl. Union des eglises evang. de Francé; Société bibi. prot. de Paris; Société biblique frangaise et etrangére; — Société des traités religieux; — Société pour Fimpression des livres religieux; — Société de l'histőire du protestantisme francjais; — Société pour l'instruction primaire; és még több mások. 1835-ben a franeia prot. bibliaterjesztő társulatok bevétele volt mintegy 138,000 ezer frank, a strassburgi evang. és elemi oktatási egyleté 111,000 frank, a franeia országi evangelikus társulaté 150,000 frank ; — a vallásos értekezések s könyvek egyletéi 104,000 frank; a missio társulatoké 89,000 ezer frank; — a protest. krajcáros egyleté, mely jövedelmét különböző társulatok s intézetek közt osztja fel 12,000 frank; — mindez, mondom, csak egy évi bevétel. — Tartatnak továbbá az egész országban mindenfelé, de különösen Párisban és Strassburgban rendszeres lelkészi értekezletek egyházi ügyek és tudományos kérdések feletti eszmecsere és vitatkozás végett; — vannak több rendbeli egyházi lapok s theologiai tudományos folyóiratok. — Ismétlem, hogy a francia reformált egyház, még akkor is, ha a helvét református franciákat hozzá vesszük, népességre s más — az egyházi élet és tudomány fejlődését előmozditó — külső körülményekre nézve, nem sokkal lehet kedvezőbb helyzetben mint mi vagyunk ; s hogy francia hitfeleinknek is több rendbeli akadályokkal kellett küzdeniök, arról mindenki --meglehet győződve, ki történetöket figyelemmel kisérte. Visszatekintve már a kellemetlen harc egész folyamára, nyiltan megvallom, hogy abban semmi kedvemet nem találtam, s vagy egészen hallgattam, vagy másképen szólottam volna, ha F. úr cikkében számos ferdeségek és alaptalanságok mellett, irányomban némi bosszantó kihivás is nem lett volna. Igaz, hogy én sokszor fájdalommal, keserűen szólottam egyházi irodalmunk és műveltségünk darab idő óta hanyatlásban lévő állapotjáról; szólottam nyiltan, meggyőződésem szerint, mert a közönség mystifikálása sohasem volt mesterségem, s mert ugy véltem és vélem, hogy bármely józan reformnak, s általában egy jobb jövendőnek egyik alapfeltétele a hanyatlási állapotnak s a hiányoknak tiszta felismerése, szólottam én is egyházunk iránti tiszta szeretetből; de sem egyeseket, sem egész nemzedéket sérteni, gyalázni, megpiritani szándékom nem volt; — ha kedvezőtlen Ítéletet mondtam korunk s egyházunk felett, ezen itélet súlya alól nem vontam ki magamat sem; — s általában, minapi e tárgyú cikkemben is világosan kifejeztem, hogy „vádakat emelni és szemrehányásokat tenni nem célom.4

' Es íme F. úr előáll s reám mutatva, de még meg sem nevezve, cikkének szellemében ily értelemmel szól: nézzétek, ez meggyalázott, megpirított, tudománytalanoknak nevezett benneteket stb." Miféle beszéd ez, s mi indok és cél lappanghat ez alatt, — azt nem vizsgálom; de azt mégis meg kell jegyeznem hogy F. úr, ha magát észre nem veszi, maholnap sajnálkozásra méltó állapotba fog jutni. A minap a „kereszt yé n 93*