Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-01 / 44. szám

halmi lelkész, t. Tatár János űr, oly gyönyörű, meghaló imában emelte föl lelkeinket a világ hatalmas urához, mit alig fog közülünk valaki feledni. Templomból a gyűlés helyiségéül fölszerelt községi tanácsterembe mentünk, hol köztiszteletü esperesünk rövid buzgó imával, s a nagy terjedelmű egyh.megye kül- és bel állapotát hűn ecsetelő jelentéssel nyitotta meg a gyűlést. Nem könnyű dolog megállani, hogy itt az érdemnek teljes méltánylásával el ne mondjam , mily buzgalmat, s ügyszeretetet tanúsítottak egyh.megyénk férfiai tanácskozásaikban, különösen, hogy mily ügyes tapintattal tudták elnökeink megjelölni a határvonalt a tárgy körül teljesvitatás szabadság, s a tárgytól eltérő áradozás között; .— nehéz megállani, hogy a méltó dicséretet el ne mondjam azok fölött, kik nekünk jótétemény és büszkeség .... de korunkban, melyben, az ember-bálványozás oly korlátlanul csapong, majdnem rosz jelentésűvé vált a megdicsérés. — Elég annyit mondanom, hogy gyülésünk Hajnal Abel és Lónyay Menyhért elnöklete alatt folyt le. Gyülésünk nevezetesebb tárgyai valának. Az a.-szabolcsi egyh.megye egy botrányos ügynek a főt. egyh kerületi consistorium előtt tárgyalása alkalmából indítványt telt, hogy a közigazgatási és törvénykezési ügyek ezután választassanak külön , és mig az előbbiek teljes nyilványosságnak adassanak át, addig ez utóbbiak a nyomatott jegyzőkönyvből hagyassanak ki. Az indítványnak mellette és ellene szólottak gyülésünkön, okok harcoltak okok ellen, — végtére is ugy győződött meg gyülésünk, hogy miután a protestantismus életföltétele a nyilvánosság, miután consislorialis gyűléseink is nyilvánosságban tartatnak , s miután nincs oly tökéletes emberi intézkedés, melynek árnyoldalai is ne volnának: a teljes nyilvánosságot kivánja megtartani, már csak azért is, mert ebben talál elégtételt a méltatlanul vádlott, mint a bűnös részére, ebben talál óvszert a ferde koholmányok terjedése ellen, s mert azt se hiheti, hogy a felekezet kebelében elkövetett botrányok is — ha azok érdemök szerint büntetve vannak — a felekezetet compromittálhatnák. Másik fontos tárgya volt gyűlésünknek az iskolaügy. — Egyházmegyénk mindenik elemi iskolájáról adatott jelentés a körügyelők által. — E jelentések alapján arról győződtünk meg, hogy az egyh.megyénkben mindenütt pusztító ínség miatt az iskolába járó gyermekek száina a mult évihez mérten fogyott, — tanügyünk azonban minden más tekintetben előbbre haladt, s megfigyelésre méltó jelenségül tünt föl az is, hogy a szabad iskoláztatást életbe léptetett helyeken a tanulók száma — aránylag — majdnem kétszer annyi, mint ott, hol a gyermekek tandíj fizetésre kötelezvék. A lelkesült ügyszeretet, s lángoló hivatali buzgóság ragyogó aranyszálaként hűzodott gyülésünkön keresztül nt. esperesünknek a canonica visitatióról előterjesztett jelentése. Ha valaki a legnagyobb részletekig terjedő ügypontosságot, soha nem nyugvó, és soha ki nem fáradó mozgékony tevékenységet, finoman észlelő, és szabadon gondolkodó szellemet, — s a szeretetben engedékeny lelket egy ugyanazon emberben keres, annak csak e jelentést kellett végig hallgatnia, s a mit keres, megtalálta. — A több mint 500 • mérföldre terjedő egyházmegye minden egyházát személyesen meglátogatta a tavasz óta esperesünk, de nem csak az egyházakat, hanem a pusztákon, különösen a Bánátban szétszórt egyes ref. családokat is, mindenütt vigasztalt, intézkedett, jutalmazott, mindenütt megvizsgálta az iskolákat, majd prédikált, s a sakramentumokat osztatta ki oly helyeken is, hol a pásztor nélkül elszéledett hívek azokban már hosszú éveken át nem részesültek. A bánáti visitationál a szép siker megteremtésében nagy része volt t. Túri Sámuel v. tanácsbiró úrnak is, ki egyháza iránti buzgalmának követésre méltó szép jeleit adta. E körlátogatásban szerzett tapasztalatokból nt. Hajnal Abel esperes úr egy szép eszmét tett tanácskozás asztalára t. i. a bánáti missió eszméjét. — A forradalom óta mintegy 20,000 magyar széledt el a Bánátban. S ezek most vallásuk és nemzétiségük ápolását nélkülözve tengetik éltüket. — A gyűlés egészben magáévá tette esperesének indítványát t. i. kimondotta a bánáti missió szükségét, s jobb idők következtével egy missiouarius alkalmazását. Yenio nunc ad fortissiinuai virum. . Gyűlésünknek egyik legfontosabb tárgya volt: hol nyernek az inség által sújtott egyházak kölcsönt, hogy az isteni tisztelet kiszolgáltatása, s a tanitás fönn ne akadjanak? — E tárgyban egy magánértekezlet előzte meg a nyilvános gyűlést, ahol az egyházak szükségeinek összeírása s más előmunkálatok tétettek meg. — Ez értekezleten az is bizonyossá lett, hogy van a tractusban néhány oly nyomorult egyház is, mely ez évben se hivatalnokait fizetni, se kölcsönt venni föl — nem képes. Ezen lelkészek, és tanítókra nézve tehát csak könyöradományról lehet szó, mely könvöradományok öszszege az értekezleten tett méltányos számítás szerint 800 frtot tesz. — S íme esperes úr a gyűlésen egész meghatottsággal mondja, hogy ez összeget segédgondnok Lónyay Menyhért ö nagysága sajátjából adományozza, oly módon, hogy a kiosztandott összeg az illető egyházaktól jobb idők fordultával visszafizettetvén: az egyházmegyei gyámolda pénztárába folyjon be. E gyönyörű példaadást mindjárt egy másik követte, mert az ezek folytán újonnan könyöradományért folyamadott Orosháza javára n. Tisza Lajos tanácsbiró úr hasonló föltételek alatt 200 frtot adományozott. Mindkét adomány szintén ama jeleseink által már előbb adolt részletes összegekkel egybefoglalva L ó n y a i Menyhért és Tisza Lajos alapítványok neve alatt —fognak a gyámoldai pénztárban külön kezeltetni. Mit adhattunk mi e nagylelkű adományozóknak egyebet, hálánk élénk nyilatkozatainál, — s ha tudjuk, hogy az ország Lónyayja mily fölszáinithatlan szellemi tökékkel gazdagította különösen a mi e.megyénket is, hogy e nagy ember,midőn tömérdek elfoglaltatásai minden percét igénybe