Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-25 / 43. szám

tott; az amaz elbeszélésnek Máté evangéliumában 2, 9 van. E szerint a keleten látott csillag a mágusok előtt ment és ama ház felett megállott, hol a gyermek volt; nem érzik-e a gyermekrege? Föltéve, hogy itt csakugyan a szóbeli hagyomány himező vonásával találkozunk : kétségessé válik-e azért szükségkép a tény egésze V Mielőtt a tudósitás az elbeszélő mágusok szájából az evangélistáig jutott, mily könnyen ragadhatott ahhoz e himező vonás. De mi tiltja azt az egész előadást magok az elbeszélő mágusok népszerű gyermekies kifejezéseként venni ? Mikor Kepler ama constellatiot észlelte, akkor is a bolygók egy időre szétmentek, aztán ismét találkoztak. Gondoljuk már most a persákat éjszaka utazva, Jerusalemből Bethlehembe mintegy feleúton emelkedik az ut, ugy hogy az utóbbit az ember egyszerre látja maga előtt. Ha már most a mágusok a jelentékeny csillagzatot elutazásuk óta nem látták, amaz ut magaslatára pedig felhágva egyszerre Bethlehemet s e felett a csillagzatot megpillantották, lehet-e feltűnő, hogy ha elbeszélvén a dolgot, magokat ugy fejezték ki, a mint elbeszélésünk teszi? A hal szájában talált vámgaras története Máté 17, különösen azért tetszett más csodák felett kiválólag botrányosnak, minthogy a csodának oka felette csekély. Strausz azt azért a mythoszi csodatörténetek regeszerü hajtásának cimezte. Más feltoluló kérdéseket mellőzve, mutassuk meg, hogy, ha egyéb akármely csodája az Urnák méltó célnak megfelelő, akkor valóban erről is áll az. A templom fentartására szolgáló oly adót kivánnak Pétertől s egyszersmind mesterétől is, mely önkéntes ugyan, de melyet minden kegyes zsidó vonakodás nélkül fizet. Péter a milyen hirtelenkedő jellemű volt, kimondja az igent. Akkor annak, ki egykoron azt mondta: „ki előttetek áll, nagyobb e templomnál !"• eszébe ötlik a visszásság, ha ő még is a templomra adót fizet: azt mondja tehát Péternek: „A földi királyok nem de alattvalóiktól nem pedig fiaiktól vesznek adót; hogy legyek tehát én, a legfelségesb király, kötelezve adót fizetni az ő templomára ?" — Azonban kegyességén senki ne kétkedjék; az adónak magában véve méltó célja van, tehát megfizeti. De midőn ezt teszi, magát tanítványai előtt azon isteni királyfiul akarja bebizonyítani, kinek minden alá van vetve, aki ily adón tulajdonképen magasan túl emelkedett. Ez az oka, hogy a magában oly jelentéktelen célhoz oly rendkivüli eszközt választ. Az úgynevezett „Protevangelium Jacobi," melyet Thilo a „Codex apocryphus novi testamenti"-ban második helyen közöl, Mária történetét foglalja magában a gyermek Jézusnak Heródes által történt üldöztetéséig. A munka végén e szavak állnak : „Én Jakab, irtam o történetet Jerusálemben." A miért is a keleti keresztyének azt Jakab apostolnak tulajdoniiván, első legrégibb evangéliumnak (innen Protevangelium) tartották. A munka tartalma röviden következő : 1. fej. Egy előhaladt korú gazdag és kegyes Joakim nevü zsidónak gyermeke nem lévén, e felett nagyon bánkódik. Midőn hitsorsosai, kik a gyermektelenségb en Isten büntetését látják, öt még az áldozástól is eltiltják, bujában nejét oda hagyván, elbujdosik a pusztába, hol 40 napig böjtöl és imádkozik.— 2. fej. A hasonlókép koros neje Anna magtalanságát és férje távozását szívére vévén, kertjébe vonul és ott buzgó imádságot bocsát Istenhez, hogy neki, mint hajdanta Sárának magzatot adjon. —3. fej. Itt az égbe föltekintvén, meglát egy borostyánfán egy verebet és keserves panaszra fakad, hogy ő még e madárnál is alább való. — 4. fej. „Akkor hozzá lép Istennek egy angyala mondván : Anna, Isten a te imádságodat meghallgatta ; méhedbe fogadsz és szülni fogsz és ivadékod dicsőíttetni fog az egész világon. Mondja erre Anna : a mint igaz hogy él az én uram, Istenem, akár fiút szülök, akár leányt, az Úrnak viendem ajándékul, hogy szentségében szolgáljon teljes életében." Akkor két angyal jelenti Annának, hogy férje hazatér a pusztából; mert angyal szólította fel, hogy térjen haza, minthogy neje méhébe fogadand. Joakim csakugyan hazajö. — 5. fej. Másnap bemutatja áldozatait. Anna pedig terhes lesz és szül egy leányt, melyet nevez Máriának. — 6. fej. A leány napról napra erősbödik és midőn egy esztendős lett, Joakim a papoknak, írástudóknak és véneknek nagy lakomát ád, mely alkalommal ők is Mária nevet adnak a gyermeknek. — 7. fej. Három éves korában a szülék a fogadást betöltik és átadják a kis Máriát a papoknak. Szeplőtlen szüzek égő fáklyákkal kisérik a templomba. „S a főpap fogadta, megcsókolta és mondá neki: Mária! Isten a te nevedet megdicsőítette minden nemzetségekben : idők végével te benned fogja kinyilatkoztatni az Úr Izrael megváltását. Es oda állította az oltár harmadik lépcsőjére, s az Isten kiönté az ö kegyelmét reá, és Izrael egész háza szerette öt." — 8. fej. „Mária pedig mint a galamb ugy neveltetett a templomban és angyalok kezéből evett. A mint tizenkét éves lett, a papok tanácsot tartottak az Úr templomában, mondván: Ime Mária 12 éves lett az Úr temp-87*