Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-25 / 43. szám

Iomában: mit csináljunk vele, hogy valami női dolog ne érje és meg ne fertőztessék az Ur szentsége. És szólának a papok a főpaphoz: Állj az Úr oltára mellé és könyörögj érette, s a mit kijelent neked az Úr, azt fogjuk cselekedni. Bemene tehát a főpap és felvevén a dodekakodonont a szentek szentjében, imádkozott. S ime, az Úr angyala elébe lépett és szóla; Zakariás, Zakariás, menj ki, gyűjtsd össze a nép özvegy férfiait, mindenik hozzon magával egy vesszőt, s a kinek Isten valami jelt adand, azé legyen a nő. És bejárák a hírnökök Júdea egész tartományát és megharsant a trombita és egybe sereglettek mindnyájan. — 9. fej. „József pedig félre dobván a fejszét, szinte elszaladt a gyűlésbe ; s a mint együtt voltak, elindultak a főpaphoz. Ez elvevé mindegyiktől a vesszőt és bemenvén a a templomba, imádkozék. A mint imádságát elvégezte, kijött, és átadá mindegyiknek a maga vesszejét, de egyiken sem volt semmi jelenség; az utolsó vesszőt kapta József. S ime egy galamb jött ki a vesszőből és rászállt József fejére. S mondá neki a pap: A sors határozata szerint el kell venned az Úr szüzét; vedd öt ügyeleted alá! Felele József és mondá : Fiaim vannak és öreg is vagyok, ö pedig fiatal, attól tartok tehát, hogy nevetségessé leszek Izrael fiai között 1" Erre a főpap megfenyegeti és József Mariát a maga házahoz elviszi. — 10. fej. „A papok pedig tanácsot tartának mondván: Kárpitot kell készítenünk az Úr házához. És mondá a főpap : Hijjatok hét szeplőtlen szüzet Dávid nemzetségéből. S elmentek a szolgák és találtak hatot. Akkor eszébe jut a főpapnak, hogy Mária Dávid nemzetségéből való és szeplőtlen. Elmentek tehát a szolgák és elhozták öt. S bevezette őket a főpap az Úr házába és mondá : Vessetek itt sorsot, melyik fonandja az arany, melyik az asbest, a gyapot, a selyem, a jácintszínü, a skarlát és az igazi bíbor fonalat. És Máriára jutott a sors által a skarlátpiros és bíborszínű ; fogta tehát azt és elment haza. Amaz időben megnémul Zakariás; Mária pedig fonta a bíbort." — 11. fej. És kimenvén vizet merni vizedényébe: ime, egy szózat szóla: Üdvöz légy, o kegyelt nő, az Úr van te veled, áldott vagy te az asszonyok közt! És körülnézett jobbra és balra, honnan jö a hang. Ijedten ment vissza a házába és letévén a vizedényt, fölvette ismét a bíbort, leült a székére és font. S ime az Úr angyala előtte megállott és szóla hozzá: Ne félj, Mária, kegyelmet találtál Isten előtt, és az ö igéjétől méhedbe fogsz fogadni. Mária ezt hallván, hánytorgatta elméjében és mondá: Ha méhembe fogadok, ugy lesz-e a nemzés mint minden asszonynál? És szóla hozzá az angyal: Nem ugy, Mária, mert a legfelségesbnek ereje beárnyal téged; a miért is a születendő szent a legfelségesb fiának fog mondatni, és nevezni fogod az ö nevét Jézusnak : mert ö szabadítja meg az ö népét annak bűneitől. Es szóla Mária: ime az Úr szolgálója vagyok, történjék^velem a te beszéded szerint. — 12. fej. S elkészítette a bíbort és a skarlátot, és elvitte a főpapnak, és megáldotta őt a főpap és mondá: Mária a te neved dicsőítve lesz minden nemzetségek között, és áldott leszesz az Úr előtt. Megörülve elment Mária az Ő rokonához, Erzsébethez és kopogott az ajtón. Erzsébet ezt hallván, félre dobta a mi kezében volt, s oda szaladván, kinyitotta az ajtót és megáldotta mondván: Áldott vagy te az asszonyok között és áldotta te méhednek gyümölcse; és honnan van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja én hozzám jöjjön ? Mert ime a magzat én bennem repese és megálda tégedet. Máriának pedig semmi tudomása nem volt a titkokról, melyeket amannak elmondta volt Gábriel angyal és föltekintvén az égbe mondá: Ki vagyok én, hogy engem a föld minden nemzetségei boldognak mondjanak. Marada pedig Mária három hónapig Erzsébetnél s azután haza lére. És napról napra vastagodván az ö teste, elbujt Izrael fiai elöl. Vala pedig tizenöt éves, midőn történtek e titkos dolgok. — Terhességének hatodik havában József hosszas távollét után haza jővén és Mária állapotát tapasztalván, keseredett szívvel kezd neki szemrehányásokat tenni, mire Mária keserves sírásra fakadván, igy szól : Istenemre mondom, hogy én tiszta vagyok és férfit nem ismertem. — 14. fej. József a dolgot eltitkolni nem akarja, de másfelöl a leányt gyalázatba ejteni sem kívánván, elhatározza magában, hogy titkon elhagyja. De álmában egy angyal tudtára adja, hogy Mária a szent lélektől terhes, mire ö hon marad és dicsőíti az Istent. — 15. fej. Akkor Annának egy Írnoka megjelenik József házában, ki azt kérdi tőle, miért nem jelent meg a zsinagógában és észrevévén, hogy Mária terhes, bepanaszolja Józsefet, hogy a templomból neki átadott szüzet elcsábította. József és Mária esküvel erősítik ártatlanságukat. — 16. fej. Az igazság kiderítése végett a templomban az átok vizét (1. Num. 5, lié,) isszák és miután mindkettejüknek semmi bajok nem történik, a pap őket fölmenti. — 17. fej. Azon napokban parancs adatott ki Augustus császártól, hogy mind az egész föld összeiratnék. Mire József zavarba jö, hogy írassa be Máriát, ki sem felesége sem leánya nem volt; mindazonáltal elindul vele és két fiával Názáretből Bethlehembe. Mielőtt azonban Bethlehembe értek volna egy puszta vidéken utóiérik Máriát a szülés fájdalmai. — 18. fej. „És egy barlangra akadván, bevezette öt abba és fiait melléje állítván, elment Bethlehem vidékére bábát keresni. S én József menlem is nemis, feltekinték az égbe és látám az ég sarkát veszteg állva és az ég szárnyasait reszketve, és lenézék a földre és láték felhordva egy tálat és munkásokat körülötte heverve, kezeik a tálban. S a kik szedtek, föl nem emelték, s a kik már szájukhoz vitték, megálltak, mert mindenek arca fölnézett. És láték juhokat hajtani, s a juhok megállottak, s a mint a pásztor fölemelte karját a hajtásra, karja fölemelve maradt: és nézék a folyóba és láték kecskéket, kik szájukat a vízre