Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

mint az egyház tanutételét, és a hit kisegítő erejét. Es a hit kisegítő erejét is épen a r. katholicismus veszi legerősebben igénybe, s az egyház tekintélye is csak a hivők erre vonatkozó hitének kisegítő ereje által jut érvényre. A minthogy nálunk protestánsoknál épen azért nem lehet érvényes azon argumentum, mert mi nem hiszünk az egyház csalhatlan tekintélyében. Az egyház sok százados tanutétele kétségen kivül figyelembe veendő, de prot. theol. tudományban nem lehet magában argumentumul elfogadni ; mert mi nem tartjuk az egyházat csalhatlannak; az is tévedhetett, s a tudományban azt is ki kell mutatnunk, ha vájjon az egyház sok százados tanutételében is nem tévedett-e ? Ezzel mellőzve e fejezet még sok egyéb gyengeségeit, az egész fejezet minden lapján áthemzsegö személyeskedésekből csak két elhalgathatlan, a müveit olvasó tisztult érzéseit föllázitó indiscretiót kell kiemelnem. Erclitém már, hogy szerző a biblia hitelességét tudomány helyett B. M. személyének, s renomméjának a közönség előtt való teljes megsemmitésével akarja bebizonyítani. íme e törekvésnek két fénypontja : 232 1. — „Távol legyen, hogy B. M. urat gyöngédtelenül kívánjam szavaimmal érinteni, hogy olyat akarjak neki szemére lobbantani, mit a műveltség és kimély elhallgatni parancsol (sic! hanem azért mégsem hallgatja el"), s nagyon megkérem mind az olvasót, mind öt, hogy szavaimat se gűnyolódásnak, se olyanféle lemezteleníteni akarásnak ne vegye, minőt én velem és rajtam héber és görög nyelvismereteinek kihivó hánytorgatásával elkövetni célzott, (Ah saa! hát ez is azért való revange akar lenni) : azonban az tagadhatlan tény, s ez B. M. úrra nézve sok tekintetben mentség theol. álláspontjának fogyatkozásainál, hogy ö gyermekkorát s ifjú éveinek is egy részét ker. háznép és ker. gyülekezet körében nevekedhetés kedvezménye nélkül élte át. A bibliát olvasta mint ismeretszomjas ifjú — a ker. élet közvetlen ráhatása nélkül. Tudalma megelőzte hitfejlödését. *) .. .Neki valóban nehéz helyzete volt. Az ó-testamentomi vallás- és életnézet nem felelt meg lelke vágyainak; de mikor ö már a ker. egyházhoz fordult, oly kifejlett világ- és életnézetet hozott oda magával, — hogy annak benne miután a gondviselés épen theol. tanszékre vezette, előbb-utóbb a ker. vallással és ker. életnézettel összeütközésbe kelle keverednie ... Túlszárnyalta elébbi vallását, s most a ker. vallást siet túlszárnyalni! Nem lesz-e az ikarusi repülés ránézve ?!" Es e fejezetet (a Vilmárra tett megjegyzést is F. úr önmagára vonatkoztatva) e szép kijelentéssel fejezi be: hogy ha zsidó nyelvért elmehetnék is B. M. úrhoz, arra hogy jellemet hozzá menjek tanulni, magamat indíttatva nem érzem." E sorok beszélnek önmagukért, s hogy a theologiai *) A három lapra terjedő szép okoskodásnak csak pár szebb virágát közlöm. Ex ungve leonem. b i... ó. vitába B. M. személyének még születési körülményeit is ily célzásokkal bekeverni minő indiseretio volt, azt elitéli a ker. humanitás s müveit közönségünk keresztyén érzülete ; de elitélte önmaga magát a szerző, elismervén, hogy „oly dolgot mond el mit a műveltség és kimély elhallgatni parancsol." — Mert a személyes szemrehányásnál egyéb alapja e beszédeknek nem lehet. Vájjon honnét tudná F. úr bebizonyítani a minden népeket elhivó bibliából — hogy a keresztyénség valami olyan kasztszerü, aristocratiai haute créme az emberi társadalomban, melyet csak az esetleges testi benneszületés által ölelhetünk föl lelkünkbe ? Hát az apostolok ? hát a buzgóságban ma is példánykép emlegetni szokott apostoli kor első keresztyénei mind született keresztyének voltak? Ugy tudom F. úr az egyháztörténet tanára Volt, kár hogy e lapok Írásánál a B. M. elleni szenvedély elfátyolozta lelkében a keresztyénség mártyrjainak emlékezetét. Kiknek annyira életeleme lett a keresztyénség, hogy érte lelkesedéssel lettek e vallás martyrjaivá és confessoraivá, azok mind született keresztyének voltak ? És pedig a fölhozott hasonlat elismerem nem egészen találó. — Az első keresztyének korában a világban uralkodó eszmék nem keresztyének voltak, kik keresztyénekké lettek csakugyan nem keresztyén társadalomban és államban, nem ker. műveltségben és világnézetben nőttek föl és fejlettek ki. B. M. úrnál pedig minden életrajzában ugy tudjuk, hogy a 19-ik század ker. társadalmának műveltsége, az uralkvdó ker. világ és életnézet voltak kora ifjúságától fogva növelő légköre, s ugyancsak igen kora ifjúságától fogva lelke a ker. szellem nagy eszméivel táplálkozva fejlett ki. — De meg szerzőnek mint ker. theologusnak tudnia kellett volna, hogy a zsidóság (s pedig a talmudista phariseusi zsidóság) álláspontja legközelebbi lépcső a ker. álláspontra, ugy hogy az az ikarusi repülés nagyon sületlen phrasis. Én megfordítva tudom a dolgot mint F. úr. Természeti születés, csecsemő korunkban való megkeresztelés, csak külsőleg tesz bennünket a látható egyház tagjává; de vajmi sajnosan naponkint tapasztalhatjuk, mikép ebből még nem következik, hogy valaki a láthatatlan egyház tagja, — bensőleg is keresztyén legyen.*) Ezt sokkal inkább föltehetjük azoknál, kik szellemi elhívásuknál, lelkük mélyében való meggyőződésüknél fogva lettek keresztyénekké.**) "*) ... a minthogy még Hase is (mondja ide vonatkozólag F. úr), kinek Encyclopaediájából B. M úr oly jó lélekkel dolgozik, mint én néha idézgetek, szükségesnek tartja a theologussá képeztetésre a ker. háznép s ker. gyülekezet benyomásait.'1

,

— Ugyan legyen szíves F. űr engem ezen munkára utasítani, igen meg fognám köszönni; mert én ugy tudom, hogy Hasénak nincs is Encyclopaediája bi . . . ó. **) Föltéve hogy meggyőződés, és nem egyéb mellékes érdek, vagyon vagy méltóságvágy által vezettettek. A mi hogy B. M. úrnál nem történt, azt választott pályája, eddigi élete s működése tán tanúsíthatja egy kissé. bi . .. ó.