Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

Legoriginalisabb szerzőnek idecsatolt magyarázata : Ezen psyehologicus fülfejtést nem B. M. lír kisebbitni akarásáért" hanem azért tette, „hogy megmagyarázhassa magának egy csodálatos tüneményt, azt t. i. hogy B. M. annyi szép ismeretanyag birtoka mellett is a ker. vallás és tudomány terén miért téveszti el a helyes szempontokat." stb. — Már ezzel azután megmagyarázta a rejtélyt a tiszta ker. születésű Schweizernél, Straussnál, Marcheineckenél, és B. M. társainál, kik F. úr szerint szinte azon tévesztett szempontból indultak ki? Avagy Renan, Colenso, söt a keresztyénséggel meghasonlott Voltaire,vagy Rousseau, a materialista Moleschott rejtélye is meg nem fejtve? Pedig ezek születésükre nézve mind (sit venia verbo!) telivér keresztyének I Lássuk a másik passust. ,.{199 1.) szerencsés azon ember, bármely szük körű tudományos ismerettel birjon is, ki látkörében tisztán lát s ép nézeteket és helyes felfogást tanúsít; de szerencsétlen azon egyén, bármily sok ismeretekkel legyen gazdag, ki alig tud ismereteiből 2—3 lapot összeírni a nélkül, hogy abban egy egy kiigazítandó tévedést ne találjon a figyelmes biráló. Az ily egyén, minél tudósabbnak képzeltetik, annál nagyobb szerencsétlensége a társaságnak; mert csatornáján annyi hibás nézet szivároghat le a tekintély után indulni 'szerető tömegbe, mennyit azután évtizedek alatt is nehéz kitisztítani. Én megvallom B. M. urat a tudósok ezen osztályába sorozom; s ezt ne vegye tőlem semmi kissebbitni akarásnak, hanem oly meggyőződésnek, mely felőle lelkemben él s akár helyes, akár helytelen, de minden esetre megtörtént észlelésen alapul." És az egész munka zárszavának végén e szép vonásokban körvonalozza B. M.-nak mint tudósnak jellemét :*) „B. M. urat én is ismerem egy kissé; nem tagadom sok jeles tulajdonait és érdemeit. (A képzelt tudósnak ? a társaság szerencsétlenségének ?) de ne vélje hogy valami portenlum gyanánt áll előttem. 0 mozgékony ember; — de a tudomány terén is ha nézzük, több benne a mozgékonyság, mint a valódi tevékenység. Ismereteiben lehet látni sokoldalúságot, de kevés mélységet: ismereteit azonban oly szerencsés módon tudta eddig a nyilvánosság előtt kezelni, hogy azokhoz a legtöbb szemlélő egész tenger mélységet gondol oda. Mindig arra szeret menni, a merre a tolongás árja zug. 0 ugyan az árt sem erre, sem amarra nem irányozza; de ha csak lehet oda küzdi át magát az ár élire, s oly zajt üt, mintha az árt ö vezetné, holott pedig csak kiséri azt, vagy ragadtatik általa." Ugy látszik szerző, a személyes bántalmazásokban való vakmerőségeinek rendkívülisége által akar feltűnni az irodalomban, s a gorombaságokban való virtuozitásával imponálni a közönségnek. És e herostratosi di*) Bocsánat ez anticipaiióért! de e két rakás impertinence-t nem hagyhatom szó nélkül, s egyikről csak azt mondhatván mint a másikról, nem akarom velük a t. olvasónak úgyis nagyon igénybe vett türelmét kétszer fárasztani. bi . . . ó. csöséget el is érte. A kritikának el kell ismerni, hogy a jelen századbeli magyar theol. irodalmunkban a „Szellőztetés" eddigelé egyetlen mü, mely mig egy részről a hitbuzgóság (miszent!) cége alatt űzött személyeskedő piszkolódásai miatt szenyfoltja tudományos irodalmunk-nak,"") másrészről a félelmetes ,,ódium theologorumnak" nem könnyen feledhető monumentuma rettentő példájára azoknak, kik életöket theol. irodalmunknak és tudományosságunknak akarnák szentelni. Tény az, hogy B. M. születésénél fogva nyommasztó családi és társadalmi helyzetéből Isten segedelme mellett egyedül szellemi képessége s rendkívüli munkássága által, annyi nehéz akadályokat leküzdött tevékenységével emelkedett oda, hogy ma már 25 éves irói pályáján közelisrnerés szerint nemcsak egyházi, de egész hazai tudományosságunknak egyik legtevékenyebb és kitűnő képviselőjj. Eltekintve a tanügyben s egyéb te'reken a köznek tett szolgálataitól, — melyekért elismerésüket az illetékes testületek nem tagadták meg: — csupán 25 éves irói munkásságára szorítkozva, csak ez idő alatti vállalatainak és dolgozatainak puszta névsorát pár hasábot töltene be. **) *) Midőn én F. urat nem tudom eléggé kárhoztatni és megróni azért, mert két kötetes müvében több a személyeskedés és indiscretio, mint az egész theol. dolog; valaki azt vethetné szememre, de hát B. M. ? a „Tájékozásban" ö sem igen cirógatja F. urat, lám az egész „Szellőztetésben" panaszkodik a nyert csapások miatt ? Erre kettő a feleletem. Először: ha mi kíméletlenség volt a „Táj.-ban, az ís roszul volt. Én nem a Táj. hanem a „Szellőztetést" birálom, és mégis ha mi ebben is előfordult a Tájékozásból nézetem szerint téves, többször kimondám arra is helytelenítésemet. De ha bármennyi indiscretio lett volna is a „Tájékozásban," ez még nem jogosíthatta föl F. urat, hogy ugyanazon hibába, sokkal mélyebben essék, a mivel ö maga is egész munkájában vádolja és elitéli ellenfelét. Söt rútabb ha az itélő biró követi el épen quási bírói eljárásánál azt a vétket, miért a vádlottat akarja sújtani. Másodszor: egy nagy különbséget elég tapintatlanul nem vett észre F. úr az ö, és B. M. személyeskedései között. T. i. B. M. ha hol keményen beszél is, vágja a kérdéses dolgok íróját; de csak mint szerzőt (az egy bibliai nyelvkérdésnél sejthető csak egy kicsit privát viszonyokra vonatkozás, a mit én is kárhoztattam), és efféleért én sem bántom F. urat. — De mutasson nekem rá valaki példát, hogy B. M. fölidézné F. űr születési körülményeit, vagy F. ural mini egykori tanárt, vagy egyéb dolgokban való tévedéseivel akarná delronirozni, pedig talán ö is gyarló ember, s az ö éleiéből is tudna valaki akkora tévedéseket találni, mint állítólag B. M. nyelvtanok ajánlásával elkövetett. — Vájjon vitatta-e B. M. hogy F. úr a társalomnak minő szerencséje vagy nyomorúsága ? Én legalább efféléknek a Táj.-ban hírét sem találtam. És avatott író nem is igen szokott ily tapintatlanságot elkövetni. b i... ó. **) Tartalmukat illetőleg oly nevetségesen hazudtolja meg F. úr csalhatlansága érzetében oda vetett e néhány soraival, az egész magyar bírálatnak (és többször a németnek) B. M. müveiről nyilvánított Ítéletét.