Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

letékesség alapja, a héber és görög- nyelv tudása merőben hiányzik nála." *) E veszélyes vád visszatorlása, s érte való piszkolódás foglalja el csaknem az egész fejezetet a „ker. hit védelmében." Hogy B. M. e vágása sértette szerzőt, nem csudálom; hogy pár sornyi megjegyzéssel vissza fogja vágni feleletében, természetesnek találtam volna, sőt vártam is. De hogy annyira a szívére szolgáljon, vagy mint mondani szoktuk: annyira az elevenjére talált; miszerint az egész munkában alig van fejezet, melyben párszor föl ne jajduljon érte, s| még e mellett egy külön fejezetben képezze perlekedő elmélkedéseinek valódi themáját, a címzetes thema rovására, ez már az olvasónak : — eltekintve a sok boszantó indiscretiótól: — nagyon untató, s kissé mosolyogni való. Ha már B. M. kérdéses megjegyzésével annyit foglalkozik szerző, hát természetesen azt várná az olvasó; azáltal fogja megcáfolni, hogy igyekszik bebizonyítani, miszerint ő elég alapos ismerettel bír az illető nyelvekben. — A világért sem. E helyett saját purificálására azt igyekszik bebizonyítani: 1. hogy B. M. sem (sőt egy magyar theologus sem, az nem is lehető: —) képes a bibliának önálló, eredeti buvárlatára, hanem szinte csak a mások vizsgálatain kell rágódnia, és 2. hogy a biblia eredeti szövegét érteni a theol. tudományban nem is szükséges. Ez okoskodásban csak az a sajnálatos, hogy a vád egyik részét, — t. i. a nyelvek nem tudását: — épen azáltal, min okoskodása sarkallik elismeri, annélkül hogy a másik részét megtudná cáfolni illetőleg említett állításait be tudná bizonyítani. Az okoskodás egyik oldalát illetőleg, nem vitatkozom szerzővel, hogy B. M. mennyire képes a bibliának önálló, eredeti tudományos vizsgálatára, s mennyire kénytelen csak a külföldi tudósok morzsalékaival táplálkozni. A magyar közönség évtizedek óta ismeri B. M.-nak e téreni munkálkodásait, s még közelebbről ismerik e lapok olvasói s nélkülem is ítélhetnek róla. — Csak azt nem látom át, hogy valaki ,,eo ipso" mert magyar theologus, s igy nincs módjában (?) a 4 száz varians Iectiót megszerezni, egyáltalán ne volna képes a biblia, eredeti, önálló tudományos buvárlatára ? és hogy ezért minden magyar theologus kénytelen volna a bibli áról csak azt elfogadni, vagy legfölebb a fölött válogatni, mit a külföldi exegeták mondanak róla ? ! Sőt inkább én ugy vélem, hogy még a külföldi alaposabb *) Ez egész megjegyzésnél csak abban van egy kis indiscreti o, hogy B. M. nem F. úr röpiratából bízonyitá * be az állítását, hanem ugy jön ki, mintha privát ismeretségből, vagy bármely más úton jött volna tudomására. De ha egyszer az való, hogy F. úr a bibliával annak eredeti nyelvein nem foglalkozik, akkor B. M. többi állítása nem igen tagadható. Legalább ugy hiszem, — hogy a biblia eredeti nyelvei értésének már csak sokkal több köze, sokkal bensőbb összefüggése van a biblia tudományos vizsgálásával, mint Machiavelli jellemének ismerete, és az exegesis és dogmaticai tanszékhez kellő képzettség között. b i... ó. exegeták tudományos (és nem a népszerű) müveit sem képes igazán megérteni az, ki a biblia eredeti nyelveit nem érti, s önálló buvárlatra sincs képesítve. Mulatságos átszökelléseket csinál néha szerző észjárása. B. M. azon szavaira „hogyha a bibliát megakarja érteni kénytelen csak a tudósoknak, mindeniknek a maga szempontjából tett észrevételeit forgatni," azzal a gyermekes fecsegéssel válaszol, hogy: „de hát B M. annyira eredeti-e a theol. ismeret bármely mezején ? Vájjon midőn Ő exegetal tanítványai előtt minden szó, minden gondolat saját vizsgálódásaínak mélységeiből van-e fölmeritve; vagy tán kész commentárok lapjairól is?*) És ezután argumentumul azt is eltnesélli, hogy midőn egy kitűnő exegeta zürichi tanárt meglátogatott, azt is segédkönyvektől körülteritve találta. E jámbor beszédek nem igen árulják el, hogy szerzőnek sejtelme is volna az exegeticai munkásságról, vagy akár a tudományban lehető és szükséges originálitásról s Önálló vizsgálódásról. Vájjon szerző nem ismer különbséget a közölt, a ki a mások commenlárjait is használja, és a között a ki csak -azt kénytelen használni ? Nem akarja észrevenni a kettő között azt a különbséget, hogy ez utóbbi csak más buvárlók járszalagán vezettetik ; az elsőbb pedig figyelembe veszi, s földolgozza a mások munkálatait is, de ha kellő önállósága van a tudományban, ha mit másoknál helyesnek ismer föl megtartja, mit tévesnek „azt ki tudja mutatni, vagy ki igazi t a n i," s ekkép fejthető mindig továbbá tudomány. A tudomány világa nem olyan mint a művészet, melyben minden egyes szépmü közvetlenül az alkotó képzeletnek egy *) „Azt tudom róla, (folytatja tovább) hogy azt, a mit mástól hallott vagy a mit más utasítása után olvasott és megtartott, néhány hét múlva sokszor ugy mutatta föl, mintha az, az ö sok évi búvárkodásának és öngondolkodásának még mások által soha nem is sejtett eredeti találmánya és eredménye volna. Miután ez rajta már több izben megesett, — csupa szórakozásból-e, mely az enyiinet a tieddel s viszont összetéveszti, vagy öntudatosan? én nem vizsgálom: — csodálkoznom kell, hogy ö keres másnak szemében szálkát midőn ö is találhat a magáéba effelét." Oly gondolkodóknál, kik a hallottakat vagy olvasottakat nemcsak mechanice bememorizálják, hanem gondolkodva föl is dolgozzák, gyakran megesik, hogy a vett gondolatot annyira átélik, annyira assimilálják, mintegy vérükké teszik, hogy azt saját terményüknek vélik. És nem épen igaztalanul, mert az életerős reproductio (mi nagyon különbözik az „imitatiótól") által és nem a „szórakozás" miatt, csakugyan sajátukká lett az. — De a más terményit, mint saját terményemet tudatosan árulni, ezt az irodalomban „plágiumnak" lopásnak hívjuk. És egy írónak, tanárnak a „gondolat lopás" vádját ily könnyeden, egyetlen bizonyíték nélkül nyilvánosan szemére vetni; — ezt az irodalomban „nyilvános rágalmazásn a k" hívjuk. Szánandó azon iró, ki ügyét ellenfelének folytonos piszkolásával birja csak védeni, s eszméit nem a gondolat belső igazságának erejével, hanem a gyűlölség szenvedelmének sötét fegyvereivel akarja diadalra küzdeni. , A biráló.