Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

Lefejezett egészszé teremtett alkotmánya tartozik lenni. A tudományban való önállóságnak és eredetiségnek egyik fő kelléke — mi a „Szellőztetésben" oly sok helyütt hiányzik! — hogy az iró a tudomány eddigi vívmányait, a mások vizsgálódásainak eredményeit teljes mélységükben s terjedelmükben, egyszóval egész jelentőségükben átérteni s önállóul fölfogni s assirnilálni birja, högy igy tovább fejthesse a tudás körét. Midőn a vizsgálódásunk alatti fejezetnek némi áttekintését szeretném az olvasó számára adni, megvallom meg vagyok akadva az itt fölhozott mindenféle dolgoknak zűrzavara miatt. Ama merész állításra, miszerint volna oly theologiai tudományág, melyben szerző nem eléggé illetékes iró, ugy látszik azzal akar demonstrálni, hogy alig van theologiai disciplina, melyből tudományának valami mutatványát ne illesztené be e fejezetbe. Amellett replicázván, hogy a biblia eredeti nyelveinek értése nem is szükséges, mintha csak Hagenbach theol. encyclopafidiájából akarna a közönségnek leckét tartani, elmondja a theologiai tudományokban szükséges munkafelosztást: előadja, hogy különbség van a philolog, az exegeta, a dogmaticus, és historicus között, vitatván, hogy a dogmaticusnak nem szükség mind azt a munkát elvégezni, mit az exegeta már megtett. — Ez mind igaz, és a fönforgó vitában senkisein is tagadta. — De B. M. nem specifice dogmaticusról beszél, hanem a biblia tudományos vizsgálásáról, a mi pedig per eminensiam exegeticai munkásság. Valamint az sem tagadható, hogy azon kérdés; vájjon az evangélisták és apostolok leírásaiknál testi vagy szellemi föltámadást értettek-e ? csak exegeticai kérdés. *) Azután elmondja, hogy a philolog magában még nem exegeta, mert az exegeticai munkássághoz nemcsak nyelvészeti, hanem sok egyéb ismeretek és képzettség is kellenek. — Ez is kétségkívül igaz; de megfordítva nem áll, inert az F. úr okoskodásából sem következik, hogy philologiai képzettség meg nem kell az exegesishez. A philolog még nem exegeta, de az exegeta okvetlen philolog is tartozik lenni. És B. M. csak ezt állitá. — Avvagy csak azért vitatja szerző lapokon át e meg nem-támadott, s kérdésbe sem jött dolgokat, miszerint következményül elmondhassa, hogy ám elismeri B. M.-naka biblia eredeti nyelveiben való otthonosságát, de azt tagadja, hogy jó exegeta volna. Kár hogy ez ünnepélyes nyilatkozatát sz. nem B. M. exegeticai tévedéseinek exegeticai tudományossággal való kiderítése által bizonyította be. Igy legalább lett volna értelme, s nem csupán szerzőnek mint mesternek szavára tartoznék elhinni az olvasó, de az egész munkában híre sincs semmiféle exegeticai tudományossságnak. *) F. úr tagadja, a mennyiben oda tereli a dolgot s nyíltan ki is mondja, hogy ez „sajátkép dogmaticai kérdés," csakhogy felejti, mikép B. M. egy szóval sem beszélt arról, hogy confessióinkban testi, vagy szellemi föltámadás van-e dogmául megállapítva, hanem vizsgálta, hogy a bibliában minő föltámadás íratott le ? b í... ó. Azt ma már csaknem mondhatjuk exeg. tud. munkásságnak mit Sz« a X. fejezetben csinál, elmondván, hogy a bibliában ennek és ennek nem azaz értelme mit B. M. mond, hanem ez a mit én mondok, a nélkül hogy exegetice legkevésbbé is csak bizonyítaná is. Szerző szorultságában még arra a képtelenségre vetemedik, miszerint váltig erősíti, hogy az eredeti szöveg jói értése szükségtelen,*) mivel (szerinte a fordítások és az eredeti szöveg között nincs lényeges tartalmi különbség, úgyhogy az ujjabb és ujjabb fordítások csak a nyelvek fejlődése, s ismereteink növekedése miatt szükségesek, de nem mintha azok által a fordítás tartalma is változnék; s p. o. idézi Ján 1. 1. versét görögül, németül, franciául, angolul, magyarul; győzelmesen reá mutatván íme ugyanazt mondják különböző szavakkal. Ehhez már nem is szólok tüzetesen mert szerző ez okoskodása oly paradoxon, oly nyílt ellenmondása egyházunk egyik nevezetes tanának, hogy nemcsak az olvasó, de maga szerző sem hiszi. (Egy helyült maga is kiszalasztja, hogy az eredeti szöveg képezi a fordítás correctivumát.) *) El kell ismernünk, hogy szerző az egész munkában passionatus sophista. Csak az nem szép, hogy sophismáinál nagyon szembetűnően támaszkodik az olvasó gyengeségére, mintha az nem birna elég elmeéllel okoskodásainak félre szökelléseit észrevenni. Itt nevezetesen egy ügyes csavarodással arról is sokat és szépen beszél, hogy épen a prot. egyház a biblia fordítását a népnek is kezébe adja s pedig azon meggyőződésnél fogva, hogy még csak a fordítást olvasható nép is megértheti a bibliát; ergo a fordításból is be lehet hatolni a biblia szellemébe, sőt csak tulajdon élő nyelvén sajátíthatja a nép a biblia isteni tartalmát. (És mindezt csak azért, hogy ö a héber és görög nyelv tudása nélkül is illetékesen vizsgálhatja a bibliát!) Igen, kérem szépen, de nem a népről van szó a „Tájékozásban," hanem a biblia tudományos tárgyalásáról. És ha a prot. egyház is beelégednék a sz. könyv csak olyan mérvben való megértésével, s ismeretével, mint a mint az egyszerű nép kielégíti vallásos szükségeit a fordítás olvasásából is, ugyan miért taníttatja tehát papnöveldéiben a biblia eredeti nyelveit? De mi szükség is van akkor az exegesisre ? legalább miért az eredeti nyelvből exegetáhiak iskoláinkban a leendő practicus papok is : Hisz F. úr szerint következetesen csak az a különbség tartoznék lenni a r. kath. és prot. exegesis között, hogy mig ott egy az egész egyház által hivatalosan szentesitett fordítást a „vulgatat" exegetálják, nálunk a privát emberek propria auctoritate csinált fordításait kellene exegetálnr. Holott a két egyház exegesise épen e kél pontban különbözik lényegesen ; 1. a r. katholicusoknál a „vulgata"-t és 2. csak az egyház által kijelölt értelemben szabad és kelt magyarázni; a prot. egyházban pedig 1. az eredeti szöveget és 2. maga a szöveg tartalmán, a tárgy természetén kivül semmiféle halalom által nem korlátozva, szabadon fürkészheti az exegeta az igazi értelmet. Ugy hogy még azt is bírálhatja, (sőt kötelessége megvizsgálni) és kimutathatja, hogy vájjon az egyház által a dogmákban megállapított tantartalom helyesen vagy helytelenül van e kifejtve a biblia eredeti szövegéből. A b i r á 1 1 ó.