Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

jában tüntetik elő; holott pedig az ész a régieknél is ész volt s annak nem képességei, hanem csak ismeretei szaporodtak és nemesedtek. Nem kell felednünk azt sem, hogy hajdan a vila'giak fegyvert forgattak; a tollat és könyvet pedig hagyták jobbára az egyházi férfiaknak : ma azonban azok is elővették a tollat és könyvet s mivel önkiképzésökre több módjuk és eszközeik vannak : természetes, ha a tudományos műveltség képviselésében versenyeznek az egyháziakkal, sőt felül is múlják azokat. Nem ismeri az sem a tudományoknak az ujabb időkben nyert roppant kiterjedését, sem a viszonyok megváltozott voltát, ki korunkban a tudományos műveltséget csupán az egyházi férfiaké után akarná mérni. Sőt mivel az egyetemes papság elvére hivatkozva, sokan már az egyházi és világi nevezet ártatlan használalában is csaknem protestantismus elleni vétséget akarnak keresni: tehát még a szorosan egyházi tudományosság képviselésének joga és terhe is megoszlik az egyháznak tanitó és hallgató tagjai között. Filó Lajos. (Folyt, köv.) Of— KÖNYVISMERTETÉS A keresztyén hit védelme a Krisztus feltámadása kérdésébea ; vagyis : szellőztetése Ballagi Mór úr „Tájékozás"-ának. Irta Filó Lajos nagy-kőrösi reform, lelkész. Első füzet 144 1. Második füzet 355 1. Mind a két füzet ára 1 frt 60 kr. o. é. (Folytatás.) Különben szerző ez okoskodására csak az a megjegyzésem van, hogy egész müvén nagyon megérzik, mikép szerzője ellenszenvvel viseltetik a systematicus gondolko<dás és rendszeres előadás iránt. Ha több rokonszenvvel viseltetett volna a systematicus gondolkodás iránt, müve nem leendett annyi mindenféle s nagy részben a tárgyhoz nem tartozó dolgoknak, bőbeszédű fecsegéseknek aggregatuma és nem maradt volna ki belőle annyi a tárgy természetéből fejlő lényeges momentum. Később midőn a ,,tudományról" beszél helyei közzel szép eszméket, s tagadhatlan igazságokat is hoz föl, kivált midőn a hit és tudomány, a ker. vallástartalom és az ész között levő eredeti egységről beszél, kár hogy okoskodása ezután nyomban ismét egy nagyon furcsa ugrást csinál midőn a „világnézetre" tér. „Mi az a világnézet, melyre B. M. úr is, csaknem mint valamely döntő tekintélyre hivatkozik, annélkül, hogy fáradságot vett volna magának annak meghatározására ?u F. úr azonnal vesz magának fáradságot igy határozván azt meg: „A világnézet alatt értetik az Istenen kivüli természeti dolgok felöl alkotott, bevett, és uralkodó jelen ismeret. Tagadhatlanul nagy ennek ereje stb." Ugyan hol vette azt szerző, hogy az embervilág egyes korokbani uralkodó észjárása, gondolkodási iránya, ismeret- és esz\ meköre csak a természeti dolgokra szorítkoznék? Pedig egy bizonyos kor (nemcsak a jelenlegit nevezzük világnézetnek) — világnézete alatt, az összes cultura azon korbani álláspontjára (stádium) eljutott embervilág *) egyetemesen uralkodó eszmekörét, észjárását, gondolkodási irányát értjük. E világnézet minőségére kétségen kivül befolyással bir a természeti dolgok ismerete is, de azt magában még nem nevezik a tudományban világnézetnek. Akárhányszor olvasunk és beszélünk politikai világnézetről, vagy ez vagy ama kor vallásos világnézetéről. Igenis valamely kor uralkodó vallásos meggyőződése ép ugy azon kor világnézetéhez tartozik, és ugy is szokták érteni. Ha már tehát ebben is túl akar tenni szerző B. M.-on, s Őt itt corripiálni, kár hogy több fáradságot nem vett magának kissé alaposabban körültekinteni. VIII. A biblia hitelessége és B. M. úr bibliai tudományossága. Midőn a „Szellőztetés" átolvasásánál hét fejezetben foglalt annyi mindenféle allotriak árkain bokrain keresztül e pontig fáradtan elvánszorogtam, megörültem, hogy a feleselgetések, s személyeskedő mende-mondák hínárjából kikászolódva valahára egy kis tudományt is nyerek türelmem jutalmául. — Azt reményltem, hogy végié szerző is csak beleunt B. M. szakadatlan cibálásába, s többé nem B. M. személyén, s ilyen vagy amolyan tudományos képzettségén, talentumán évelödik, hanem tisztán theologiai dolgoknak minden személyes tekintetektől ment tüzetes fejtegetéséhez fog.—Hívem, hogy ha a biblia aulhentiáját csonkán, vagy épen roszul adta a Táj. F. úr majd kimerítőbben, világosabban, s jobban adja elő. Rutul csalódtam. Az egész fejezetben legkevesebb gondot fordított szerző a biblia authentiájának tudományos kimutatására ; hanem annál többet saját- és B. M. személyére. — Roppant böbeszédüséggel, s szokott untató áradozásaival elmondja : — nem kimutatja : — hogy e tekintetben is minő siker tehetség, és készültség az a B. M., mennyire nem alapos, mennyire szerelmes magába mint „Ovid Narcissa." — Az itt áradozó téves nézetekből, és személyeskedő indiscretiókból ismét egy szép bokrétát köthetünk össze. És tán azt vélné a t. olvasó, hogy mindezen szigorú leckéztetés, kemény szemrehányás, súlyos vádak mind a biblia ,,hitelességének" megmentéseért, a „szentkönyv" érdekében írattak? Óh nem! A keresztyénség alapkönyve még ha valóban támadtatott volna is meg nem szorult reá, hogy érvényét lovagiatlan szenvedélyességgel, s a szeretetlenség fegyvereivel védjék. B. M. a tájékozásban azt találta F. urnák szemére vetni, (Táj. 28. I., a „Szellőztetésben" kissé máskép van a dolog összeállítva), hogy „a bibliához t u d o m á n y o s a n szólani, nem bir elég illetékességgel, miután épen ezen il*) Szerző itt is alkalmasint a szóforditással járta meg, a a weltanschauung alatt világnézetet, — s a világ alatt meg csak a természeti világot értvén bi... ó.