Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

Mondja ezt a presbyterium is az elsÖ ízben vetkezettnek — akár férfi akár nő legyen — ha ígéretet tesz, hogy többé paráználkodni nem fog. Ismételt esetekben az egyházi fegyelem nemei — egész a kirekesztésig — alkalmazandók. A megesett nöröl s gyermekéről gondoskodjék a megejtő, ha lehet vegye el, ha pedig nem lehet, vagyoni állásához képest segélyezze törvénytelen gyermekét s annak gyalázatba ejtett anyját, — melyet ha a csábító ismételt felhívásra s fenyítésre sem teljesítene, rekesztessék ki a gyülekezetből, s adassék a bíróság kezébe. Szükség azonban a megesettek s megejtöik irányában — ba t. i. még a kéjencek s kéjhölgyek társaságába nem tartoznak — a presbyteriumnak oly eszélyesen alkalmazni az egyházi fegyelmet, nehogy a tapintatlan szigor által még nagyobb bűnre — a méh gyümölcsének elűzésére — szolgáltasson alkalmat. A kéjencek s kéjhölgyek a gyülekezetben meg nem szívelhetők. Ha tehát ilyenek volnának s megjobbulni nem akarnának : a gyülekezetből kirekesztendök, mint szintén azok is, kik netalán bordélyházat tartanak. §. 26. Részegeskedés, dobzódás. Kik e bűnben lélekzöknek tapasztaltatnak, különösen a csapszékeket járók és ottan dőzsölök az Úrasztalától eltiltandók. §. 27. Csalás, lopás, u z s o r á s ko d á s. Kik magukat csalással, lopással, uzsoráskodással bélyegzik : ekklézsiai hivatalokat nem viselhetnek, — ismételt esetekben az egyházi fegyelem magasabb fokai is alkalmazandók. §. 28. Kártyázás. A kártyázás bűnné fajul, ha mást rongáló nyerészkedésnek, magát pusztító tékozlásnak csatornájává lesz. Az ily bűnösöket tehát a presbyterium el ne tűrje a gyülekezetben. §. 29 Káromkodás. Mennél inkább el van e bün hatalmazva : annál szentebb kötelessége a presbyteriumnak, sikeres intézkedéseket tenni ennek lehető kiirtására. Bízzon meg tehát a presbyterium, a gyülekezet istenfélő tagjai közöl minél többeket, hogy a hol káromlást hallanak, az ellen szót emelni, a káromkodót testvérileg meginteni, s ha ez nem használna, a presbyteriumnak bejelenteni el ne mulassák, a presbyterium pedig alkalmazza reá az egyházi fegyelem fokait. §. 30. Verekedés. Különösen az oly férjek, kik nejeiket, az oly gazdák, kik cselédeiket kegyetlenül ütik verik, sőt a gyermekeiken kegyetlenkedő szülék is a presbyterium által — ha a dorgálásnak nem engednek — az Úr asztalától is eltiltandók. §. 31. Harnís esküvés. A kiről bebizonyul, hogy hamisan esküdött, vagyis hamis tanúbizonyságot tett: tiltassék el az Úr asztalától. Fördős Lajos. (Folyt, köv.) VIZSGÁLÓDÁS a hazai prot. tudományosság jelen állása körül. (Folytatás.) Ha multunkat nézzük, hazai hitöseink között tagadhatlanul sok oly tiszteletes alakokkal találkozunk, melyekre méltán büszkék lehetünk. De attól tartok, hogy mi, kik történetünk képeinél különben is édes örömmel szeretünk andalogni, a múltnak bűvös fényinél sokszor látjuk a jelen? kicsinységénél is kisebbnek, a hajdankor férfiait pedig nagyságuknál is nagyobbaknak. Ne vélje senki se, mintha én gyöngédtelenül kívánnám érinteni azon babérokat, melyeket az ősök halántéka körül a hálás utódoknak kegyelettel kell örizniök: de ne szolgáljon botránkozásul, ha az általam felfogott történeti igazság szempontjából párhuzamot teszek multunk és jelenünk között s így a jelen nemzedéknek annyiszor csekélylett prot. tudományossága mértéke iránt magamnak a jövő reményére is feljogosító tájékozást keresek. Én ugy vélekedem, hogy a múltban ha voltak az irodalomra nézve sokképen gátló körülmények, a kedvező viszonyok sem hiányzottak, melyeknek közrehatása mellett őseink tudományos képzettségüknek és irodalmi tevékenységűknek bizonyságait adhatták. A reformatio teremtő ereje nemcsak a 16, de a 17-ik században is oly serkentő hatással volt mindenütt az egyházirodalmi tevékenység kifejtésére, hogy ahhoz hasonló mérvű tényezőt egyházi irodalmunkra nézve időnkben akár a theol. iskolák tudóskodó vitatkozási viszketegében, akár a társulati szellem működésében vagy a hitéletnek magasztalva hirdetett ujabb lendütetében hiába keresnénk. — A missiói munkásság, mely a reformátiót mindenütt nyomon kiséré, felhívta, sőt kötelezte azon kor férfiait egyházi tudományosságuknak irodalmi uton is érvényesítésére. — A főúri, sőt fejedelmi maecenasok a munkás és jeles iró dolgozatának megjelenhetésére pedig aligha nem nyújtottak legalább annyi előnyöket, mint napjainkban a könyvárusok kiadói vállalkozásai, vagy pedig az előfizetési hirdetmények. — Ide járul, hogy a régibb korban mind az alsóbb, mind a felsőbb körök kiváló olvasmányát nagy részben a vallástartalmu könyvek képezték, — a mi pedig időnkben egészen másként van. De vegyük tekintetbe még azt is, hogy a régibb korban a tudós világnak egyetemes nyelve a latin levén, ez által őseink képesítve valának theol. irodalmukat az egyetemes theol. irodalom fejlésének mozgó kerekeibe illeszteni; irodalmuknak könnyű szerrel önállóságot biztosíthattak s tényező befolyást vívhattak volna ki főleg a kezdet stádiumán az egyetemes prot. theol. irodalomra. És még is azt látjuk, hogy az erdélyi reformátusok, mikor Hebler luth. superintendenssel a 16-ik század közepén vallási vitába bonyolódtak, annak ellenvetései megcáfolhatása végeit a heidelbergi tudósokhoz folyamodtak ki; mi semmi esetben nem történik, ha őseink már azon korban