Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

§. 16. A külön élő házasok. Ha a versengés és visszálkodás annyira eröt vesz, hogy tovább a házasok egymás bántalmazásait nem tűrhetvén, kényteleneknek érzik magukat egymástól elszakadni; miután a presbyterium ismételt dorgálásainak s az űrvacsorátóli eltiltásig terjedő fenyítéseinek sem engednek: adassék ki nekik a békéltetés sikeretlenségéröl szóló bizonyítvány, s utasitassanak a törvény utjáni elválásra, melyet ha cselekedni vonakodnának, jelentessenek be a gyülekezet közgyűlésének. §. 17. A törvénytelen házasok. A törvénytelen házasok szólittassanak fel a presbyterium által, hogy vagy keljenek egybe törvényesen, vagy pedig- hagyjanak fel törvénytelen viszonyukkal. Ha az ismételt felszólításnak s dorgálásnak sem engednének: eltiltandók az Úrvacsorájától, s bejelentendök a közgyűlésnek. §. 18. Vegyes házasok. Most, midőn a fennálló törvény szerint, ha az apa katholikus, minden gyermeknek katholikusnak kell lenni, ellenben ha az apa protestáns, akkor már nem minden gyermek hanem csak a ligyermekek nevelhetők protestánsokká: igen kívánatos, hogy a vegyes házasságok minél ritkábbak legyenek. A lelkipásztor tiszte, hogy erre időnként figyelmeztesse a híveket a szószékből, — a vegyes házasságra lépni akarónak pedig komolyan szívére kösse és eszére adja vallása, maga s születendő gyermekei iránti szent kötelességeit. Egyszersmind gondoskodjék a presbyterium, hogy az ily vegyes házasságra lépni akarónak oly násznagya legyen, ki a törvény értelmében, vallásunk szellemében, ott a hol kell sikerrel szólni tudjon is, merjen is, s a protestáns fél jogaira felügyeljen. Ha mind e mellett is a református vőlegény reversálist adna : rekesztessék ki a gyülekezet kebeléből, — mint oly tag, a ki kétségtelen bizonyítékát adá annak, hogy saját vallását még csak annyira sem becsüli, hogy azt gyermekeire átplántálni kívánná. Ha vegyes házasságban élők versengenének, s a reform. vallású félnek volna panasza más vallású hitestársára ; kísérje el a panaszkodót egy presbyter a más vallású házastárs lelkészéhez s a kihallgatáson is legyen jelen oly célból, hogy a mennyiben a panaszkodó is netalán hibásnak találtatnék: egyházi fegyelem alá vettethessék. §. 19. A nevelést és iskoláztatást elhanyagoló szülök vagy gyámok. Találkozhatnak oly meggondolatlan sőt vétkes szülök vagy gyámok, kik a gondjaik alatti gyermekek nevelésével s iskoláztatásával keveset törődnek: a presbyterium vonja kérdőre az ilyeneket, intse és dorgálja őket, szükség esetében az egyházi fegyelem egyéb nemeit is alkalmazván. Minthogy pedig a gyermekeknek nevelés és iskoláztatás nélkül maradniok nem szabad: gondoskodjék a presbyterium azoknak neveltetésük és tanitatásukról, a vétkes szülőt vagy gyámot a gyülekezet közgyűlése elébe állitatván. §. 20. A vasárnapi iskoláztatást elhanyagoló mesteremberek. Ha a vasárnapi iskoláztatást elhanyagoló mesteremberek reform, vallásúak: állítsa őket a presbyterium maga elébe és dorgálja meg, mint szintén azért is, ha inasaikat a nyilvános isteni tisztelettől eltartóztatják. Ha pedig az ily mesteremberek más vallásúak: tegyen jelentést a polgári hatóságnál, egyszersmind hasson oda, hogy az ily mesteremberhez vallásunk hívei inasokul beszegődni vagy fiaikat beszegődtetni tartózkodjanak. §. 21. A konfirmációt be nem várók. Minden gyermek — akár fiu, akár leány legyen — köteleztetik az iskolát mindaddig gyakorolni, mig rá nézve a konfirmáció ideje el nem érkezik. A ki netalán elébb mint konfirmáltatnék az iskolát elhagyná s igy koníirmálatlanul maradna, az Űr asztalához is e nélkül járulna: az ily ifjú vagy leány, midőn nősiil vagy férjhez megy, a lelkipásztor előtt, két vagy három presbyter jelenlétében vettessék olyan vizsga alá, mely ne csupán a sakramentomokróli tu< • domáyra terjedjen ki, hanem az olvasás, irás és számvetésre is, s a mennyiben hiányosnak találtatnék, oktassa öt, a vallásban ugyan a lelkész, az olvasás, irás és számvetésben pedig a tanitó, — és csak az ily megelőző okíatás után bocsátassék házasságra. §. 22. Azekklézsiai terheket viselni nem akarók. A kik az ekklézsiai terheket viselni nem akarják, s tartozásaikat év folytán le nem fizetik: az ekklézsiai jogokban s tisztességekben sem részesülhetnek. Az ily tag tehát ekklézsiai hivatalra vagy szolgálatra nem választathatik s nem alkalmaztathatik, választói joga gyakorlásátűl is elesik, — folytonos vonakodás s makacsság esetében az Úr asztalától is eltiltandó, sőt a gyülekezet kebeléből is kirekesztendő. §. 23. A közerkölcsiséget veszélyeztető bűnök fegyelmezése általában. Minden — a közerkölcsiséget veszélyeztető cégéres bűnök, kiváltképen pedig azok, melyeketa birák figyelembe is alig vesznek: a presbyterium folytonos éber ellenörködését veszik igénybe. Intézkedjék tehát a presbyterium, a helyi körülményekhez képest, arról, hogy az ily bűnöknek minél erösebb gátakat vethessen, az ily bűnökben lélekzöket lehetőleg korlátozhassa, javíthassa. A megjobbulni nem akarók végre a gyülekezet kebeléből is kirekesztendök. §. 24. A közerkölcsiséget vesszélyeztető bűnök különösen. Ilyenek: a paráznaság, részegeskedés, dobzódás csalás, lopás, uzsoráskodás, kártyázás, káromkodás, vere/ kedés, hamis esküvés. §. 25. A paráznaság. A paráználkodáson ért nőnek azt mondá Jézus Ján. 8, 11. Eredj el, és többé ne vétkezzél. — 80*