Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-10-04 / 40. szám

rom tanú előtti megdorgálásnak testvéri szeretettel gyakorlására. E hivatásukra gyakran figyelmeztessék a hí­veket a lelkipásztorok, szívökre kötvén egyházi beszéde­ikben, hogy „intsék azokat a kik rendeletle­nül járnak 1 Thess. 5,14, intsék mint a t y j o k -f i á t 2 Thess. 3, 15. s építsék fel alázatosság­nak lelkével Gal 6, 1. stb. A kik pedig az ö testvéri intéseiket megvetvén, folyvást rendeletlenül járnak: azokat a presbyteriumnak bejelenteni el ne mulasszák. §. 8. Apresbyterium egyházfegyelmi hatás­köre általában. Általában kiterjed a 3. és 4. §-ban emiitett egyénekre s vétkekre az egyházfegyelem azon nemei és fokozatai szerint, melyek az 5-ik §-ban elöszámlálvák, kivétetvén az egyházbóli teljes kirekesztés, mely a gyülekezet tagjaira nézve a gyülekezeti közgyűlésnek hagyatik fenn. — Az egyházi fegyelem alá esö egyének közöl is kivétetnek a a presbyterium hatásköre alól annak elnökei és tagjai, s az egyházmegyei vagy kerületi hivatalban levő egyháztagok, kik fölött az egyházmegyei vagy kerületi törvényszék ítél §. 9. A presbyterium egyházfegyelmi ha­tásköre különösen A presbyterium egyházfegyelmi hatásköre különösen kiterjed: a) a nyilvános isteni tiszteletre. b) a házasságügyekre. c) a nevelés és tanitásügyre. d) az ekklézsiai terhek viselésére. e) a közerkölcsiségre. §. 10. A nyilvános isteni tisztelet kerülése és megvetése. A kik a nyilvános isteni tiszteletet, az Ur asztalához való járulást kerülik és megvetik: mint a szentek egyessé gének zavarói söt ellenei, a presbyterium által ismételve megintendök s megdorgálandók, — mely ha nem hasz­nálna, ugy tekintendők, mint a kik a testvéri közösségből, a szentek egyességéböl maguk magukat kizárták, ugy te­kintendők, mint a pogány vagy fukar. Tudtokra kell tehát adni, hogy semminemű egyházi hivatalt nem viselhetnek, sem komák, vagy násznagyok, vagy funerátorok nem le­hetnek, a híveket megillető jogokat nem gyakorolhatják, az Úr asztalához járulásra — melytől maguk magukat el­szakasztották — érdemetleneknek nyilvánitatnak. Ha ezek nem használnának : bejelentendök a gyülekezet közgyűlé­séhez. Különös nagy gondja legyen pedig a presbyterium­nak arra, vájjon a gazdák s gazdasszonyok nem tartoztat­ják-e vissza cselédeiket s a mesteremberek inasaikat a nyilvános isteni tiszteleteken való megjelenéstől ? Az ily gazdák és gazdasszonyok s az ily mesteremberek — ha reform, vallásúak — egyházilag fenyitendők, — ha más vallásúak, a polgári hatóságnál bejelentendök. §. 11. A nyilvános isteni tisztelet zavarása. Zavarják az isteni tiszteletet, megszentségtelenítik az arra rendelt helyet, a kik ott — akár a felgyülekezés ideje alatt akár azután —tolakodnak, fecsegnek, vagy bármi mó­don illetlenkednek és rendetlenkednek. Az ilyenek a pres­byterium által, a körülményekhez s okozott botrányhoz képest, megdorgáltatással, azon székből — melyben a bot­rány elkövettetett — kitiltatással stb. fenyitendők. A presbyterium a helyi körülményekhez képest maga meg­határozhatja annak módját, miként ügyeljen fel arra, hogy a templomban mindenek ékesen és jó renddel történjenek. §.12. Úrvacsoráláskori rendetlenkedés. Ha netalán olyanok találkoznának, kik Úrvacsorálás alkalmával, ki s bejárkálás, tolakodás, fecsegés stb. által a kegyes és buzgó hívek ájtatos érzelmeit megsértenék s bárminő botrányt okoznának : a presbyterium dorgálja meg őket, s ha szükségesnek látja, ültesse más helyre, ismételi rendetlenkedés esetében az Úr asztalától is tiltsa el. §. 13. A temetési szertartás megzavarása. A temetés — ha csupán énekszóval megy is véghez — isteni tiszteletnek tekintendő. Különösen ügyeljen hát a presbyterium, hogy a temetésen jelen levő közönség, mind a szomorú háznál, mind a kíséretkor, mind a temető­ben, a szertartás kezdetétől annak végezteig csendesen s komolyan viselje magát, a sírásók se helytelenkedjenek;— az ellenkezően cselekvőket intse és dorgálja meg a pres­byterium, s szükség esetében az egyházi fegyelem többi fo­kozatait is alkalmazza reájok. §. 14. A vasárnapok és ünnepnapok meg­rontásáról. Megrontják a vasárnapot és ünnepnapot azok, kik a helyett, hogy mind a nyilvános isteni tiszteleteken, mind otthon buzgó és kegyes szívvel imádnák az Istent, a he­lyett hogy Istennek igéjét hallgatnák s olvasnák és ekként a lelkiekben igyekeznének épülni: világi munkáik s üz­leteik után látnak, zajos mulatságokba merülnek. Az isteni tiszteletre rendelt napok ily megrontóit, mint a kik a ke­gyes hívő lelkeket is nagy mértékben botránkoztatják, intse és dorgálja a presbyterium, és ha ez nem használna, ugy bánjon velők mint a 10. §-ban irva vagyon. §. 15. A versengő házasok. A versengő házasok panaszait hallgassák ki az e végre kinevezett presbyterek, s atyafiúi szeretettel kérjék és intsék őket az egyetértésre, békés együtt lakásra, még házaiknál is felkeresvén őket s meglátogatván, ha a szük­ség ugy hozná magával. Hogy ha pedig az illető pesbyte­rek kérése és intése nem használna: tétessék jelentés a gyülekezet lelkipásztoránál, a ki az illető presbyterek je­lenlétében a hibásnak talált felet dorgálja meg, ha ennek sem engednének, állíttassanak a presbyterium gyűlése elébe és ott a gyűlés színe előtt dorgáltassanak meg, egy­szersmind ugyanott a gyűlés színe előtt s a gyűlés által mondassék érettök buzgó könyörgés.

Next

/
Thumbnails
Contents