Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

ház körébenépen a vallásosságra irányoztatva fizetne legdúsabb kamattal. Söt bekövetkezhetnék akkor az is, hogy -az egyházban a tisztán vallási érdekek felett a politik a i (miként ez a középkori r. kath. egyházban vala) és a tudományi (miként ma is a prot. egyház némely rétegeiben) érdekek túlsulylyal fognának birni, — a min pedig örülnünk alig lehetne. Kétségkivül leghelyesebb ugy az államnak és a tudománynak, mint a vallásnak és az egyháznak saját körét meghagyni s egyiket a másikba át nem önteni. Egyetemes fejlődésünk iránya ezen célpont felé siet, és kell is, hogy a felé siessen; bár tényleges viszonyainknál fogva hazánkban e célponttól még messze állunk. Az eddig mondottakból annyi biztosan kijö, hogy időnkben már a vallásrendszert, legyen az akár protestantismus, akár katholicismus, a tudományos művelődésnek sem fő-, sem egyedüli tényezője gyanánt nem tekinthetjük, következőleg azt a tudományos művelődés mozzanataiéi t is felelőssé tenni nem lehet; mert a tudományos fejlődésnek vannak már az egyházköréu kivül keresendő tényező okai is. Miután tehát a tudománynak van a vallásrendszertöl független életelve: tévedés volna a protestantismust és a tudományos műveltséget ugyanazonitni, vagy csak azt hinni is, mintha akár szabadelvű, akár alapos tudományos műveltség csupán a protestantismus szárnyai alatt volna képzelhető. Ha a tudományt azon általános értelemben vesszük, mely szerint az nem csupán a theologiát, de a rendszeres ismereteknek egész birodalmát magába öleli : tisztán áll, azon fentebb is kijelentett tétel igazsága, hogy sem kath. sem prot tudományosság nem létezhetik; és ha létezik, ez azon rendetlen viszonyra mutat, melybe az emberek elöitéleti a tudományt és a vallásrendszereket egymással hozták, de a mely rendetlenséget a szellem tovább haladó fejlődése előbb utóbb megszüntetend. Ha azonban ezen kifejezéshez: prot. tudományosság továbbra is ragaszkodni kivánunk, az helyesen nem jelenthet többet, mint prot. vallástani képzettséget, vagy is vallástani képzettséget prot. elvek szerint; a kath. tudományosság pedig vallástani képzettség kath. elvek szerint. De ekkor is nem kell vélnünk, mintha az egész protestantismust a vallástani képzettség tenné ki; mert a protestantismusban is van gyakorlati jelentőségű mozzanat. Azon kérdés tolul itt most már elönkbe, hogy a fentebb kijelölt érteményben veendő prot. tudományosság állása minő jelenleg hazánkban? Közönséges a panasz több jeleseink szájában, hogy hazai prot. tudományosságunk jelenleg igen szomorú lábon áll. Ezt vagy azért mondják, mert prot. irodalmunkat, vagy azért mert egyházunk tagjainak egyháztudományi képzettségét csekélylik, még pedig vagy multunk fen maradt emlékeihez, vagy pedig a jelenkor többi prot. egyházaihoz viszonyitva. Vizsgáljuk meg azért kitűzött tárgyunkat az emlitett szempontok szerint s tegyünk összehasonlítást ugy multunkkal, mint a külföldi prot. tudományossággal. Filó Laj os. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. TANÁRIGTATÁS. Sárospatakról jövünk, hol egy nevezetes ünnepélynek valánk szemtanúi. A naponként népesedő, s ugy intensiv, mint extensiv erejében szemlátomást gyarapodó főiskolának öt akadémiai tanára foglalta el egyszerre tanszékét, sept. 14-én, mi főiskolánk évkönyveiben még példátlan esemény. Reggeli 9 órakor vette kezdetét az iskolaünnepély, a tanuló ifjúság, és vidékről összesereglett számos buzgó egyén, mint a tanügynek meg annyi barátai jelenlétökben. Emelte az ünnepély diszét egyházkerületünk mindkét elnökének jelenléte, kiket megszoktunk már látni és tisztelni, mindenütt, hol a közügynek érdekesebb mozzanatai jelentkeznek. Főiskolánk énekkara nyitotta meg az ünnepélyt szívet emelő éneklésével, — mire fögondnok id. Báró Vay Miklós úr ö kegyelmessége, szokott ékesszólásával, s megragadó beszédmodorával ecsetelvén főiskolánk legközelebbi mult évtizedének viszontagságait, egyszersmind nagy mérvben tett elöhaladásait, örömét fejezte ki a felett, hogy ugy a társadalmi, mint a természeti mostoha viszonyok dacára is, főiskolánk naponkint halad, s emelkedik rendeltetése célja fele. — Imé most is a kedvezőtlen viszonyok s idő dacára gymnasiumunk teljes szervezése mellett, jogakademiánkat 3 éves tanfolyammal, 3 rendes jogtanárral ide nem számítva a bölcsészeti és történelmi szakból, a jogi tanszakkal összevágó tudományokkal foglalkozó két tanárt, — megalapítottuk; — a történelmi s irodalmi tanszékeket az akadémiában visszaállítottuk, testgyakordát, s uszodát építettünk : valóban a gondviselés áldott kezeit látjuk munkálkodni főiskolánk felett a nehéz időkben is. Ö kegyelmességének főiskolánk előmenetelét hiven ecsetelő előadása után, — a tanszékeiket ünnepélyesen elfoglalandó tanárok, hivatalidösbség rendje szerint léptek szószékre, s tartották székfoglaló beszédöket. Antalfi János egyik jogtanárunk, ki tudományos képzettségének sok oldalról adta már fényes bizonyságát, értekezett „a bűnösség alanyi mértékéről, s ehez mért beszámitásró 1." Tudományos alapossággal kidolgozott beszédét élénk figyelemmel hallgatta át a közönség. Utána Emödi Dániel, a magyar magánjog tanára beszélt, a ,,n e m z e t k ö z i j o g r ó 1" elszámlálta e tárgyban ugy a régibb mint ujabb jogtudósok nézeteit, s kijelenté elvismertetésül, hogy ö azon iskolával tart, mely a nemzetközi jog elméletében Hugó Grotius nézeteit fogadja el s követi. Ezen rövid értekezéséből, uj jogtana-