Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-27 / 39. szám

geták iránt mutatott engedékenységet, kijelentette egyszersmind, hogy kiakarja köszörülni az éles kardján ejtett csorbákat; tán eljut a belátáshoz, hogy azt még egyszer kell tennie. Mert a históriai itészet ez álláspontja egyáltalában tarthatlan. Ha egyszer idáig jutottunk, a laikus is Ítélhet e kritika felett. Erezni és felismerni, hogy az evangelium és apostoli történet minden egyéb inkább mint raffinirozott szándékosság terméke, ehhez nem kivántatik nagy tudományosság, még csak mélyebb vallásérzület sem, hanem pusztán józan izlés. (Folyt, köv.) VIZSGÁLÓDÁS a hazai prot. tudományosság jelen állása k ö r ü I. Ha a különböző korok egyházi beszédeit olvassuk : figyelmünket egy sajátságos tünemény ki nem kerülheti. Ezen sajátságos tünemény pedig abban jelentkezik, hogy valahányszor az emberek vallási s erkölcsi állapotáról szólnak azok, ugy rajzolják a jelent s főleg a közvetlen környezetet, mintha az a hanyatlásnak legszomorúbb mértékét mutatná. Meglehet, hogy ezen modor használása a legszívesb buzdítás szándékából eredt s a korábbi időkben tán haszna is tapasztaltatott: de napjainkban, midőn mindent valódi alakjában óhajtunk látni, a túlzott színezés aligha idézi elő azon hatást, mint a straí'predigtek boldog korszakában. Mi lelkészek, mivel már hivatalunknál fogva is az emberi életnek nemcsak erényeivel, de bűneivel is folyvást foglalkozunk, némi praedispositióval bírunk, nézeteinknél s ítéleteinknél bizonyos askétai szigorfelé n^hézkedésre s azon veszély által fenyegettetünk, hogy az életet ugy általában, mint egyes tüneményeiben sötétebben fogjuk fel a valóságnál. Annál szorosb kötelesség tehát ránk lelkészekre nézve minden tárgynál a valóság igazi mértéke után nyomozódni. Szó tétetett hazai prot. tudományosságunkról. Sokszor s legközelebb ezen lapok 31-ik számában erélyesen el volt mondva, mily szomorú hanyatlásban sinlödik hazánkban a prot. tudományosság. Én azt hiszem sokat fog ezen panasz keserűségéből veszteni, ha a kérdést kissé közelebbi vizsgálat alá helyezzük. Aprotestantismus és a tudományos műveltség a történet bizonysága szerint két testver-elv; de ma már más azoknak egymáshozi viszonya, mint volt hajdanában. Az erkölcsi világban minden erő önállóságra törekszik s vezető és ápoló gyámság alatt csak addig áll, mig benne az önmunkásság képessége cselekménynyé nem vált. A tudományos műveltség is addig volt a protestantismus gyámgyermeke, mig az léte s munkássága önállóságát ki nem vívta. A gyámgyermek elérvén a nagykorúságot, többé a gyámságot nem igényli, sőt nem tűri; s önállólag különházfartással kezd bírni. Melyre nézve ha a tudományos műveltséget ma már nem épen a protestantismus szárnyai alatt találjuk: azért még egyszerre a vészharangot ne húzzuk meg ; mert a tudományos műveltség csak azt tette, mit a természet rendjén a madár tesz akkor, midőn szárnyai kinőttével kirepül az anyai fészekből. De az állam s a társas élet viszonyai is sok tekintetben mások ma, mint voltak századokkal ezelőtt; s épen ezért mások jelen időnkben a tudományos műveltségnek is viszonyai a vallásrendszerekhez. Hajdan az általános műveltségnek s a tudományfejlésnek is hordozója maga az egyház, mint egyház volt. S igy volt ez kezdetben a prot. világkörben is. Mert bár itt a papuralom megszűnt s a lelkészek állásukra s jövedelmükre nézve a világi hatalmasaktól még függésbe is jöttek : mégis azért a protestantismus vallásrendszere, elvei és intézményei a reformatio létrejötte után jó darab ideig irányadó s eldöntő befolyást gyakoroltak a prot. népeknek mind államaira s azok politikai életfejlödésének alakulásaira, mind fejedelmeire. És mindaddig, mig ekként a vallási eszmék voltak az egyetemes művelődés mozgató erői, ugy az államoknak, mint a tudományoknak meg volt a vallásrendszerekhez kötött jelleme; voltak r. kath. és prot. államok, volt r. kath. és prot. tudományosság. Igaz, hogy a vallásfelekezetiség jellegét sokan szeretnék továbbra is mind az államéleten, mind a tudományfejlésen megőrizni : de az előrehaladó idő siet túlszárnyalni azon jellegnek jelentőségét és szükségét s ma már kezdi régi értelmét veszteni az ily kifejezés : prot. és kath. állam v. tudományosság. Az államélelnek erkölcsi, a tudományéletnek pedig s z e 11 e m i jellege kezd lenni s a vallásfelekezetiség jellege mind jobban-jobban lehámlik azokról. Minden mélyebben gondolkozó tisztán láthatja, hogy merre, mely célpont felé dagadoznak a fejlődés folyamának hullámai! De tán az állam és tudomány teljes felszabadulásával a vallás csökkenése fog bekövetkezni? Épen nem. Sőt inkább igy válnak majd külön a vallás és az egyház sphaerájából azon elemek, melyek annak lényéhez nem tartoznak. A vallásnak és az egyháznak rendeltetése nem tudományos ismeretekre s nem államkormányzási bölcseségre, hanem üdvigazságra, szent életre és boldogságra vezérelni, közvetett befolyása által pedig ugy a tudomány fejlése, mint az államéletet megszentelni. Ha az egyház körébe bevonatik mind a tudomány, mind az államélet: lehetetlen, hogy ezek fejlesztése el ne vonjon sokat azon erőből és figyelemből, mely az egy-