Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

saitól és az apostolok cselekedeteitől a történelmi hitelesség, illetőleg valódiság már csak annálfogva is el lett vitatva. Hogy a vallás-dogmatikai meggyőződés a bibliai iratok valódisága és hitelessége felőli Ítéletre befolyással van, a dolog természetében fekszik.2

) — Minthogy az össz-2) Nem a dolog természetében, hanem gyarlóságunk természetében fekszik biz az. Ha az orthodox tudomány mindent lát, mindent hisz, a mit látni és hinni akar, a romboló kritika pedig semmit nem lát, mert semmit sem hisz és nem akar semmit sem látni; nem mutatja-e maga e szélsőig vitt ellentét, hogy itt középút is lehető? Tény az, hogy az ó szövetség történelmi könyveit jelen alakjukban szemtanuk nem írhatták ; de ezzel korán sincs még mondva, hogy igy hál az egész ó szövetségi történelem csupa mylhologia ; sőt ellenkezőleg, valamint bizonyos, hogy a Pentateuchus és Josua könyve jelen alakjukat csak a fogság idejében nyerhették, hogy a bírák könyve, Sámuel és a királyok könyvei ó látnoki kútfőkből merített későbbi dolgozatok, a Krónikák könyvei végre a fogság után papi kézből került müvek: ugy másfelől tényképen áll, hogy mind e munkák egykorú följegyzésekből meritvék és az előadás a tényszerűség tiszta objectiv jelleméből csak azért lett kivetkőztetve, mert a történet a bibliában oktató paráneticus céloknak szolgálván, nem annyira arra fordult a feldolgozók figyelme, hogy az események természetszerű egymásbóli fejléc sét tükrözzék, mint, hogy Istennek a választolt nép vezetésében kitűnt gondviselését minél világosabban felmutassák. Ez magyarázza meg aztán azt is, mit kell a sok csodáról tartanunk, melyekkel ama könyvek oly telisded telvék. A zsidó nép csodákon való kapkodása az uj szövetségi iratokból ismeretes. „A zsidók jelt kívánnak/' mondá Pál apostol 1 Kor. 1, 22; de hogy csodát hihessünk, mindenesetre elébb valaminek történni kell, a mit a képzelődés a csodaszerüség fényével körülsugározhasson. E szerint a bibliai csodák semmiesetre nem levegőből kapkodott költemények, hanem valóságos történt eseményeken alapuló előadások. S ha már most azon felül bebizonyithatólag az eseményt módosító felfogás oly természetű, hogy az emberiség szellemi megváltásának ügye általa elŐ-mozdittatott: őszinte tisztelettel meghajolunk s nem kívánunk dolgokba behatolni, melyek míg ez éleiben ismereteink rész szerinti volta mellett tökéletes tudományra igényt nem tarthatunk, örökké titokban maradandnak. A bibliai elbeszélők, hogy Istennek Izrael vezetésében nyilvánult különös gondviselését intő és oktató például kitüntessék, a nemzeti élet minden nevezetesebb mozzanatát úgy mutatták fel, mint Isten közvetlen avatkozását Izrael dolgainak folyamatába, mint a hűséget jutalmazó, az elpártolást büntető láthallan hangzatosan mivelt embernél a meggyőződés külömböző oldalai összevágok, önként következik, hogy bölcseleti meggyőződések a történelmi nézetekre is gyakorolnak befolyást. Csak soha az igazság-érzeten erőszak ne tétessék és ne zárassék el a szem a világos tények elől sem a philosophiai hitetlenség érdekében, sem a vallásos hit javára, a minthogy a régi egyházban Origenes és Eusebius e tekintetben is előképekül szolgálhatnak. Ha lehető részrehajlatlansággal akarunk Ítéletet mondani a jelen korszakig folytatott kritikai vizsgálatok eredménye felett: akkor mind a régiek tanúsága, — mind benső okoknál fogva még mindig legkevésbé tarthatónak mutatkozik: Péter második levelének valódisága, melyhez kapcsolandó az azzal rokon Júdás levele és talán a Timotheus második levele is. Fontosak továbbá, habár nem cáfolhatlanok az okok, melyekkel a Máté evangyéliomának apostoli szereztetését támadják meg. A János jelenéseinek valódisága mellett szóló okoknak sokkal nagyobb súly tulajdonítandó, mint rövid idő óta történt. Az ó szövetségi könyvek feletti kritikai ítéletek e század harmadik évtizede óta még jobban elágozók. Egyfelől a Pentateuchus, Ezsáiás második része és Dániel későbbkorusága felőli nézet mind jobban megszilárdult; többfelől aPentateuchusnál kettős átdolgozáson keresztülment eredeti szöveget vesznek fel, melyet Ewald és Lengerke Salamon idejébe, Tucli Saul korába, St&helin a birák első korszakába teszi. Másfelől Hengstenberg, Havernick, Ranke, Iíurz a Pentateuchus egységét és Mózes általi szereztetését sok éles észszel vitatták. Az elfogulatlan vizsgáló kénytelen bevallani, Fejedelem természet feletti müvét. E felfogást tetemesen elősegítette a történtek egyes vonásainak a tradi^ tio szinte vallási szempontból és irányban — s ez a dolog punctum saliense — történt dicsőítése, himezése. A bibliai csodák e szerint nem csak subjective, hanem tárgyilag is a vallásos hit körébe tartozván, mint ez oldalról szellemi tények a történelmi kutatás látkörén túlesnek, Ily értelemben mondtam én a „Tájékozás"ban, hogy ha valaki azt kérdi: „Mik voltak hát voltaképen a csodák ? — Nem tudom, nem keresem." fi. M.