Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

hogy mindkét részen eddigelé még meg nem ol­dott nehézségek forognak fen, s hogy habár a későbbi szerkesztés melletti okok túlnyomók, mégis a vizsgálat minden részleteiben még befe­jezve nincsen. Még súlyosabbak a valódiatlanság mellett szóló okok Dániel és Esaias második ré­szénél, ámbár itt is a tagadólagos kritika némely nehézséget még sehogy sem fejtett meg s a való­diság mellett szóló több positiv érvet egyáltalá­ban még meg nem cáfolt. (1. Hávernick, „Neue kritische Untersuchungen über das Buch Dániel" Erlangen 1838.) Ez eredményekben a kritikai vizsgálatok jelen álláspontján a theologusok többsége külön­böző vallásirányok mellett is egyet értendnek.3 ) Ha már most annyi kritikai tűz- és vizpróba után, melyen a biblia, különösen az uj szövetségi ira­tok keresztülmentek, az eredmény nem kedvezőt­lenebb, látni való, hogy a keresztyén hit fö'alap­jait a kritikának érintetlen kellett hagynia. A hit bizodalma, melyben a protestáns egyház ama szabad itészeti álláspontot elfoglalta, meg nem szé­gyenült. A valláserkölcsi tudat, mely eló'tt az uj szövetség valláserkölcsi tartalmának igazsága tapasztalatilag bebizonyult, ebben biztositékát birja annak, hogy ezentúl is semmiféle kritikai folyamat képes nem lesz, a főalapokat, melyen e meggyőződés nyugszik, megdönteni. Ha egy vagy más bibliai könyv valódiatlan volta be is bizo­nyittatik, ez az egészre befolyással nem bir, minthogy a biblia nem oly szorosan befejezett szervezet, hogy egy vagy más tagja nélkülözhető nem lenne. A mi a bibliai könyvek gyűjteményét illeti, 3) Hogy Tholuck mennyire csalatkozik e jámbor hisze­mében, mutatja váltig C o 1 e n s o-nak szemünk előtt folyó ügye. Az angol püspökök Colensot, azért, mert nem birja a Pentateuchust, ugy a mint van, Mózes mü­vének elismerni, egészen ugy tractálják, mint engem Filó úr, — ki akarják tudni a püspökségből és — az egyházból. íme ! a mi az orthodox Tholuck előtt álta­lánosan elismert igazság, azt az angol orthodoxia oly eretnekségnek veszi, melyre a „Szellőztetés"-sel szólva Colenso-nak azt mondja : „mindaddig migmind­ketten megmaradunk mostani meggyő­ződésünkben, mi egy és ugyanazon egy­házhoztartozók nem lehetünk." Ily fur­csaságok történnek, ha valakinek eszébe jut a protes­táns egyházban pápát játszani. B. M. az ó szövetségi kanonra nézve a legrégibb tanú­bizonyságot birjuk Sirach Jézus könyvé­ben (K. e. 200 körül), hol a 46—49. fejezetekben kánonunk egymásutánja szerinti átnézete adatik a zsidó nemzet minden nagy férfiainak, kivévén Dánielt — egynémely szerint, mert e könyv ké­sőbb Íratott, más szerint csupa véletlenből a szerző az ő jegyzékének vége felé sietvén (Ha­vernik)4 ). — Az uj szövetség világosan megje­löli az ó szövetségi kanon három főalkatrészét Luk. 24, 44 s a legtöbb ó szövetségi könyveket név szerint idézi. Legvalószínűbben a fogság után lassankint keletkezett az ó szövetségi kanon és befejeztetett a Makkabausok idejében, minthogy közeijövendőben prótétákat nem vártak (1 Makk. 4, 46; 9, 27). Az ó szövetségnek állitólag 70 férfi szerzette s azért Septuagintának nevezett gö­rög fordításához akkor még más vallásbeli irato­kat is ragasztottak, melyek azonban a palaestinai zsidók közt elismerve nem lettek, s a keresztyén egyházban, különösen Hieronymus óta ,,Apok­ryphus4 ' nevet nyertek, mi annyit tesz, mint rej­tett, nyilvános használatba nem jött könyvek. Hogy némelyek azon iratok közül, mint például a bölcseség könyve szellemdúsaknak mondhatók, ez áll; mindamellett idegenszerű, nem a tiszta 6 szövetségi szellem az, mely azokban uralkodik és különösen a történelmi apokryphusok közül töb­ben nagy mértékben legendaszerü jellemet vi­selnek. Az uj szövetségi gyűjtemény is lassankint keletkezett. Valamíg az apostoli taniík élő szava hallható volt, vagy legalább szóbeli hagyomány nyomán ahhoz még közel állottak, kevesebb ér­dekeltséggel viseltettek az irások iránt. A mint azonban ama tanuk a színtérről leléptek, s tévta­nitók az apostoli tudományt mind jobban hamisí­tották és apokryphus iratokat terjesztettek, mind jobban jobban érezhetővé lőn igazi tan- és tör­ténelmi könyvek befejezett gyűjteményének szük­ségessége. Ilyet föltételez az épen ez okból nem *) íme az úgynevezett hivők kritikai lelkiismeretességé­nek csinos példája! Csupa sietségből (honnan tudja ezt Havernick úr?) hallgatott volna el Sirach egy oly nevezetes egyéniséget, oly fontos szent könyv szerző­jét, a minő az ószövetségi Kánonban Dániel könyve s épen csak ezt az egyet: Credat hoc Judaeus Apeila! B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents