Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-09-13 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP JS SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. EEOFIZETESI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt.f>0 kr., egéss évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A BIBLIA. (Tholuek után.) (Folytatás.) V. A bibliai iratok és az egész gyűjtemény valódisága és kora. (B. M.) Némely orthodox protestáns, különösen a nemtheologusok között, már azt is a hittől való elszakadásnak tekinti, ha a bibliai iratok valódisága és evvel azoknak hitelreméltósága vonatik kétségbe. A római katholikusnál ez igenis rendén van. Neki a közegyházi zsinatok, hol az egyház, — mely alatt csak a klérust érti — in pleno szól. csalhatatlanok s oly zsinat jelentette ki az előttünk fekvő bibliai könyveket, az apokryphus könyveket is ide értve, egyetemben valódiaknak és hitelreméltóknak. De a protestánsnak, ki be tudja bizonyítani, hogy néha ama zsinatok határozatai is tévesek voltak, — eltekintve még attól, hogy magok a katholikusok a felett megegyezni nem tudnak, hogy mely zsinatokat illeti joggal az oecumenicum vagy közönséges jelzés — a protestánsnak mondom ama határozat nem tekintély és oda látja magát utasitva, hogy külső és belső okok szerint tegye vizsgálatait. Erre annál inkább érzi magát jogositva, miután a kanon megállapításánál már a legrégibb egyház is úgy járt el. Már Origenes és Eusebius a 3. és 4. században elfogultság- nélkül beszélik, hogy némely uj szövetségi irat apostoli eredete s ennélfog va tekintélye is kétesnek tartatott. Ehhez képest a protestáns egyház a reformátoroktól kezdve jogosnak tartotta ama kérdés eldöntését kritikai utón eszközölni, részint a régi egyházból való határozott külső tanúságok alapján, részint benső ismervek, a tartalom és forma minősége szerint. A mult század középéig az ó szövetségre nézve a protestáns theologiának kritikai Ítélete teljes függésben volt a zsidó hagyománytól; a benső ismervek kevéssé vagy épen nem jöttek szóba. Azon férfiaknak tulajdonították tehát a történelmi könyveket, kiknek neveit homlokukon hordozták, vagy a kikre vissza szokta volt vinni a zsidó régiség: Sámuel könyveit tulajdonították Sámuelnek, Josua könyvét Josuának, Mózes öt könyvét (Penteteuchas) Mózesnek stb; szintigy a látnoki, költészeti és tantartalmu könyveket, melyeknek homlokán név van. Névtelen könyveket, mint Jób, valami jelentékeny névhez csatoltak, mint a Mózesé vagy még távolabb régiségbe vitték vissza. Az 6 szövetségi könyvek összegyűjtése e nézet szerint mindjárt a fogság után Esdrás, Nehemias és más e célra szövetkezett jeles férfiak által, kik együtt az u. n. nagy zsinagógát képezték, eszközöltetett. A katholikus egyháztól a protestáns theologia Ítélete az ó testamentum felett csak abban tért el egyhangúlag, hogy az úgynevezett apokryph könyveket, melyekről később lesz majd szó, a kánonból kizárták. Kétkedőbbek voltak már a reformátorok az uj szövetségi iratok irányában, meglehet azért is, mert itt a régi egyház példával ment volt elő és Eusebius hét iratról mondja, hogy azokat nem tartják közönségesen kanonbelieknek: Péter második levelét, János második és harmadik levelét, Jakab és Júdás leveleit, a Héberekhez irt levelet.^. és János jelenéseit. Igy aztán Luther is 73 fllili