Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-01-25 / 4. szám
családi kötelékek nagyon lazultak. Mind az egyházi, mind a világi hatóság, e minden társadalmi kötelékeink legfontosbbikára, söt mondhatni alapjára valóban igen kevés figyelmet fordit. Vannak esetek midőn mindkét fél óhajtja az elválást, a lelkész is meggyőződik róla, hogy ők nem egymásért vannak teremtve, köztük kibékülést előhozni lehetetlen, de mit tegyenek ? Sokkal szegényebbek mint válópert kezdhetnének, vagy ha oly állapotban vannak, hogy elkezdhetik, bele unnak a sok várakozásba és költségbe, legtöbbször összemenés parancsoltatik rájok, mit senki sem hajt végre. Vannak esetek midőn egyik fél ragaszkodik a házassági kötelékhez, a másik feloldozta magát alóla: romlott szivére nem, vagy csak mig a küszöböt átlépi, addig hatnak a lelkész szavai; ki kényszeríti kötelessége teljesítésére? senki. Mindezek részint bujaság által hajtatva, részint a körülmények által kényszeríttetve uj társat keresnek és találnak magoknak. Nánáson az ilyenekszáma igen nagy, kalapkötés elélhelési önállóságot biztosit a nőnek, ugyanazért mihelyt férjével összezörren megugrik, mert tudja, hogy ugy is urimódon el él. Ilyen átka még a kalapkötésnek: a ruhába ni pompázás. Mit kalapjaiból kap a nő, abból bizony nagyon kevés megy háztartásra, hanem kendőre és ruhára. Tavasztól őszig, mig a kalapvásár tart, tele a kártonos zsidó boltja asszonyokkal, leányokkal. Nem is leány, nem is menyecske ha 1 8 — 20 pengős selyemkendŐje, fehér strimpflije, drága kárton ruhája — többeknek crinolinja — most pedig téli zsinóros attilája nincs. Továbbá: a nöcselédeknek hiánya és rosszasága. Talán sehol sincs a gazdasszony a nőcselédekkel annyira megégve mint Nánáson. A szolgálónak való szegény nő nem áll el, mert kalapkötéssel többet keres a bérénél. Innen van hogy cselédváltozás idején két-három hétig is szolgáló nélkül van a legelőkelőbb ház is, helyből ós idegen helyekről olyat kell fogadni a milyen akad, és oly feltétel alatt mint akarja, annak minden rosszaságát el kell nézni és tűrni, mert ha elmegy, hol veszünk másikat ? „Cselédjavitó egylet" jöjj segítségünkre. Egyéb bűnök közt kiválólag uralg az istenkáromlás, a legénykedés, mely ezen katonás fajban csaknem minden vasárnap, vásárok alkalmával pedig elmulhatatlanul verekedésben nyilvánul. Lopás, házfeltörés igen ritkán jön elő. Anyagi állapot. A nánási egyház főbb jövedelmeit teszik: 1-ör az egyházi adó mely a mult évben 4108 frt 81 kr. hátramaradt és 5054frt 30 kr. folyó, összesen 9163 frt 11 kr o. é. tett. 2-or Földbirtok árendája 2824 frt. Kisebb források: harangkeresmény, 360 frt tőkepénz kamatja, bolthely haszonbér és másnemű vegyes bevétel. E forrásokból volt az egyháznak 166 1 /fi 2 -ik évben 12,186 frt beveendősége, melyből bevétetett 8668 frt és igy f. 186 2 /fc a -ik évre hátramaradt 3518 frt o. é. A bevett összegből kiadatott : Egyházi hivatalnokoknak 6712 frt 48 kr. Cselédeknek .... 244 „ 40 „ Vegyes kiadás . . . 1675 „ 3 „ Összesen 8631 frt 9ÍlírT És igy bevétel 8668 frt, kiadás 8631 frt 91 kr, pénztári maradvány 36 frt 9 kr o. é. A hivatalnokok mult évről 1862. nov. l-ig ki vannak fizetve, kötelezvényes tartozásunk nincs, kivévén nyugalmazott lelkipásztor t. Igmándi Mihály iirnak négy év alatt (évenkint 120 frtjával) 480 frlra menő nyugdijját, de elég nekünk ezer köblös földünk tiszaszabályozási költsége, melyet ez évben használtunk annyira mennyire s már is 3 ezer frtig akarnak exequálni. Fölmutattam röviden a nánási egyház fény- és árnyoldalait, vagy helyesebben jelen állapotát. Széles a mező, sok az aratni való. De kedvet, türelmet és kitartást önt belénk az, hogy a vallásos buzgóságot bár lassankint emelkedni látjuk. Mind a templombajárás, mind az alamizsnálkodás évenkint terjedtebb körben mozog. Ilyen, csak hogy bővebb és körülményesebb leírásban szeretném én legalább egyházkerületem egyházait ismerni, melyből nem tudom más lelkésztársam, de én legalább ugy érzem, hogy igen sok jót és hasznost tudnék tanulni. írtam : H.-Nánáson, jan. 15. 1863. Katona Endre, ref. lelkész. NÉHAI N. T. SZILÁDY LÁSZLÓ K.-K.-HALASI REFORM. LELKÉSZ ÚR EMLÉKE. A mult évi „Protestáns Egyházi s Iskolai Lap'' egyik számában, megilletődve olvasám Szilády László ur kera halálát, azon biztos remény kifejezése mellett, hogy szellemi tulajdonainak egyik örököse, legidősb fija, majd köz-Icnd az idvezült felöl olyan tényeket, mik egy hozzá méltó necrolognak alapját képezendik ; azonban a nagy szónok alszik már , a lelkes fiu pedig — mint ismerem — szerénységből hallgat még. Illőnek gondoltam azért, hogy énr ki két egyházban közvetlen utódja lehetni szerencsés valékr —én kit hozzá, a „honfiúi „szép nevezeten kívül semmi nem kötött; én ki alig vagyok méltó, hogy sarujának kötőjit megoldjam, mondom, hogy én ki közelebbről ismertem a nagy embert: adjak felőle a pretestans világ előtt, egy, nem sok ugyan, de élethű vonásokban, gyönge rajzot. A Jász-kiséri reformált egyház papi memoir-jában az 1846 /7 -tÖl 1848 /9 év kezdéseig, saját kezeivel beírva ez áll: ,,Szilády László folytatta a kiséri egyházban a papi hivatalt, a uyugpénzzei ellátott Kalmár István helyibe; az egyház kívánatára a f. t. superintendentia által rendeltetvén ; miután az illető esperes elébb az egyháznak papválasztási jogát, — elfogadván Kolniár lemondását — megadta s elismerte, a tractus ellenben ennek ellene mondott, s Kolmárt hivatalában, mint arra képest, mpglartani !;ivánta. Szilády László született K.-K.-Halason 1812. évi április, 15-én. Szülei: Szilády Benjámin, — ki még midőn 8
