Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-25 / 4. szám

ezek Írattak, élt-, és Ozer Róza, ki nevezett lelkész fija'nak első éves bölcsész korában augustus hó végén megholt. Ök szegény sorsú kézművesek valának. Bölcsészetig tanult szülővárosában Halason. Tanítói valának : grammaticában: Német Ferenc profifessor. Syntaxisban első évben: Pordán János proffessor, 2-ik évben Szilágyi Márton corrector; ezentúl ismét Pordán János, ez idő tájban, midőn ezek írattak K.-K.-Fülöpszállási lelkész. A felsőbb tanokat végezte Debrecenben; honnan a dömsödi tanítóságra kihivattatván, e hivatalban egy évet töltött; sekkor előbbi célérhetés nézetéből lemondván állásáról, a papi vizsgát letelte 13-ad magával, s lön N.-Székelyi német segédlelkész két évig Tolna megyében. Innen Csepeli helytartó Somogy megyében egy évig. Honnan Csepel, Mozsolád, és Ságvár egyszerre kívánván öt papjuknak, több némely tractualis hivatalnokok által irányában űzött ármánykodások után, Ságvárnak a pesti egyházkerületi gyűlésen papul adatott. 23-ik évébon volt, midőn papi pályára lépett; 26-ikban, midőn rendes lelkészszé lön. Ságvárott a lelkészi hivatalt 9% évig vitte, bár az utóbbi év alatt már kiséri lelkész volt tulajdonkép; de e hivatalt — házi körülményei miatt el nem hagyhatván Ságvárt — 1846 september elején foglalta el; addig káplánt tartván maga helyett az egyházban. — Ságvároni hivataloskodása 2-ik évében a tractuális gyűlési nyilvánosság szerencsés kivívásáért, melyben mellette 9, bár mondhatná csak 3 lelkésztársa vett részt — tractuális assessorrá választatott. Következő évben Somogy megye láblabirójának neveztetett ki Kaposmérey Mérey Sándor által. Később az egyesült Tolna-Somogy-Baranyai ágost. h. egyházmegye is táblabirájává tevé, az unió hevétől ragadtatva. — Iíiséren 1848 martius derekán jelentek meg meghívására a K.-K.-Hatasi küldöttek; s ő szülőfölde iránti kötelesség-érzetből is a meghívást, miután arra az esperesi engedmény, s illető felsőségi beleegyezés kieszközölve lön, elfogadva, s Isten áldását óhajtva s esdve Kisérre, s egyházára, tőle megvált 1848 April 28-án, miután ezeket saját kezével bejegyzé Sz. L. mk. Ezekhez ugy tartom nincs mit adni. Ezek mind igazak és ámenek, mert a boldogultnak saját tollából eredtek. Hanem hadd mutassam fel őt mint embert, mint papot. Sziládi László nagy, 5 láb és 3 hüvelyk magas, athletai termetű, az idő bármi viharaival küzdeni képes testtel alkatott. Azon miniaturkép, mely a papi dolgozatok egyik számában Barabástól híven találva megjelent, mutatja s érezhetőleg nyomja ki azon lelki s testi erők összegét, melynek a dicsőült tulajdonosa volt. — Ságvári pap korában egy idétlen falusi ember köstörködvén, vele ellenkezett, László haragra lobbant ugyan, de még is megfékezvén indalatit, nem tett egyebet, mint, hogy egy mellette álló búzával tölt kilás zsákot, jobb karjával hirtelen, mint a villám, fölemelt, s megcsóvált feje felett; melyen a szegény pökhendi ember úgy megijedt, hogy menten elszalad-Aán, 8 hétig a paplaknak feléje se mert menni. Hangja! oh hangja, csak nem leirhatlan. Mintha a gordonkát hallanám, ha gyászbeszédet tartott^ — a menydörgést, ha bűnt s vétket ostorozni indult. És mégis dacára e solid organumának s mély bass hangjának, a társaságban sangvinicum temperamentumáról kellett mindenkinek meggyőződnie. Sajátságos hangjához, vérmérsékletéhez alkalmazott élcei valának, melyeket ö oly élénken tudott előadni, hogy az ember nem annyira a tartalmas és időszerű éle, mint inkább annak szellemdűs előadása fölött volt kénytelen nevetni. Később fájdalom! — e jó temperamentum megromlott annyira, hogy mindenkihez, még legmeghittebb emberéhez is bizalmatlan volt. Most mint papot kell jellemeznem az idvezültet. De hol vegyek én szavakat ama roppant talentum hü leírására? — Csepel, hol csak helytartó volt, most is emlegeti. Ságvár nem tudja feledni. — Kisér gyönyörrel gondol vissza rá. És Halas ? . . Óh Halas tán soha sem hallandja azon megnyugtató, leverő, földerítő, elkeserítő, megbátoritó s elijjesztő hangokat, melyek az ő érckebléből törtek ki. Papi munkáiról szólnom is fölösleg ! azok tudtomra erisisen felül vannak, s mindenütt megállják a helyet. Szabályszerük, tartalmasok, ékesek, classicusok ; s mondhatlan időkig használhatók. Előadása természetes, könnyű, taglejtése méltóságos , — mimikája szivet nyerő, figyelmet ébren tartó volt. Rövidlátó levén, könyvből soha sem imádkozott: s mégis a mely percben kívántatott: ő kész volt felállani, s könyv nélkül elszavalt gyönyörű imája, rögtönzött s mégis talpraesett beszéde — bizony-bizony sok kidolgozott és kinyomott beszédnél többet ért. Szerintem azonban minden papi működései közt leginkább helyéu volt a síri beszédeknél. Már itt ritkítom, sőt bizony nem találom párját. Magát minden alkalomnál föltaláló lángesze, roppant philologiai, philosophiai, theologiai, sőt általános tudományossággal kimívelve, könnyen gördülő nyelve, költői, correct stylja, imposant külalakja, — a rethori figurák, metaphorák, és allegóriák alkalomszerű fölhasználásával ugy hatolt minden temetésen a jelenvoltakra,, hogy könyek, megindulás és magasztalás nélkül senki sem hagyhatta el a béke örök tanyáját. Jellemét illetőleg mint ember, mint pap, kérlelhetlen ellensége volt a tetletésnek, kétszinüségnek, alakoskodásnak. Mint emlékszem, néhány munkáiban is kifejezte e bűnök iránti undorát. Több jó napjai között különösen kiemeltetni haliám tőle azt, melyen a „Hit remény és szeretet" cimü imakönyvéért Fábián tudós társasági tagtól, egy sorsáról s állásáról tudakozódó, s e mellett a munka becsét elismerő levelet kapott. E nap, éleiének egyik legboldogabb napja volt. Szegény sorsú paptársaim! mult juniusban lehullott Illyés palástja, mely tudományt, kedvességet, anyagi, szellemi jókat foglal magában. Ne vennők fel e palástnak tán csak foszlányait is ? Oly ember és pap mint Szilády, nem mindennapi. Ö nagy ember volt. Ezer bánat, hogy nincs többé ! megdöbbentem a tavaszon midőn gyógyithatlan baját megtudtam. Gyermek