Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-30 / 35. szám

sőt a városi elöljárókkal is. Ma az iskolai ügyek vezetése az „iskolai bizottmány" — kezébe van letéve. Ezen iskolai bizottmány azonban minden intézkedéseit — jóváhagyás végett — az egyházgyülés elé terjeszti. Iskola látogatás az egyik lelkészre s a presbyteriumra van bizva. Az iskolai bizonyítványt az illető tanár állítja ki s az egyház pecsételi meg. Kiválás, s a tanrendszer meghatározása az egyházgyülés hatáskörébe tartozik. (Yége köv.) -M<>f KÖNYVISMERTETÉS A keresztyén hit védelme a Krisztus feltámadása kérdésében ; vagyis : szellőztetése Ballagi Mór úr „Tájékozás"-ának. Irta Filó Lajos nagy-kőrösi reform, lelkész. Első füzet 144 1. Második füzet 355 1. Mind a két füzet ára 1 frt 60 kr. o. é. (Folytatás.) Azt már azonban ismét nem értem, a mit szerző itt akar kikövetkeztetni, hogy t. i. ha B. M. egyéni mindig kétes érvényű nézeteit az egyház közmeggyőződésével óhajtja öszhangzatban, s e közmeggyőzödés a confessiókban van hivatalosan kifejezve; tehát mindenben még tudományos vizsgálódásaiban is a confessióknak tartozik magát alárendelni. És mert B. M. a „Tájékozás"-ban a confessiótól eltérő nézetet mert fejtegetni, fölebb emiitett nyilatkozat mellett is, azért F. űr diadalmasan kiállt fel „ime az ő egyházban való álláspontja," „mily gyarló, mily önmagával ellenkező elv! Ily elvet elég volna egy betüorthodoxnak vallani! Ez elvvel B. M. egészen a rideg confessiónalismus alapján áll, — pedig mennyire nein az ő a Krisztus feltámadása kérdésében !u

s végül „csodálkoznunk kell, hogy ily összefüggetlen, s eresztékeiből kitágult rendszer állványaira fölkapaszkodott férfiú kíván a theologiai irodalom terén oly fenynyen diktatoroskodni!" Valóban bírálónak kell csodálkozni azon, hogy mikép lehet theologiával foglalkozó Írónak e tárgyakról oly sikeren, és vizenyősen gondolkozni, mint e két (IV. és V.) fejezetben irva van. Ugy látszik szerző nem birja összeegyeztetni a confessiók iránti tisztelettel, az egyház közmeggyőződése iránti pietással a tudományos vizsgálódás oly szabadságát, mely szerint az minden pietása mellett szabadon kritisalhatja vizsgálhatja a confessiókat is, az egyház közmeggyőzödését is, — sőt magát a bibliát is. Tökéletesen ugy okoskodik, mint az absolut kormányok azon államférfiai, kiknek megemészthetetlen kemény igazság az, hogy egy szabad államban mikép férhet össze a megállapított törvények sérthetlensége, szentsége iránti tisztelet, azon törvényeknek szabad sajtó utjáni vitatásával, s bírálatával. És sehogy sem fér a fejükben, mikép lehet az a fönálló törvények szerint élő hü fia az államnak, kit gondolkodása tán akarata ellen is oda vezete, hogy az államban érvényes egyik vagy másik elv, vagy törvény, vagy intézmény rosz, s ezt bátran ki is mondja, s azok változtatását sürgeti. Szerző e két fejezetbeni okoskodása a szabadság azon éretlen gyermekeinek illenék szájába, kik az absolutismus és a Iibertínismus szélsőségeibe hányatva nem bírják fölismerni az ezeken fölül álló valódi keresztyén szabadságot, mely ha valahol épen a prot. egyházi életben kell, hogy teljes erkölcsi erejében érvényre jusson. Ez extremitásoktól nem tudva szabadulni nevezi B. M.-t majd fölebbi nyilatkozatáért betüorthodoxnak, majd szabad s esetlegesen a confessiótól eltérő vizsgálódásaiért az egész prot. egyházzal ellentétbe állónak ; önmagával ellenmondásba jövőnek stb. Szerző a szabad vizsgálódás és az egyházban való közösség elveit mélyebb, egységükben nem birván fölfogni; maga is okoskodásaiban majd oly nézeteket vall, melyeknek érvénye az egyház körén belől a tudományban való minden egyéni szabadságot elölne; majd oly liberális phrasisokat sző be, melyek egyházunk szempontjából kárhozatosak. Igy mindjárt a következőkben, midőn igen liberális akar lenni ezt mondja: „Én nem vallási nézeteimnek, hanem hitemnek megnyugtató alapját és biztositékát egy részről vallásos öntudatomban, más részről a bibliában keresem és találom föl, s a minek én vallási igazságáról ekkép meggyőződve lettem, azt én megtartom, még ha a miatt confessiónkkal, egyházunk közmeggyőződésével jönék is összeütközésbe; (eddig mit se szólunk ellene), s természetesen ha ily összeütközés előállana, nemcsak jogosnak, de lelkiismeretem szerint kötelességszerűnek tekinteném, szakítani azon egyházi társulattal." A körmondat ez utolsó tagjában kimondott elv e z általánosságban elmondva nem keresztyénszerü, s igen fonák. Úgy hogyha szerző, az érintett collisio esetében ez elvet igy, k

a mint abstract kimondta, minden közelebbi föltétel nélkül követné is, még én is, ki bírálatomban is, az egyéni szabad vizsgálódás korlátlan jogát követelem egyházunkban, szerzőre, könnyen kimerném mondani az „eretnekség" a „szakadárság" vádját. Oly testületet, minő az egyház, melyhez nem egy dogma csatol, hanem egész szellemi lényünknek, egész belvilágunknak annyi számtalan erkölcsi s vallásos kötelékei fűznek, minden eshető collisio esetében extempore oda hagyni, nem sokkal kevésbbé bűnös könnyelműség, mint egyházat és hitet mellékérdekből változtatni. Egyházam köréből kilépni, csak azon esetben tudom jogosnak, s ugyanakkor kötelességnek, is: ha nem egy dogmától, nem, a confessióban igy formulázott egy ponttól tér el fölfogásom, hanem a vallásos életnek azon egész teljességével, a vallásos elvek és igazságok azon egész rendszerével meghasonlok, melyek egy házam álláspontján jutottak tényleges létezésre. Es még ez esetben is csak akkor, ha minden belső küzdelmeim, és törekvésem dacára sem sikerült lelkemet kibékíteni a vallásos elet azon stadiumával, mely egyházamnak képezi alapját. Szerző azt mondja, hogy az egyház nem nézetekben, hanem hitbenni egyesület: Igaz hogy hitbenni egyesülés de