Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-25 / 4. szám

ria — évenkinti tartását is elhatározták. Ezen nagy gyűlésnek főtárgya volt: meg kell e keresztelni a haereticusokat ? a Rómában félszázaddal előbb tartatott zsinaton pedig ezen kérdés döntetett el: bevétessenek e ismét az egyházba^ a bűnbánó elesettek (lapsi), kik a Decius alatti üldözésekben keresztyénségöket megtagadtákvolt? Mindenik kérdésben keresztyéni szabad szellemben ütött ki a határozat. Megemlitjük még az Antiochiai 3-ik zsinatot is 269 avagy csak azért, mert itt választották az első Nótáriust a jegyzőkönyv vitelére. Kevés ugyan az, a mit az egyházigazgatás alakjára az első századokból felhozhatunk : de annyi tisztán látszik már az apostoli intézkedésekből s a gyakorlatból, hogy az egyes gyülekezeteknek választott Presbyteriumai voltak, s a közgyűlések is a gyülekezetek képviseletével állottak Össze; és igy az első századokbeli egyházi igazgatást már Presbyterio-Synodalisnak nevezhetni. A harmadik század vége felé a püspökök választották ugyan a presbytereket, de magok a püspökök azután is még sokáig a gyülekezetek által választattak. Mivé vált későbbre az egyházi igazgatás s miként nyomatott el lassanként a keresztyén népnek joga, annyira hogy helybeli lelkészeiket vidéki püspökök nevezték ki: mindezekről felvilágosítást adni az egyházi történelem feladata. A tizennegyedik század vége felé felmerült ismét az egyház képviseletének sürgetése s a következett nagy Conciliumokban a reformationak is in capite et membris köz óhajtása: de hijába várta ezeket a világ a csupán papi gyűlésektől, s csak a 16-ik század elején, s akkor is egyes lelkesült férfiak rendkívüli tevékenységöknek sikerült a nagy munkának végrehajtása. A mi célunkra azonban most csak annak megemlitése tartozik, a mit a reformatio az egyház igazgatásának újjászületésére tett és tehetett. III. A reformatio által derített világosság eleibe csak hamar sötét fellegek tornyosodtak, melyek a szép reménynyel zöldellő vetést veszélylyel fenyegették. Carolostadiusnak a képek elleni dühöngése, Münzernek véres lázongása, a népnek itt ott kitörő mozgalmai, az erős lelkű Luthert is némileg megrezzentvén, megmaradott ugyan lankadatlan buzgósággal a tanítás mellett; de a keletkező egyház igazgatását nemes szivü fejedelmének kezébe tette le. Ezen körülménynek nagy befolyása volt az egyház igazgatásának a német fejedelemségekbeni alakulására. Tartományi és országos consistoriumok állíttattak fel, s ezeknek mind papi mind világi tagjait a fejedelmek nevezték ki, s igy lett az egyházi igazgatás alakja Consistorialis vagy Presbyterio-Consistorialis. Másfelől Calvin és Béza a szabad Genevában nem csak a tudományt; de az egyházigazgatást is az apostoli időre kívánván viszszavinni, fokozatos Presbyteriumot alakítottak, mely azután példányul szolgált Franciaországban-, Skócia- és Hollandiában is. Minket különösen a reform, egyházigazgatás érdekel, s ugyanazért lássuk a Franciaországit a reformatio első századából, és a Scotiait a mint az jelenleg is fenn áll; mindeniket pedig rövidség okáért csak körvonalozva: 1-ször Franciaországban az egyházi igazgatásnak négy fokozatát lehet megkülönböztetni. a. Az úgynevezett Consistoire (Presbyterium), mely állott bizonyos évekre választott PresbyterekbŐl és Diaconusokból meghatározott kötelességekkel. — Elnöke volt a pap. b. Az egyházmegyékben (Classis) az úgynevezett Colloques vagy Part. Sinodus, mely állott az egy Glassishoz vagy Tractushoz tartozott gyülekezetek papjaiból s ugyanannyi PresbyterekbŐl. Az elnökséget vitte egy pap. c. Provinciális Synodus. Ez is minden gyülekezetek papjaiból, és ugyanannyi PresbyterekbŐl állott öszve, mire annyira is vigyáztak, hogy ha egyik vagy másik valamely gyülekezetből csak magára jelent meg, az ilyen tag szózatolási jogát elvesztette. Mily szoros figyelem volt arra, hogy papi és világi elem egyenlően legyen képviselve! Egyszer vagy kétszer gyűlt össze évenkint. Elnökölt itt is egy pap, a toll vivőt pedig Scribának hívták s csak egy gyűlésre választották. A francia protestáns egyház 16 ilyen provinciális synodusra volt felosztva. d. Nationalis Synodus, melyet a mi"