Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-02 / 31. szám

hivatalból ugy van, tehát hadd maradjon is, nehogy felháboritassék az áldott béke. Szerencsénkre, nem is egy akármely esetre vagy helyre célozással vitázunk : kiki magára öKheli mentségeinek, óvástételének köpenyét ha érzi, hogy ázik. Hanem azért csak kimondjuk, miszerint a nagyobb körben elterjedeü szabálytalanság előttünk nem alkot szabályt — különösebben nem akkor, midőn a tanügynek tökélyesebbre fejlődése illetőleg fejthetése iránt buzgólkodunk. Azt elismerjük mindnyájan,, hogy épen ez ügynek állása az, mely a társadalmi lét s általában az emberi szellem folytonos előre haladását vagy idöszerint visszahanyatlását — óramutatóként — jelzi. Tehát amit ma elismerünk nem jónak, azt rögtön elvetve, föl kell hogy váltsuk még ma a jobbal. Fölváltandó rögtön a multak viszontagságaiból kövesült idegenkedés, hivatali főnökség, elszigeteltség, s nehézkes orthodoxismus jellegét viselő kényeskedés vagy korlátozott lelkű pajtáskodás — fölváltandók : ügyszeretettől lángoló nemes elvbarátsággal. Gondos utánkereséssel könnyű megtalálni ellenszerét ama közszellem s érdekeltség hiányának, mely szomorú pangásra kárhoztatja ügyünket, — s ez az, ha minnen magunk szívesen érdeklődünk az ügyért. Egészen más a dolog, ha köznapi magánérdekből támad s egyedül magunk rovására él s tenyészik közöttünk félreértés vagy ellenkezés; — hajoljon meg a fensöbb, az égi származású eszme fönsége előtt minden, ki arra fogékony. Amit Isten és a természet egybeköt vala, einber azt szét ne válassza! Múlik az idő, s minden elvetett — jó vagy gonosz mag az ö természetének megfelelő gyümölcsöt megtermi az ö idejére. Békés, julius közepén, 1863. Tanügy barátok. A PESTI REF. THEOL. TANINTÉZETBEN F. JULIUS HÓ 20 ÉS 21-dik NAPJAIN TARTATTAK AZ ÉVI KÖZVIZSGÁK. Alul irott, mint az említett intézet igazgató bizottmányának tagja, megjelentem a vizsgákon, s mindkét nap kezdettől végig tüzetes figyelemmel hallgattam és kérdezgettem. — Már állásomnál fogva közelebb érzem magamat e tanintézethez, minthogy bármennyire érdemlett és méltó dicséreteket is nyilvánosan halmozzak reá. Azonban mind a tanárok mind a tanítványok részéről, illető tantárgyaikban tapas/.lalt alapos ismereteik, mind minden tantárgyban a tanulóknak csaknem mindegyikétől hallott, értelmes s jeles feleletek, és főleg azon örvendetes tapasztalásom, hogy a tanítványokkal nem csak az egyes doetrinák taníttattak be, hanem a theologiai világirodalom legújabb mozgalmai, nevezetesebb eseményei, s az egyes tudományágakban épen a jelenleg vita alatt forgó kérdések is ismertetve voltak, ugy hogy a tanítványok nemcsak kéziratokat tanultak meg, hanem korunk theologiai tudományosságában is nyertek tájékozást; mind ezen körülmények annyira és oly kedvesen leptek meg, hogy nem állhatom meg, söt mulaszthatlan kötelességemnek ismerem mind a tanárok tudományos tevékenysége, s tanítási buzgósága, mind a tanulók szorgalma és ügyessége iránt elismerésemet nyilvánosan kijelenteni; azon óhajtással, hogy jövőre a megkezdett úton még kedvesebb tapasztalatokkal örvendeztessenek meg. E vizsgán szép jelét láttam azon törekvésnek, mit oly buzgón óhajték s mindig reménylék, — hogy t. i. pesti theol. intézetünk hazánkban fejlesztője s hü képviselője legyen a prot. theologiai műveltség és tudomány azon magaslatának, melyre az, a külföldi müveit népek irodalmában és egyetemein már fölemelkedett. — Ezeknél fogva. N. t. szerkesztő urat, őszinte bizolarnmal fölkérem, hogy ne tagadja meg e nyilatkozatomnak becses lapjában közlését, (melyet azért akarok inkább itt, mint más lapban kijelenteni, mivel e tárgy e lapok közönségét érdekli legközelebbről.) A vizsgák nyilvánosak lévén, azon mások is számosan voltak jelen, kiket tanúktól nyugodt lélekkel felhívhatok, hogy az érdemet és szorgalmat szerényen elismerő szavaimban semmi túlzás, semmi fűszerezett dicséret nincs. Pesten, jul. 24. 1863. idősb. Kandó József, a vértesaljai reformált egyházmegye segédgondnoka. — KÖNYVISMERTETÉS. A keresztyén hit védelme a Krisztus feltámadása kérdésében ; vagyis : szellőztetése Ballagi Mór úr „Tájékozás"-ának. Irta Filó Lajos nagy-körösi reform, lelkész. Első füzet 144 I. Második füzet 355 I. Mind a két füzet ára 1 frt 60 kr~oTé. |(<if Nem ejftfckezem reá, hogy hazai prot. theol. irodalmunkban nag^oblj érdekeltséggel fogadtak volna valamely müvet, mint a minő reményekkel várták vallási tudományosságunk barátai a fentcimzett munkát. És ez érdekeltség, e reményteljes várakozás, akár a fenforgó ügyet, akár e mü szerzőjének eddig ismert nevét tekintve, egyáltalán természetes és méltó volt. Az ügyet illetőleg, mindazoknak, kik hazánkban prot. vallásos műveltségünket szívünkön hordozzuk, sokszoros okunk volt e tudományos vitakérdést örömmel üdvözölni. A keresztyénség igazság, és az igazság örökélet; nem lehet félteni a haláltól, a nyomozó vizsgálódás harcaitól. A vizsgálódó gondolkozás csak világosabb fényre deríti, á harc csak teljesebb győzelemre segíti. De lehet félteni a haláltól azokat, kiknél ez örök igazság a szellem minden irányú működésében, s épen az élet ellentétes harcaiban nem nyilvánul. Hol a keresztyén vallás elveiben teljes lényükkel benn élnek, ott értté és nevében küzdenek is, de az élet nagy vitáiban sem Péter sem Pál nem igényelheti magának hiu önbizakodottság nélkül a győzelmet, hanem a küzdő felek vitáján és tévedésein keresztül a keresztyénség örök igazsága az, mely győzni fog. A római egyház az ellentétek e harcait kizárja kebeléből, kinek nézetei az egyházban egyszer bevettöl eltérnek, annak az egyház kebeléből ki kell lépni. Ez a katholicismus egyik