Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

ujtestamentomi Mózes a kegyes lelkek fejévé lett. Hol éltek ama kegyesek, nem mondatik, de egyes célzásokból kivehető, hogy a világ minden részeiben éltek elszórva a Nazarenus község tagjai. Az eddigiek után könnyű elgondolni, mit ád a könyv következő két része. A dogmalikai rész sivár fecsegésiböl nehéz kifejteni, mi képezi tulajdonképen a tan alapnézetét. A mennyire kivehető, ez körülbelöl ebben központosul. „Jézus Wirzben egészen és tökéletesen volt újjászületendő ; Wirznek kegyelemből kellett azzá lenni, a mi Jézus természettől volt!' Wirz követőinek feladata oda törekedni, hogy azokká legyenek, a mi Wirz volt. — Az Istent „örökkévaló feneketlenség"-nek nevezi és a mit róla mond, szinte oly feneketlen, hogy azt bizonyosan maga sem értette, maga is mondja 160 1. ,,az örökké való feneketlenséget emberi gondolat és nyelv le nem Írhatja de ez nem akadályozza, hogy róla hosszasan ne értekezzék. A „bölcseség tanaiból" álljon itt egy kis mutatvány : Tartsd meg lelkedet tisztán a nőnem mágiájától; mert a a nőszemélyre való még ártatlan emlékezés is a léleknek tisztátalan táplálékot ád, melynek megemésztése neki viszálkodást szerez és képtelenné teszi az Istennel való tiszta szent közösségre." A ki kíváncsi megtudni, mily renddel tarlatnak „a mennyei világban a törvényszéki ülések,az olvassa a mit Wirz 413 1. azokról ir: „Az atya vagy a szent háromságos őslény a világ és az emberek lelkei feletti bíráskodást Krisztusnak, az Isten és ember fiának adta át. Ennek oldala mellett állnak a 24 vének. E magas tisztségbeliek közül tizenketten ó szövetségbeliek, tizenketten uj szövetségbeliek. Ezek viszik az isteni országos ügyvezetésben Krisztussal, a királyok királyával az elnökséget. Ezekkel még tizenketten állnak szoros összeköttetésben, kik a király-papi tisztségben elsők és ezek képeznek egy kis titkos-tanács formát. Midőn törvényt mondanak, mindnyájan királyi minőségben fényes thronusokon ülnek. A földi királyok és fejedelmek dolgai tárgyaltatnak e tanácsban. így legközelebb egy európai uralkodó (alkalmasint IV. Fridrik Vilmos értetik), ki egyébbkint keresztyén erény által kitűnt, még is thrónjáról letaszittatott, mert szive nem ragaszkodik őszintén Istenhez és összekeveri a lelkieket a világiakkal, mi Isten országának nagy hátrányára van. Most attól függ feloldja-e e titkos ítéletet bűnbánat által vagy nem; — Krisztus, mint a mindenütt jelenvaló, minden fontosabb országosügy tárgyalásánál jelen van. A szavazásnál nem többség dönt; mert mindnyájan az Isten és ember fiára néznek, és rajta elöfényleni látják, mi az ö akaratja a fenforgó ügyben. Magas állású szent angyalok mint követek és szolgálattevők állják körül a gyülekezetet, részint hogy a végzéseket és parancsokat teljesítsék, részint hogy más mennyei hatóságokkal közöljék a rendeleteket stb. A szent angyalok nyelve, a támadó gondolatok, a lélek nyelve, melyet egyik a másikból kiolvas stb. stb." Ennyi, azt hisszük, elég a könyv jellemzésére. A mi Wirzet illeti, ez vénségére megvakult és akkor toll alá mondogatta túlvilági ötleteit. 1858. sept. 5-én meghalt. Az egészről csak annyit mondunk, hogy nem irigyeljük nemes szomszédainktól ez elmeszüleményt, mert pirulnia kell az embernek, midőn oly örjöngéseket nyomtatva olvas. B. M. BELFÖLD. A SZILÁGY-CSEHI RÉF. EGYHÁZ ÖRVENDETES GYARAPODÁSA. Ne várjon tőlem nagy dolgokat a nyájas olvasó. Egy igénytelen, közép népességű, csekély anyagi és szellemi erőkkel rendelkező egyház életéből akarok mindössze is néhány mozzanatot felemlíteni az utóbbi hét évről. Hogy előállók velők, csak is azért történik, mert a jó lelkipásztor buzgóságáról s a jó vezetőre készséggel hallgató nép áldozatkészségéről egyaránt tanúskodnak. Ezelőtt hét évvel, úgymint az 1856. évi martius havában megürülvén egyházunk papi széke, a gondviselés ugy akarta, hogy abba, egy távol vidék, Erdélyország túlsó felének szülötte, t. Fábián Dániel űr választassék meg. Már a hir jó előre sok reményt ébresztett újonnan választott lelkipásztorunk felöl; beköszöntő beszéde és vonzó nyájas személyisége még magasabbra fokozták e reményeket, — s ime, hét évi köztünk működése megmutatta, hogy e remény mind valósult is. De ilyen lelkipásztor is kellett nekünk. Romladozó, összedöledezett egyházi épületek, üres pénztár, ápoltalan népnevelés s bágyadt tétlenségben kornyadozó közszellem várták az uj pásztort, — s mindezek megujulva, megjavítva, rendezve és munkásságra ebresztve dicsérik öt. Legelőbb is a romladozott egyházi épületeket javíttatván, s a több százados öreg templom fedelét újíttatván meg, azonnal a nép benső és külső élete, annak erkölcsi és anyagi állapota javításának eszközeiről gondoskodott. Egy tervel dolgozott ki, melyben számtanilag volt kimutatva, hogy ha az egyház minden tagja, minden héten csak egy garast fizet be egy alakítandó közpénztárba, e parányi Öszszegekböl harminc év lefolyása után oly tőke növi ki magát, melynek csupa kamataiból nemcsak az egyház, hanem az egész város közhivatalnokait, papot, tanítókat, birót, jegyzőt lehetne aztán folytonosan fizetni. Fájdalom, a terv akkor nem talált elegendő pártolásra s a nép most bánja vakságát. Ugyanezen idő alatt egy nem is várt teher nehezedett az egyház vállaira, egy úgynevezett harmadnapos per költségeinek fizetése, oly teher, mely az egyház szép taksás telkét s tábla szőlőjét is elfoglalással fenyegette. Itt is buzgó lelkipásztorunk húzott ki a sárból, s mint jótékony nemtőnek, az ö okos tanácsa és buzgósága mentetta meg az egyház vagyonát. Rávette ugyanis a gazdákat, hogy fizessen mindenki egy félveder (8 itce) mustot évenkint s e collectából három év alatt oly összeg fog kijönni, melyből ama nagy terhet minden nagy erőlködés nélkül kifizetik.