Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

és Servet fenemiitett könyve kinyomatásáról emlékező két levelével akarja, vagy inkább erőlködik Barni úr bebizonyitni, a miket hogy Calvin dictált volna „valószínűnek" tartja, (tehát nem tudja) holott az első levelet illetőleg, maga szerző mondja, miszerint Calvin világosan tagadta, mintha azon levélben része volna, azonban hozzá teszi; hogy az ő keze abban igen is látható ,,sa main n'y est que trop visible:" a második levélben pedig a francia menekült Calvinról azon nevezetes és emlékezetét tisztelő vallomást teszi, de a mit Barni úr maga modora szerint „legalábbvaló képmutatásnak nevez, „la plus basse hypocrisie" — hogy ő (t. i. Calvin) igenis óhajtja a hasonló átkot érdemlő káromlások elnyomását, de neki ugy tetszik, hogy mivel az igazság kardja nincs a kezében, az eretnekségeket inkább a tudomány utján kell valakire rá bizonyitni, mintsem azokat oly móddal üldözni: „non pas qu'il ne désire, que tejs blasphémes exécrables ne soient reprimés, mais parce qu'il luy senible que sondebvoir est quant á luy, qui n' a poinet de glaive de justice, de convaincre plustost les lieresies par doctrine, que de les poursuivre par tel moyen;'1

,

bátran mondhatjuk azért szerzőről, hogy a Calvinra csak ráfogott denuneialás szerepét a nagy reformátor emlékezete irányában ő maga vállalta el. A mi a hóhér cimét és vádját illeti: miután „az igazság kardja" nem a Calvin, de a vádlottat és állított bűnét elítélő bírák kezében volt, épen oly világos, mint természetes, hogy eszme és fogalomzavar volna, Calvinnak tulajdonitni azon tényt, mit mások követtek el, a birák végzéséért tehát őt tenni egyedül felelőssé. Tudva van az is, hogy a Servet ügyében bíráskodó genevai kis tanács az Ítéletet megelőzőleg jónak látta, több schweizi egyházakat, jelesen Bernt, Baselt, Schaffhausent és Zürichet véleményadásra felszólitni, s hasonló kérést intézni a berni és zürichi kormányokhoz is, még pedig — sajnosan kell bevallani — a , genevai kormány ez emberi lépését Calvin ellenzette*). Egyedül Basel szavazott a *) Bizonyítja ezt Calvinnak zürichi pap és antistes BhI-lingerhez septemberben 1553. egy hóval Servet elitéltetése előtt küldött levele is, melyben a fenemiitett kérdezősködésre nézve irja: „Prope diem Senatus halálos Ítélet mellett, a többi testületek szelide bb véleményben valának, általában a büntetésre nézve nagy tartózkodással nyilatkoztak s részint nem mulasztatták el a kérdezőt arra is figyelmeztetni, hogy ne tegyenek olyasmit, a mi egy keresztyén tisztviselőhez nem illik. Hogy a genevai tanács ily kérdezősködést szükségesnek vélt, ezzel azt mutatta, miszerint nincs magával a teendőre nézve tisztában, s ha a kapott keresztyén figyelmeztetéseket számba nem vette, a hibát egyedül neki lehet tulajdonitni. Annyival inkább, mert a mint Barni úr több példával bizonyítja, magában Genevában nemcsak a Servet ügyében, de más ilyforma esetekben is találkoztak, kik az eretnekség büntetését, általában a velemény üldözését ellenzették, s így azon türelmetlenséget roszalló példák akkor sem hiányoztak. így pl. Chastillon Sebestyén, ki genevai papi és tanítói állomását Calvinnal ellenkező nézeteiért elvesztette, sőt onnan menekülni kénytelen volt, egy jeles könyvében: ,-De haereticis ansint puniendi, et omnino quoinodo sit cum eis agendum doctorum virorum, tum veterum tum recentiorum sententiae." az eretnekeknek tűzzel üldözését, s velük a rablók és gyilkosoknál kegyetlenebbül bánást határozottan kárhoztatta, mivel az által alkalom adatik a Krisztust ilyen emberáldozatokban gyönyörködő Molochnak tartani;*) továbbá számos papok, azok közt Zebedeus nyoni noster dogmata Serveli istuc inittet, ut judicium de illis vestrum intelligat, nobis quidam reclamantibus facessunt hunc molestiam, sed eo venerunt amentiae et furoris, ut illis suspcctum sit, quod loquimur." —Ugyancsak Bullingerhez jan. l-jén 1554. — tehát a véres Ítélet végrehajtása után — irja : „Contra Servetuin prodibit libellus his nundinis Francfordianis in quo argumentum illud, quod a me tracturi optabas, breviter complexus sum. *) Qui est ce qui ne penserait, que Christ fut quelque Moloch, on quelque tel Dieu, s'il veut que les homines lui soient immolés et brulés tout vifs! Qui est qui voudrait servir Christ a telle eondition, que si maintenant en tant de controverses, il est trouvé discordant en quelque chose avec ceux, qui ont puissance et doinination sur les autres, il sóit bruslé tout vif par le commandement de Christ, mesme plus cruellement que dedans le taureau de Phalaris, Yoire, quand il reclamerait a haute voix et au niilicu de la Hamme, et cricrait a pleine gorge qu'il croit en lui." B a ni i, Les martyrs de la libre pensée 140. 41. 1.