Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-31 / 22. szám

szülött embernek a jó szellemi légköre, életeleme. Mondjuk ki tehát röviden ; sem a tudomány, sem az erkölcsiség a keresztyénség fogalmát ki nem meríti; ezek egyes oldalai a keresztyén vallásnak, melynek egész teljessége, Krisztus históriai személyiségében van, a mint azt a hit a szellem örök törvényei szerint követelőleg tételezi. A fentebbi cikkekben a hit mivoltát és tartalmát fejtegetvén, bölcseimi, lélektani alapokon iparkodtunk kimutatni, hogy szellemünk benső' szükségességgel vezettetik a Megváltó fogalmáig. E ponton oly positiv térre jutottunk, hol az okoskodás helyébe a történelemnek kellene lépnie ; ámde a történelmi, mint külsőleg tapasztalható, a láthatlanra irányzott hittel merőben ellenkező lévén, mint olyan a hit tárgyát nem képezheti. Ez megoldhatlen nehézség lenne, ha nem épen abban állana a hit világot legyőző ereje, hogy mindent a szellem fénykörébe emelvén, a legkézzelfoghatóbbat is megdicsőíteni és bensőiteni képes. Szerencsére nem is szorulunk e tekintetben puszta okoskodásra, mert az uj szövetségi irók világosan megmondják mind azt mi a krisztusi hit igazi lényege szerint, mind azt, mikép lesz bensőnknek sajátjává, mimódon lesz szellemünkkel egygyé. János, miután evangéliumának 3, 4, 5, részeiben az álhivőség mivoltát és különböző nemeit Jézus saját tettei és beszédei által szem elibe állította és fejtegette volna, utoljára a 6-ik részben felhozza Jézusnak egy beszédét, mely mindennél világosabban megmondja, mi a kriszti si hit voltaképen, mi annak értelme és értéke és mikép lesz bensőnkben uj örök élet forrásává. — Ezen előadás szerint Krisztus, a világnak világossága, nem csak uj szellemi élet szerzője, hanem ő az, a ki ez uj életet tovább táplálja, fentartja és megörökíti. — Isten életkenyerének mondja magát itt Jézus, mely a mennyből alászállt, hogy életet adjon e világnak (33. v.); nem testi véges életet, mert hisz azt Krisztus nélkül is bírta a világ, hanem szellemi örökéletet, mely végetlen mivoltában öröklőnek tudja magát már itt e földön. — S mikor a zsidók zörgölődnek vala e beszéden, azt mondja nekik Jézus: „Ne háborogjatok: Senki nem jöhet én hozzám, hanemha az Atya, a ki engem elböcsátott, vonándja azt"; Mintha ezt mondta volna: Ti, kik hajeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek (4 v. 48 v.), beszédem értelmét meg nem foghatjátok s e dolgok felől nem Ítélhettek, a mint nem Ítélhet a vak a színekről, mert engem mint hit tárgyát csak az élő igaz hit ismerhet felj senki pedig nem hihet, hanem ha szivében Isten támasztott hitet, miután, a mint fentebb láttuk, nem mi adjuk magunknak a hitet, hanem az Isten szerzi mibennünk, és azért folytatja tovább: „Megvagyon írva a prófétáknál: És lesznek mindnyájan Istentől taníttattak; A ki azért az Atyától hallott és tanult, az én hozzám jő. Nem hogy az Atyát látta volna valaki, hanem csak az, a ki Istentől vagyon; ez látta az Atyát." — íme gyönyörű kifejtése annak, a mit mi az Isten hitre nézve szinte fentebb fejtegettünk: Istent senki nem látta, senki nem észlelhette, hanem a ki Istentől van, a kinek szellemében a föltétlen jó eszméje nyomán az Isten tudata föléledt: az látta az Atyát, abban Isten /^£a-ja=látomása meg van. A fejtegetett mondat utó része tehát nem a Krisztusra vonatkozik, a mint a magyarázók közönségesen tartják, hanem általában a hívőkre. , Miután igy a hit mivoltát kifejtette, megoldását adja ama nehézségnek, hogy mikép lehet ő, a látható Jézus, a láthatlanra irányzott hitnek tárgya? — Ama mennyből alászállt életkenyér — igy folytatja előadását — nem más, mint a földön testté és vérré vált X6yo$ és azért mondja (56, 57. v.): „A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik én is abban. Miképen elbocsátott engemet amaz élő Atya és mint én is élek az Atya által, ugy a ki engemet eszen, él az is én általam." Itt van a rejtély megfejtése. Valamint a kenyér és hús ugy ád élettáplálékot a testnek, ha bevesszük és testünk állagával bensőleg assimiláljuk, ugy kell, hogy a szellemi életet teremtő Xdyoq szellemünkkel anynyira egygyé legyen, hogy mi lakozzunk ő benne, legyen létünk légköre, melyben vagyunk, élijnk és mozgunk, ő meg lakozzék mi bennünk, legyen életünk mozgató princípiuma, legünknek lelke. Akkor valamint Krisztusnak >Ém örök élete az Atya által, ugy a ki Krisztus Jellemét bevette és szelleméletével assimilálta, örök életet él ő általa.