Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-24 / 21. szám

A névragozás (declinatio) mirit mindenütt, úgy itt is öt. Az előfogalmak után (13 §) következik az Első vagy Si-névragozás, a melyhez az a-ra végződő tők tartoznak, mint tő alá, No m alá szárny; azután jönnek a szokott jegyzetek és az ezen ragozáshoz tartozó végzetből felismerhető nemi szabály. A 15-ik § sal a Második vagy o-névragozás kezdődik, a melyhez az o-ra végződő tök tartoznak, mint c a m p u s , tö : c a mpo; donum, tö : d o n o. Az ero és ro-n végződő tök az egyesi nominativust az O elvetésével képezik, mint puer, tő: puero; ager, tö: agro; közben és utánuk a szokott megjegyzések röviden és a nemi szabály szükséges kivételeivel. A 18—ík §-sal a Harmadik vagy vegyes névragozás kezdődik, a melyhez a mássalhangzón é.s i-n végződő tők tartoznak, még pedig I. Mássalhangzón végződő tök. A) folyékony hangú tök, mint consul, tő: consul; homo, tő: ho min; páter, tö: páter; jegyzetek, nemi szabályok és kivételeik. — B) s-tök, mint: — mos. tö : mős (mör) ; h o n o r , tö : honos (honör) t e m p u s, tö : tempós (tempőr) ; jegyzetek, nemi szabályok és kivételeik. — C) Némahangon végződő tök, még pedig; 1. Ajakhangutők, mint princ e p s tö : princip- — 2 Torokhangú tök, mint j u -d e x, tö : judic- — 3Foghangu tök, mint m i I e s , tő: miiit; jegyzetek, nemi szabályok és kivételeik. — II. Önhangzón végződő tök, még pedig i-tők, mint c o 11 i s, tö colli; máre, tö : mari ; animál; tő : animál! ; jegyzetek, nemi szabályok, kivételek; — oly szók, melyek nominativusából az i kiveszett, mint pars, tö: parti; Arpinas, tö: Arpináti; nemi szabályok kivételeikkel. A 28-ik §-sal a Negyedik vagy u-névragozás kezdődik, a melyhez az u-ra végződő tők tartoznak, mint fraotüs, tő: frnctü ; cornü- tő : cornü; jegyzetek, nemi szabályok és az illető kivételek. A 30-ik §-sal az ' Ötödik vagy e-névragozás kezdődik, a melyhez az O-re végződő tök tartoznak, mint rés, tö : re) dies, tö : dié; jegyzetek, nemi szabályok és a szükséges kivételek. Ezek után következik a latin nyelvbe bevett görög szók ragozása (§. 32 — 35); jegyzetek az ötnévragozáshoz(§. £5—40) ; rendhagyók (§. 30-41.) A 14-ik §. a tulaj donságnevek (adjectiva) ragozásával kezdődik a főneveknél követett töbeli eljárás elvét követve és a 42-ik §. afokozással (comparatio) szinte azon eljárás szerint. Az 54. §-tól az 57-ig a számnevek tárgyaltainak kellő óvatossággal, pl. q u i n c u p 1 e x-et olvasunk a nálunk divatos quintuplex helyett és ezen szám után a septemplex következik, mivel a közbeeső fel nem mutatható és igy a tanuló számára a sorozatba sem irandó. Az 54. §-tól egészen a 64-ig a névmások (pronomina) tárgyaltatnak. Az eddigi divattól eltérve a mei tui sui, irántam rólam, irántad rólad stb., a nostri vestri sui irántunk rólunk stb. és a nostrum vestrum külön közülünk közületek által adatott vissza. A 64. §. az igével (verbum) kezdődik, éspedig annak alakjairól (forma), jelentéséről, az idők (tempóra), módok (modi) és a többiről szól a beosztás és meghatározások jónak ismert módja szerint, és igy a s u m ragozása következik prosum és possumtól követve. Az igeragozás (conjugatio) a lö jellembetűje szerint vagy önhangzói vagy mássalhangzói. — Az önhangzói igeragozás tői a, e, i-n végződnek, a mássalhangzóinak tői, valamely mássalhangzón. Ez utóbbi szerint tagoztainak az u-n végződő tök is. — A latin nyelvben tehát négy igeragozás van: a, 6, harmadik vagy mássalhangzói és i-igeragozás. Elörebocsátván még szerző a négy főalak bemutatását, átmegy a 73. §-ban a ragozási mintákra, még pedig először a praesenstőtől (ama; dele, mone; leg, cap(i); audi) származó idökfe cselekvő (activum) és szenvedő (passivum) igelakokra és az átszenved ö k r e (deponentia) is szinte azon kiterjedésben. — Megjegyzendő itt, hogy az eddigi nyelvtancsoportoktól eltérve, az imperfectumot végzetlen múltnak nevezi és helyesen a szeretek vala alakkal magyarítja. A jelen idői tö elragozása után a 87. §. a jelen idői tö képzésé röl szól. A jelen idői tö ugyanis gyakran valamely betű hozzáloldásával képeztetik az igetöböl, és pedig : 1. 1 r és t megkettőzésével, mint igetö PEL , jelen idői tö : p e 11 o stb. 2. n hozzáloldásával, mint igelő SI, jelen idői tö : si n o stb. 3. t hozzátoldásáv al: FLEC, flecto stb. 4. sc vagy isc hozzát oldásával: IRA, irascor; FAC , proficiscor stb. 5. jelen idői ismétléssel (reduplicatio): GEN, g i - g n o stb. 6. u (v) hozz át oldásával: TING, t ingű o stb. 7. i hozzáloldásával: CAP, c a p i o stb. 8. sok mássalhangzón végződő tő a jelen időben az önhangzón végződő tök tö-önhangzóját veszi fel: SORB, s o r b e o stb. Ez után szerző a 88 és 89. §-ban a jelen idői tőtől származó idők személyragainak előadására tér át, mely hogy milyen éltető, mutassa meg ezen kiirt 3. pont: „a határozatlan raga ere, melynek első e-je a-val á-ba, e-vel é-be, i-vel i be olvad össze, igy: amáre, delire, andire, legére." Épen igy bánik el szerző a többi igeidők ragozásával és fejtegetésével is. Megjegyzendő még, hogy a mult idői tőnél a futurum exactum helyesen saeretendekáltal magyaríltatott.