Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-24 / 21. szám

Az igeidői tök szerint való ragozás után a í08.§-ban az úgynevezett körülirt igeragozás (conjugatio periphrastica) következik, a melynél az amaturus sum igen helyesen akarok szeretni és azamandus sum szeretni való vagyok és engem sze­retni kell által adatott vissza. Ezek után a h a n y a t­szói tő képzése jön és a 111, 112 és 113. §-ban az ed­dig igeidői tők szerint történt igeragozás átnézetes, együttes táblázata. A 115—142. §-ig egy nagy igesorozat következik, azon igék, a melyeket rendhagyóknak szoktak nevezni. — Az előttem fekvő könyvben a csekély számú rendhagyók csak ezekután jönnek. Az emiitett hosszú igesorozat nemcsak hogy rendhagyóságot nem sejtet velünk, sőt inkább ez mutatja a rendet és rendességet, ha ezt eddig más pél­dákon nem szemlélhettük volna. Olyan itt a rend, rendszer és rendesség, hogy hiában iparkodnám azt itt előadni, ha csak* az egészet igetök szerint felosztva, mint a könyvben van, ide át nem imám. — Ha az egész nyelvtan egy di­szes és erős épület, ezen igerendszert nevezhetem ezen épület alapkövének és diszitményeinek is egyszersmind. Az emiitelt rendhagyó igék (anomala) után a 149. §-bari az ismeretes hiányos igék (defectiva) és azontúl a személytelen igék (impersonalia) adatnak elő az eddig dicsért rendszerességgel s ezeket sorban az igehatározók (adverbia), azoknak képezése, foko­zása; az elöljárók (praepositiones), k ö t ö s z ó k (con­juncliones), részecskék (particulae) és az indulat­szók (interjectiones) követik röviden és mégis alaposan tárgyalva. íme, igen tisztelt érdeklettek, egy latin nyelvtan, mely minden eddig nálunk megjelent latin nyelvtantól lénye­g e s e n eltér, és különösen módszerét tekintve, azok­tól merőben különbözik. — Jól tudá azt a szerző is, hogy müve ilyen elütő az eddigi nyelvtanoktól és erről való tu­dásának mindjárt előszava elején kifejezést adott. Azt mondja továbbá szerző egész szerénységgel, hogy nyelv­tana kidolgozásánál főképen Vanicek*) és Lattman**) nyelv­tanait tartotta szemei előtt és ezen nyilatkozata után fölem­lítvén azon fő eltéréseket is, a melyekben azokat elhagyá, némely nézeteiről számot igyekezik adni. — Mi bátorko­dunk szerző úrnak azt mondani, hogy összehasonlítván nyelvtanát az emiitelt igen kitűnő férfiak nyelvtanaival, a hasonlatosságot, csak olyannak találtuk, a milyen a hason­latosság a Duna torkolata és forrása között és bátorkodunk továbbá azt is mondani, hogy a mennyire az e téren meg­jelent munkálatokat ismerjük, szerző úrnak müve nemcsak nálunk, de ha németül jelent volna meg, Némethonban is méltán és jogosan eredeti nyelvtani munkálatnak ne­veztetnék. *) Lateinische Grammatik, von A. Vanícek. Prag 1858. **) Lateinisches Lehrbuch f. die unteren u. mittleren Klas­sen v. K. A. J. Lattmann, Göttingen 1861. Eltérve a föntebbiektől, csak arra kell még felel­nünk, hogy az előttünk fekvő, minden ebbeli munkától el­térő és nálunk eddig ismeretlen vagy legalább nem alkalmazott módszerű latin nyelvtan megírása által mit nyert tudományosságunk, mit az iskolák, vagy általán nye­reségnek tarthatjuk-e a nevezett müvet vagy sem, hasz­nálhatjuk-e iskoláinkban vagy sem? Tisztelt ügyfelek! a ki közülünk az árja-nyelvészet­ről csak igen csekély ismeret- és tájékozottsággal bir is, mihelyt az imént ismertetett nyelvtant csak felületesen is átlapozta, lehetetlen, hogy abban az e téren tett kutatáso­kat és nyert eredményeket alkalmazva fel ne lelje! Honnan hát a tökből való kiindulás a ragozásoknál, honnan a ra­gok- és képzőknek lehetséges elkülönítése, honnan csak annak felhozása, a mi classicus példák által hitelesíthető és mind annak gondos kikerülése, a hol a tudomány hite­les adatokat még nem nyújtott? ! Igen ezen nyelvtan meg­jelenése által a tudomány nyert, mert maga-magát alkal­mazva látja és igy történt alkalmazása által önmaga kiterje­désének örvend ! Tisztelt ügyfelek! Ezen nyelvtannak az iskolá­ban való alkalmazása által nem lesz a latinnyelv a tanu­lók ölő betűje többé, életet kap annak minden alak­zata ! — A név- és igeragozásnak rationalis úton történő, a tőből való kiindulása után nem tekint többé a tanuló az 5 ik declinatio és a 3-ik conjugatio számszerinti megne­vezésére, mint valamely ház élettelen numerusára! — Nein fogja ezentúl a tanuló a nominativust egy mindent termő szántóföldnek nézni, megtudván, hogy az épen ugy casus mint az ablativus az! Igen, valljuk meg, az iskola ily latin nyelvtan által sokat nyert — és ha azt kellőleg kiak­nászni nem sietne, csak kárával történnék! A mű úttörő lévén, az átmeneti korszakot szerző szemei előtt tartván, mit a vaskövetkezetességü tudo­mányos rendszer és az előbbi rendszeretlenség között vá­lasztott, megtalált és követelt középút által tanúsít, továbbá az uj tanterv követelményei kellően kielégíttetvén, kétsé­get nem szenved, hogy a prot. gymnásiumok e nyelvtan behozatalát a tantermekbe a bekövetkező isk. év kezdetén túlra halasztani nem fogják. A lényegesb nyomtatási hibák, melyek örömünkre ez alkalommal szokatlan csekély számúak, a könyv végén kijavíttatlak. A kiállítás Osterlamm úrnak becsületére válik; ára 70 kr. o. é. Pest, május 15. 1863. V. Horváth Zsigmond. BELFÖLD. SZ.-UDVARHELY, apr. 27. Tegnap és ma hatást elő­idézni képes jeleneteknek voltunk tanúi. Ugyanis tegnap, azaz: april 26-ikára a helybeli ev. ref. egyháznak kebli ta­nácsa más fontos tárgyak eligazítása végett össze lévén híva midőn ennek, az egyház értelmiségéből alakított tes-

Next

/
Thumbnails
Contents