Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-05-24 / 21. szám
A török-magyarkori történelmi emlékekben több helyen olvashatni, hogy Nagykörös va'rosa fedezte a prédikátorok fizetését midőn azok az egyházi gyűlésre mentek. Ugyan ez volt a szokás Pápán is, de azon különbséggel, hogy itt nem a város, hanem a céhek adták Össze a pénzt, ugyanis az 1633-dik év május 17-ről az van bejegyezve a pápai vargák eredeti céhkönyvében : ,,az prédikátoroknak attunk egy tallért segítségül az gyűlésre.'* Ebből az is kitűnik, hogy Pápán több lelkészeink voltak, de sajnos, hogy neveiket nem találtam feljegyezve. VIII. IX. 1635. „Agilis Franciscus Halász de Sellye, annorum circiter 39, concionalor Mosoniensis" igy irja jelentésében a győri káptalan kiküldöttje, midőn 1635-ben Mosonyban vizsgálatot tett a végett, hogy Zákány Vince özvegye, született Mészáros Anna miként végrendelkezett. Ez érdemben kihallgattatott ő is, és Gergely oskolamester 28 éves szinte. Ugyan ezen jelentésből kitűnik, hogy Halászin, Mosony megyében evang. lelkész**) volt, kinek az özvegy 5 tallért, valamint a fenebbi emiitett Halász Ferenc mosonyi lelkésznek 10 tallért hagyományozott. (A győri káptalan országos levéltárában 8-ik láda, 24-dik csomag, 937-dik szám alatt.) X. 1653. Makoviczki Tamás Répce-szemerei (Sopronrnegyében) lelkész, ki midőn András Miklósné ugyanottanilakosnő jószága egy részét elzálogosítaná, ezen okmánynak mint tanú következőleg irta alá nevét: „Coram me Thoma Makoviczki prolunc Concionatore Verbi divini Ibidem m. k. (pecsét helye.) Ezen eredeti záloglevél feltalálható a győri káptalan országos levéltárában Vl-dik fiók, 17-dik csomag, 582-dik száma alatt.) JOr KÖNYVISMERTETÉS. Latin nyelvtan. Első rész. Alaktan, algymnásium számára. Irta Szénássy Sándor, a pesti ág. hitv. evang. gymnásiumban a latin nyelv tanára. Pest, kiadja Osterlamm Károly, 1863. Minél óriásibb haladást tett az utolsó évtizedekben a nyelvtudomány, vagy helyesebben mondva, mivel körülbelöl negyven év óta igazán nyelvtudomány teremtetett és az *) Ennek nevét, nem találtam feljegyezve. utolsó két évtizedben soha sem reménylett eredményekre vezetett, annál nagyobb fájdalmunkra szolgál, midőn kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ezen fáradalmas tudományszülte eredmények az iskolák számára irt minden rendű nyelvtanokban, még Némethonban is, a tudományok hazájában, csak gyéren és igen későn, nálunk pedig, különben is e téren lassan történhető haladásunk mellett, tudományosságunk előmozdításának megmérhellen kárára, nem tudom mi okból,épen nem használtattak fel. — Tekintsünk, hogy példát mondjak, iskoláinkban használt lalin nyelvtanaink sorozatán végig és (megcáfoltatástól, sajnos, nem lehet tartanunk) azt fogjuk látni, hogy az utolsó 10 — 13 év óta megjelent latin nyelvtanaink a 17-ik és 18-ik században használtaktól csak abban térnek el, hogy magyarázó szövegük nem latin, hogy a régiek scholastica melhodicajának az ész által ugyan nem igazolt, de a rendszeres megtanulhatást lényegesen előmozdító, pedansságát elvetették és helyébe semmi jobbat nem téve ingadozva-áradozók és rendszeretlenek és végre, hogy a mit a régiek a legjobb akarat és a legnagyobb lelkiismeretesség mellett sem használhattak fel, értem a legujjabb kor által teremtett nyelvtudományt, azt a z űjak nem a legjobb akarat, de a legkissebb lelkiismeretesség mellett felhasználni következetesen elmulasztották. •— Ezen őszinte meggyőződésünk fájdalmas tudatával kíváncsian nyulunk a megjelenésben majdnem egymást érő latin nyelvtanok után, áhitva keresvén bennük azon tudomány-ságokat, melyeken megpihenni óhajtanánk, a melyeken legalább a már oly díszes növényzetű árja-nyelvészet kertjének csak az átültetést váró virágaira szeretnénk találni és szívesen megengednők, ha a magyar nyelvészet követelményeit, legalább az első kísérleteknél, nem is találnék jelen állásának tökéletesen megfelelöleg a magyar szövegben alkalmazva. De hiába, a szó nem használ, úgy vagyunk vele mint Szókratész a zenével és Káló a görög nyelvvel, majd akkor veszünk ernyőt az eső ellen, mikor ruhánkon át már csontig áztunk! íme ismét egy uj latin nyelvtan! — Nézzük meg röviden tartalmát és azután szóljunk hozzá! A hat első § a betűk, a kiejtési szabályok és a szótagok elválasztásával foglalkozik. A betűk önhangzók és mássalhangzók; a mássalhangzók 1. folyékony a k (liquidae) 1 m n r ; 2 lihentök (spirantes): v f j h s; 3. némák (mutae) , ezek ismét kemények (tenues), lágyak (mediae,) hehesitettek (aspiratae) az ismert felosztással és végre következnek a k e t -tös mássalhangzók: x (z.) A többi röviden az általán elismert szabályok szerint. A 7-ik § sal kezdődik az a 1 a k t a n. A beszédrészék és felosztásuk a szokott módon és a használt nevekkel,, megjegyezve, hogy dolognév és tulajdon ságnév mondatik az idétlen főnév és melléknév helyett. A dolognevek nemét (genus) részint a jelentés — részint a végzetből* lehet megismerni s következnek a nemről szóló szabályok a jelentés szerint.