Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-17 / 20. szám

reszty. vallás egyház irányában nem a hitetlen Schweizer zürichi parochiájában mutatkozik, hanem oly helyeken, hol a szabad felvilágosodás terjesztésén az egyház legkevésbbé fáradozott, — s hogy e gyölölet nem azon s olyan lelkészek irányában nyilvánul, kik a pesti protest. lelkész képezdében mételyeztettek meg, hanem kik épen ellenkező szellemben neveltettek. Ne feszítsd túl az ivet, mert eltörik ; — ne igyekezzél a felvilágosultság szellemét elfojtani, mert mint a lefojtott szesz, rombolva, vészt okozva tör ki!! F. J. TÁRCA. A bányakerületi superintendentiához tartozó theologusok hitjelölti vizsgálatai f. é. aug. második felében fognak — ha az Úr akarandja és élünk! — megtartatni Pesten, később meghatározandó és kihirdetendő napokon. A vizsgálatot megelőzőleg aug. 10-éig bezárólag, a vizsgáltatni kivánók a következő tárgyakról készítendő munkálatokat küldjék be hozzám. 1. Adassék elő az úrvacsorai tan uj szövetségi jelentése, történelmi fejlődése, levezetve (röviden) a reformatio koráig ; alakulása a reformátorok idejében ; kimutatása a r. kath. ágostai és helvét hitvallások különbségeinek, okadatolva ezen egyes egyházak symbolikus könyveiből eredetiben felhozandó idézetekkel. 2. Határoztassanak meg a keresztyén prédikáció célja, tulajdonai és az előadás lényeges kellékei, birálólag kimutatva mind a három pontra nézve az eltérő véleményeket. 3. Készítessék (anyanyelven) külön dispositió és ennek nyomán külön kidolgozandó prédikáció 1. Kor. 12, 25 — 27 verseiből. A vizsgálatot megelőző napon esti hat órakor mindegyik theologus bemutatja alulirtnak eredeti bizonyítványait ezeknek a kerületi levéltárba teendő hiteles másolatait, latin nyelven fogalmazandó életirását. Kelt Pesten 1863. maj. 10-kén. Székács József bányakerülcti superintendens. KEGYELETI OSZLOP NÉHAI TEK. HRABO VSZKY J Á N 0 S ÚR HAMVAI FÖLÖTT. Hónapok múlnak el, mióta a dunántúli ev. egyházkerület egy nagy halottat temetett, halottat, kinek élete e kerületé, az egyházé vala; vártam hogy nálam hivatottabb illetékesebb kezek itt az irodalom terén a megboldogulthoz méltó emlékoszlopot fognak emelni. Egy oly férfiú sírját emlékjel nélkül hagyni: a hálátlanság bűne nélkül nem lehet. Teszem én. Mulaszthatatlan kötelességnek ismerem, hogy ennek nevét, ki értünk élt, ki sok nemes tetteiért életében még csak a méltányló elismerés kifejezését sem fogadta el tőlünk, kiért mi semmit nem tehettünk, annak ne-; véts emlékét megőrizzük s mennyiben lehet, örökítsük. Ha jeleseinkért egyebet nem tehetünk, állítsuk sírjaikhoz a hálás emlékezet oszlopát. Régen mult már a gyászos-végzetes nap február 18-ika, midőn kerületünket a szó legigazibb, legmélyebb értelmében nehéz csapás sujtá, midőn leglelkesebb világi tagjai közül az elsők egyikét t. Hrabovszky János urat el kellett veszitnie, élete 63-ik évében. Minő találkozása e nagy férfiú életéve s halála napjának a nagy reformátor Lutherével, mind kettőt 63 éves korában február 18-án vesztette el az egyház. Hrabovszkynk ha nem volt Luther, de evangyélmi egyházunk buzgó apostola bizonynyal vala. Rég eltemettük őt, s gondolatim most is oly sötétek, mint az a sír, hová lebocsátották. Úgy fáj szivem . . . kezemben reszket a toll .... mintha minden egy betű leírása egy szúró tör volna szívemen! Úgy vagyok mint az álmodó, kit rémes álomlátások gyötörnek, akarna kiáltani az álmában látott rémkép elűzésére, de idegeit egy magyarázhatatlan erő tartja lekötve s mikor végre feleszmél az ébredés első percében nem tudja: való volt-e a mit látott vagy lázas álom szüleménye ? Igy vagyok én ! Egy sötét, egy rettentő kép lebeg előttem szeretném hinni hogy e képet felhevült beteg képzelödés állítja lelkem szemei elé tnuló csalódásul, szeretném elhitetni magammal, hogy egy csudás igézet hatalmába estem s látok lehetetlen, meg nein történhető dolgot, — mégis e sötét kép elűzhetetlen lelkem elöl, a fájdalom, mi keblemben dul,nagyon is kétségbevonhatlanul bizonyítja : lelkem aggályai valók: Hra~ bovszkynk megkalt. Hrabovszky meghalt! e hír mint késő éjszakán a félrevert harang vész kondulása felriasztja álmából a nyugvót, rémesen hangzott felénk, fájó kebellel siettünk koporsója mellett lerovni a tisztelet azon adóját, mit a megdicsőült lélek oly méltán megérdemelt. Előttünk volt a koporsó! Mennyi kincs volt letemetve abban ! Egy családnak mindene, üdve, boldogsága. Korán hal el bár hosszan élt, korán családjára, melyhez a leggyengédebb érzelem szálai csatolták, melynek koronája , éltető napja volt, korán az egyházra, melyért lankadatlan erővel, ifju tűzzel munkálkodott. Lelke nemességéről tények tanúskodnak. 0 állitá fel Kőszegi gyülekezetében a lelkészek özvegyei számára alapított nyugdijt. Az ö teremtő lelke, tevékenysége hozta létre ugyanott az evangyélmi dalárdát. Feledhetetlen érdemeket szerzett magának a dicsőült lélek nemcsak a vasi felső ev. esperesség kebelében, hol hosszú időkig ügyes tapintattal, meleg ügyszeretettel mint felügyelő vezette az esperesség ügyeit, szelid, szeretettel meggyőző jelleme által sok nehézségek elejét vévén; de feltűnően szép és jelentékeny állást foglalt el egyházkerületi ügyeink kormányzásában is. Buzgó működésének tere sokoldalú volt bár, mert ö mindig ott volt, hol tenni, javitni vagy áldozni kellett, mégis mint a delejtű, mely rezgésbe hozatván több pontok fölött át reszket ugyan s vess pillanatra