Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-17 / 20. szám

Sajnosan kellett tapasztalnunk, egyházlátogatásunk alkalmával, egyházaink nagyobb részének szenvedőleges anyagi állását. Egyházszékünk 37 anyaegyházai közül, legszigorúbb felszámítás szerint is, körülbelöl 8-cat emelhetnék ki, melyek kellő anyagi jólétnek örvendhetnek. Némely egyházaink azért szegények, mert nincs semmi közvetlen jövedelem forrásuk, nincsenek úgynevezett templomföldeik, nincs semmi külső fekvő birtokuk. Mások azért szegények, mert igen sok fekvő birtokuk van. Vannak t. i. birtokukban oly kopár, sziklás terjedelmes helyek, melyek régentén erdők voltak, de aztán idővel elpusztulva haszonvehetetlen cserjés, harasztos helyekké váltak, s az azokróli évenkinti földadók s az egyenértéki fizetések kimeritették pénztáraikat. Itt már önkényt felmerül a kérdés : „mi k é n t segíthetnének legcélszerűbben egyházaink ily szükölködésöken?" E kérdés lehető megoldását a főt. közzsinat már többször vette tárgyalás alá; s legcélszerűbbnek látta ezen egyházaink szellemi felvirágzása belellenségének, a szükségnek elűzésére, a már többször rendelt kölcsön-magtárak felállítását. Rikán kivüli több egyházmegyében ezen üdvös intézkedés, — ugy tudjuk •— életbe léptetve, már termi is gyümölcseit. De itt Rikán belöli egyházszékeinkben csak eszme még, melyet csak néhány egyházunk kísérlett meg valósítani. Csak a kezdet bajos. Mi papokul menjünk jó példával elöl; őszinte törekvésünket siker koronázandja. Szegényebb egyházainkra, az egyházlátogatások alkalmaival fizetni kellető rendes illetékek és egyéb felmerülő költségek fedezése is, már bajosan hordozható teherré nehezültek. Pénztáraik üresek levén, önmegadóztatás utján szoktak felhajtalni a szükséges fizetendők. A nép pedig, mely ez idő szerint sok nyomorral küzd, tehetetlen nagy rovatalok fizetésére. Ezen nehézségen, a mennyiben csak lehető, s az egyházlátogatás eljárását szabályozó törvényekkel szemben is megállható, — segitni, — a t. r. zsinatnak korszerű feladata, sürgetős teendője. S z o t y o r egyházunknak, hol febr. 4-én állomásoztunk, — kebli egyházi elöljárósága, s az akkor ott bizottmányilag megjelent Killy én egyházunk képviselői, beadott kérlevelökbcn sérelmül hozva fel, hogy a kicsiny és vagyontalan egyházak is, melyeknek egy fillérök sincs pénztárukban, épen oly mérvben terheltetnek az egyházlátogatás költségeivel, mint szintén a népes és vagyonos egyházak, — kérték is ; „egyházlátogatószékünk, mint közvetítő s e tárgyban adatokkal biró testület, terjesztené e sérelmüket a t. r. zsinat elébe, oly céllal, hogy itt kérelmük pártoltatva, véleményadás mellett, ajánltalnék fel a közelebbről tartandó fÖt. közzsinatnak." R. egyházlátogatószékünk méltányolva azon kérelmes egyházak óhajtását, célszerűnek látja: hogy a t. r. zsinat venné e tárgyat vitatás és tárgyalása alá s erröli indokolt véleményét terjesztené fel a közelebb tartandó főt. közzsinatra. Bátor vagyok egyszersmind a következőkben egy az egyházlátogatás terhei lehető könnyebbitésére vonatkozó igénytelen javaslatot tenni. a) Az egyházlátogatószék ne utazzék saját fogatán, szekerén, vagy bérelt fuvaron, mint az eddig divatban volt; mert 4—6 lónak tartása s két kocsis 24 óra alatti élelmezése szaporítja a kiadást: hanem az illető egyházak, önérdekükben, legyenek kötelesek fuvaroztatni az egyházvizsgáló biztos urakat. b) A bizottmányilag vizsgáltatandó egyházak lelkészei és számadó gondnokai rendeltessenek be 5. Szent-Györgyre, mint egyházszékünk központi helyiségébe; ott számadásaik vizsgáltassanak át s egyéb felmerülhető ügyeik iránt is tétessék meg a szükséges intézkedés. Ennek főleg az a haszna leend, hogy a szomszéd egyház követei nem fogják, mint vendégek, az aszlaltartás költségeit szaporítani. c) Korlátoltassék a presbyterek szokott megvendéglése. Mert nem csupán az egyházlátogatószék napdija és élelmezése neveli az ily alkalommali költségeket, hanem főleg az eleitől fogva divatozott s még a legszegényebb egyházakban is mindmaiglan divatozó presbyterek megvendéglése. Ne engedtessék meg a presbytereknek akkori együttmulatása; mert ilyenkor, magas kedvök derülve, több-több követeléssel szoktak fellépni: hanem a hol csakugyan nem lehetne kikerülni, adassék minden presbyternek napdij cége alatt 30 kr, s avval bocsáttassalak el. Az egyházlátogalószék hiában határozza el, hogy az ily túlságos megvendéglésekre nem veszi be a kiadásokat. Más apróköltségek ürügye alatt felteszik a számadásba — mint már gyakran tapasztaltuk, s aztán az ily esetnek kijárhatna végére ? Még csak egyet hozok fel: d) Hozassék gyakorlatba, miszerint az egyház költségén adott visitaciói asztalnál, a t. vizsgáló biztos urakon kivül, csakis a fiu- és leány gyermekek tanítói s az egyházi gondnok, mint gazda, legyenek jelen. Ne csoportozzanak a hivatlan vendégek az egyház költségeinek nevelésére. Ezeket valék bátor az egyházlátogatószék tartása alkalmaival tenni szokott költségek lehető kevesbitése tekintetéből javaslatba hozni. Reményiem, hogy ha a t. részleti zsinat ezen javaslatomat érvényesitendi: minden egyház, látogatása alkalmaival, mindannyiszor 10-12 forintot megkimélend. Már következik, hogy egyéb, egyházlátogatásunk folytában felmerült, a t. r. zinattal tudatandó tárgyakat is terjesszek elő. a) Az anyaszentegyházunk közszükségei fedezésére a fot. közzsinatou indítványozott s a mélt. egyházi főtanács által is megerősített lélekszám szerint évenkint fizetendő egy krajcáros élő pénztár életbeléptetését egyházaink nagyobb része közgyűléseiben jegyzőkönyvileg elvállalta. Az oly kevés számú egyházaknak is, melyek még ez üdvös intézmény pártolásától, egy vagy más ürügy alatt, idegenkedtek, — részint presbyteriumai, részint egyházlátogatószékünk előtt megjelent képviselői oly biztosítással váltak meg testületünktől, miszerint reménylenünk lehet, hogy ezen intézmény életbeléptetése sepsi egyházszékünkben nem fog semmi nehézségre találni