Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-10 / 19. szám

magyar iskolája felsegitésére: Kassáról többen Csorba Irén által 19 frt 20 kr.u

— Midőn az említett lap szerkesztőségéhez beküldött ezen kegyes adományért hálás köszönetet küldök a távolban rólunk megemlékezett nagylelkű gyűjtőnek s kegyes adakozóknak : talán nem követek el szerénytelenséget, ha Jézus ezen szavai által bátorittatva : „kérjetek, és megadatik; zörgessetek, és megnyittatik" rnég most is zörgetek a könyörülő szív ajtaján, mondván bölcs Salamonnal: „ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kik szűkölködne k.u Rácz István, m. k. ref. lelkész. GYÁSZHÍR. CSOMÁD, április 23. Nt. szerkeztő úr! Engedjen tért becses lapja hasábjain, hogy elpanaszolhassam a nyilvánosság előtt veszteségünket, mely f. hó 19-kén ért bennünket s egyházunkat. Nagyságos gosztonyi és krencsi Gosztonyi Lajos, egyházunknak köztiszteletü és szeretetti gondnoka, érintett napon Vác-Hartyánban idegszélhüdés következtében jobblétre szenderült. Megdöbbentő volt e rögtöni s váratlan gyász eset, az úri családra úgy, mint közös mindnyájunkra nézve. Még estvéli 9 ónkor családjának bizalmas körében, nem sejtve néhány perc Mulya bekövetkezett halálát, életkedvvel és vidorsággal mulatva, már egy rövid óra lefolyása után, a rendkívüli gyors halál kiszólitá övéinek köréből s ölelő karjaikból. Gyors szárnyakon terjedt el a gyászeset híre, s a hova eljutott, mindenütt a részvét és szánalom őszinte érzésével találkozott, mert Gosztonyi Lajos érdemteljes egyházi gondnokunk azok egyike voll, kik nem annyira állásuk és rangjuk, de jeles személyes tulajdonaikkal, szeretetre és tiszteletre köteleznek. A ki ismerte öt, közelről és távolról sietett gyászkoporsója körött leróvni a szeretet és tisztelet szívből fakadó adóját. Ott láttuk a környéknek jelesebb úri családjait, a felügyelete alatt volt anya és leányegyházak presbytereit, valamint volt jobbágyainak kicsinyeit s nagyjait, mind a részvétet s a veszteség fölötti fájdalmat visszatükröző bánatos arcokkal képviselve. A fényes gyászmenet a számtalan tisztelök özönétől s három hitfelekezetbeli lelkésztől kisérve, az úri házból a reförmáta egyházba vonult, hol e sorok irója gyászbeszédet mondott, festvén a boldogultnak általánosan ismert erkölcsi képét, mint családapáét, emberbarátét, s egyházát hőn szerető keresztényét. A sírkertben vác-hartyáni református lelkész, nagytiszteletü Csilléry Imre úr, mondott egy vallásos szívből fakadó malasztos imát, mely után e sorok irója által megáldatva, a családi sírboltba tétettek le szeretett egyázi felügyelőnk -földi maradványai. Sir atják a boldogultat, hozzá 27 éven át példátlan hűségű s gyöngédségü lélekben emelkedett neje, Madernoburgi és Latschy Triangi Jozefa németbirodalmi grófné, és atyjukhoz méltó közszeretetben álló gyermekei János, Polyxena és Gabriella.' S most azon óhajjal zárom be *gyászjelentésemet, vajha a súlyos veszteség, mely szeretett felügyelőnk halálával érte egyházunkat, egyetlen fia ngos Gosztonyi János úr állal pótolva lenne, s ö kész lenne emlékben közöltünk örökké élő atyja áldott nyomdokait követni. A vigasztalannak angyala szárítsa föl az úri családnak bánatkönyeit, s szeretett felügyelőnknek legyen csendes nyugalma testileg a földben, lelkileg méltó jutalma a mennyben. Áldás poraira ! Z v a r i n y i Lajos. csomádi evang. leik. GYÁSZHÍR. F. év, május elsején oly egyén ravatala felett álltunk fájó részvétünkkel, ki a komáromi egyházmegyének több mint félszázadon keresztül fénylő lámpása, büszkesége volt. A szép tavaszi hó elsején szállt sírba az ősz... Nagytiszteletü Végh. Mihály, főesperes s hetényi lelkész úr. — Szeretett gyermekein, rokonain kivül ott állt a kidőlt agg ravatala felett a megyebeli lelkész-koszorú, s annak derék világi elnöke, ott maga az érdemekkel ragyogó főpásztor Nagy Mihály superintendens úr is. A gyászbeszédet a háznál, dunaradványi lelkész, a kiadott ünnepi imáiról ismeretes Cike Dániel úr tartá azon eszme körül, hogy a fájó kebel, a kedvesét sirató lélek nem sírkövek, múló pompák, hanem tetteik feritartása és követésével tarthatja fen nagy halottja emlékezetét. Ezen szépen kidolgozott s szónoki hatalommal elmondott jeles beszéd után, a templomban, Jób patriárcha 12. 12 verséről beszélve n. t. Kelemen Mihály búcsi lelkész s tanácsbiró úr, a megboldogult kedves lelki fele, fejtegeté, hogy a vén emberben, kivált a lelkipásztorban nevekedik-e az ismeret ideje haladtával? Mire gondosan készített müvében igennel felelvén, kivittük a 85 éves jó pásztort szeretett hívei porladozó hamvai közé, hol is egyházmegyénk főjegyzője Váli Lajos úr szép érc hangján megmutatá, hogy a sírok beszélnek, beszél nekünk a nagy férfiú sírja is sokat, igen sokat... csak olvasni kell azt. Valóban lélekemelő perceket éltünk e beszéd hatása alatt. Azután betemettük öt is mint mást, elsirattuk, elhagytuk, de azon hittel, hogy szelleme él s élni fog, s az beszélni fog e sirról. A 85 éves agg született Hetényen 1778-ban, tanult Hetényen, Kocson, Komáromban, Debrecenben 7 évig, 3 évig Békésmegyében vésztői akad. rector, azután Bécsben acadernikus, 42 évig mocsi, 16 évig hetényi pásztor, több ideig egyházmegyei ülnök , pénztárnok, körülbelül 20 évig esperes s utóbb lemondása után 4 éve nyugalmazott főesperes. 0 egy azon ritka egyének közül, kik 50 éves lelkészi örömünnepüket megülheték. Gyászolják első nejétől 4 leányai, több kedves unokái, és maga az egyházmegye. Második nejétől Csokonaink Lillájától tiszt. Vajda Juliánná asszonyságtól gyermekei nem maradván. Mi élők, az Urnák kedves szolgájának hamvai felett állván, kívánjunk neki csendes nyugalmat, családjának vigaszt,egyházmegyénknek hozzá hasonló erejű kormányzókat, és mondjuk: ősz pásztor! „lengjen béke s nyugalom, bemohosult sírodon." Szekeres Mihály, s. lelkész.