Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-04 / 1. szám

ial, annak megközelítése egyedül lehető, valóban kétségbe kellene esnem, ha ön gyarló tehetségemen kivAl még számos buzgó és avatott munkatársak segélyére nem számithatnék. Megnyugvással és örömmel mondhatom,hogy prot. hitrokonim áldozatkészsége a szellemi téren sem kisebb, mint mikor arról van szó, hogy valami sz. ügyet anyagi segélylyel mozdítsunk elő. Eddig is tapasztalhatta a t. közönség, hogy lapunkat a legtekintélyesebb egyházak és tanintézetek vezetői, hivatalos elfoglaltatásuk dacára is, időről időre minden fontosabb kérdésben, értékes dolgozatokkal gyámolitották. De a véletlenre levén hagyva a dolog, gyakran megtörtént, hogy néha, közérdekű tárgy forogván szőnyegen, becses dolgozatoknak annyira bőviben voltunk, hogy egy részöket félre kelle tennünk, néha meg annyira megszorultunk, hogy a csekélyebb érdekli dolgoknak is kelletinél nagyobb tért engedhettünk. Jövendőre, reménylem, szerencsésebb leszek q tekintetben. Kiismervén ugyan is az erőket, régi ohajtásom szerint azon szerencsés helyzetbe jutottam, hogy minden egyes rovatnak egy-két hivatott egyént nyerhettem meg. A helybeli szerkesztői személyzeten kivül, kiknek mindegyike egyegy rovat tervszerinti vezetésére vállalkozott, a vidékiek közül mint rendes munkatársakat méltó* dicsekvéssel említjük meg: nt. Révész Imre, nt, Czékus István, nt. Kiss Gábor, t. Györy Vilmos, t. Szilágyi Sándor, nt. Trsztyánszky Gyula és t. Czelder Márton urakat, kik a theol. tudomány egyes ágait és a hazai egyház fejlődését folytonos figyelemmel kisérvén, a lapot oda vonatkozó becses dolgozatokkal gyámolítani ígérkeztek; nem különben az iskola- és nevelésügy szemmeltartására t,. Árvay József t. Bihari Iiure és Gönczy Pál urak ugy vállalkoztak, hogy a külföld feasonirányu mozgalmait okulási eszközül felhasználván, hazai tanügyünket idevágó értekezések és könyvismertetések által elomozditandják. Magában értetik, hogy az említett t. cz. munkatársak közreműködése a vidéki, eddigi buzgó levelezők tudósításait nem csak hogy kinem zárja, sőt, hogy lapunk a részletes egyházi és iskolai életmozzanatainak jövőben is közlönye lehessen, t. levelezőink tudósításait ezutánra is egész bizalommal és tisztelettel kikérjük. Ily erőktől támogatva, bátrabban nézünk a jövendőbe, melynek számos és fontos teendőit constatirozni. a kivitel netaláni nehézségeit fölmérni, a tevékenyekké válható erőket felkutatni és mind ezek nyomán ébreszteni, buzdítani, egyesíteni feladatunk és szent törekvésünk. Adjon Isten ezekhez mindnyájunknak erőt és kitartást! -JBallagi Mór. NÉHÁNY SZÓ a m oldva- és oláhországi magyar protestáns missio ügyében. Ma-holnap épen két éve lesz,amiolta Czelder Márton tisztelt atyánkfia, a Moldva- és Oláhország határin szétszórva élő magyarhazánk fiainak és hitfeleinknek lelki javára, nagy buzgalommal és kitűnő sikerrel működik. Megvallom, hogy midőn ezen derék atyánkfiát önelszánásának pontján, s pályájának kezdetén láttam volt, a tisztelet és bámulat mellett, melyet iránta érzék, kétség és aggodalom is támadt fel lelkemben a felett, hogy váljon képes lesz-e feladatának nagy nehézségeivel megküzdeni, s nem fog-e elalélni, leroskadni, mindjárt kezdetén a nehéz pályának. Mert ne titkoljuk el Uraim! sőt valljuk meg nyíltan, miszerint nem mindennapi lelkierő, nem kevés önmegtagadás kívántatik ahoz, hogy az ember elhagyja az édes szülőföldet, magát hontalanná, bujdosóvá tegye, e világszerinti jóllétről és nyugalomról lemondjon, s addig mig mi itthon élünk , sokan in otio cum dignitate, vei sine dignitate,* — országokat járva, fáradva, éhezve, fázva, sanyarogva, és semmi földi jutalmat nem várva, idegen földön hirdesse a Krisztust, azt pedig, a ki megfeszíttetett. És íme Czelder Márton, a pálya nehézségeivel mind ezideig dicsőségesen megküzdött; élném alélt, le nem roskadott, reményről reményre, győzelemről győzelemre lépett. Iskolákat alapított, templomokat épített; uton-utfélen, szabad ég alatt, hajókon , sírhalmok felett hirdette az igét, szolgáltatta a sakramentomokat, vigasztalta a szenvedőket, s az édes magyar nyelvet és nem-