Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-05-10 / 19. szám
természete is ezt kívánja. És itt már egy felhívást is intéz L. úr a cikkíróhoz : nevezne meg- a közzsinatot tevő papi hivatalnokságból csak egyetlen egyet, a kit néma papság választott volna. Kész a felelet édes L. úr : a gener. synodus elnöke,' generális notáriusi- és az esperes urak csak tractualis notáriusi választáson mentek keresztül, kivévén a szilágyi t. esperest, hol a successio sohasem volt ismeretes, és még talán egy pár egyházmegye espereseit, kiket csak a legközelebbi időben merészelt a confraternitás törvényt tisztelő buzgósága esperesekké választani. E szerint a megnevezett hivatalnokok, azon hivatalos állásra, melyet most bírnak, kevés kivétellel csak succedáltak, de nem választattak; s pedig az esperesek teszik a seniorum collegiumot; annyira, hogy ha esperesek helyett nótáriusok jelentek meg synoduson, ezek a jegyzőkönyvben is csak esperesek képeinek írattak be. Tartsa meg hát L. úr magának a successio és képviselet cimü értekezést, s annak végefelé látható óhajtás szerint, olvasson és szorglmason gondolkozz ék. Söt ha ugy tetszik, köttesse mellé az 1862-re megjelent névkönyvbeü conservaliv értekezést is: mert igy a diák mondat szerint; opposita juxta se posita, magis elucescunt. Egyszersmind visszaajándékozza ezúttal a cikkíró a Csillagosi nevet is, hogy legyen Lámpási és Csillagosi elöneve. Ezután következik a L. úr gyanúsító iratában egy külön esetnek fölemlitése, mely mint az autonomía egyik fontos tényezője, s a képviseletnek is első zsengéje, ugy tekintödhetett volna : egy traetus, mely szinte ötven papot számlál kebelében, — kik törvény szerint mindnyájan a gener. synodus tagjai, miért választott egy pár képviselőt, milyen utasítással küldötte, és azok miként fogadtattak, vagy miért nem ismertettek el: ennek földerítése az érdeklett egyházmegyét illeti. Itt a cikkíró csak azt jegyzi meg, hogy ezen fogadtatás, fac s i m i 1 e-je ama régibbnek, melyben ugyan ezen egyházmegyének törvényhez ragaszkodó felterjesztése*) két tizeddel ez előtt az akkori deési gener. synoduson részesült volt. Most jön már az ezüst garas újévi ajándék megszakadásának kedélyes előadása, melyre L. úr — mint mondja — fölhíva érezte magát; de a miből, harminc év eltelése után, ma már a dolog valóságos állását kevesen értenék meg. Különösen magyarhoni tisztelt olvasók kedvéért szükségesnek is tartjuk ezen tárgyat röviden fölvilágosítani. Az ezüstgaras újévi ajándék, falusi iskolák segélyezésére lett volna alapítva oly szervezettel, hogy minden ref. háznép egy ezüst garast tegyen le évenkint, melyből a ref. családokat felszámítva, 3000 frt gyűlt volna be évenkint. Ezen összeg kétharmadának az első évben, egyenesen iskolai célokra kellett fordíttatni, és csak egyharmada volt tökesitésre szánva, de már a következett években csak ezer frt lehetett elkölteni, a más kél ezeret pedig évenkint a kamatokkal együtt tőkésíteni; s ha meg nem szakad, ma /*) A successio és képviselet cimü értekezés egész terjedelmében közli a fölterjesztést. már harminc év után, szinte száz ezer frt lenne a töke, azonkívül, hogy harminc ezer frt, iskolai célokra fordíttathatott volna. Az intézet születése óráján mindjárt fölmerült a kérdés: Mire fordítódjon az első elkölthető két ezer frt? Általános határozattá let!, hogy honismeret terjesztésére használtassák a falusi iskolákban. Ekkor ajánlotta B. K. akkori szászvárosi első pap, a Benigni kicsin geographiáját kézi könyvül, magát pedig annak lefordítására. Úgyde felszólaltak mások. Geographiát földabrosz nélkül tanítani nem lehet; tanítóink pedig nincsenek, kik szabad kézzel mappát rajzolni tudnának: az ismeretes és alkalmas fóldabroszai is hazánknak nagyon drágák. Abban állapodlak meg tehát: hogy a Karacs által készített magyar- és eroélyhon abrosza, kevesebb helységek neveivel, s egyszerűen csak iskolai használatra a kézi könyvhez alkalmazva és nem rézre metszetve,hanem kőre rajzolva, a kolozsvári ref. collegium lithographiája által adassék ki. Igy készült a Mappa két ív regal papirosan s igy két köi'öl nyomva, a könykötő állal öszveenyvezve, ezer példányba, s egy példány 30 krajcárba számítva, a kicsiny kézi könyv pedig a könyvnyomda által tízezer példányba állíttatott ki, összesen a két munka egy ezer frtért, s igy az elköltésre szánt összegnek csak fele részébe kerülve.Ezért haragudtak volna meg az értelmesebb papok s talán esperes urak is annyira, hogy ,,nem akarván magukat e vesztegetés eszközeivó alacsonyítani, segéd kezüket az ezüst garas felszedésétől megvonták?" Tantaene coelestibus irae! Nem ez a valóságos oka édes L. űr, hanem sokkal inkább az, hogy az első egyszerű terv, jó akarattal s mielőtt jelentékeny összeg elöállithatásának céljából, ugyan, de még is megnehezittetett azáltal, hogy minden földbirtokosok, a maguk családjokon kivül, annyi ezüst garas fizetésre kötelezzék magukat — még pedig kötlevelekben és tiz évre, — a mennyi füstöt számlálnak úrbéres birtokokban. Ez az intézkedés ijjesztette el híveinket és a kezelőket is ; és ez ölte meg a hasznos intézetet szinte születése óráján, körlevelek azonban 500 példányban nyomattak jó remény fejében, s talán ennek költsége is a fennebbi összegbe számíttatott. Végre is az a kérdés : Miért kellett a garasos intézet megszakakásában egy embert gyanúsítani ? Hiszem, ha az egyházi főtanács az épen akkor nagy költséggel megujitott typographiának, és az akkor merőben új lithographiának is egyszersmind munkát akart adni: ezzel is a statusnak szükséges intézetét, s általa is az iskolai mivelödést kívánta előmozdítani. A dologhoz értő azonban a fenebbi kiállítást jutányosnak fogja tálalni: különösen pedig a gyanúsított egyén egy árva krajcárban sem részesült. Az egy ezüst krajcár élő tőkéhez a cikkíró is szivéből több szerencsét kivan. Ami pedig az erdélyi réform. anyaszentegyháznak a kebelbeli nagyobb tanintézetek felsegélésére a közelebb múltévekben tanúsított nagyszerű buzgóságát illeti; ezt csak is örömmel és méltó magasztalással lehet, söt kell emlegetni; valamint az egyházat kormányzó testületek folytatott tevékenységétől, a tett áldozat tisztábatartását is