Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-10 / 19. szám

deltetésünktől messze estünk, liogy bűnösök vagyunk. Minél élénkebb a hit, minél biztosb meggyőződésem van Isten szentsége és igazságáról, annál bizonyosabbá lesz lelkemben a tudat, hogy a szent, igazságos Isten az örökre megállapitott erkölcsi világrend megszegését büntetlen nem hagyhatja s én bensö'mben egyebet nem érezhetek, mint., hogy — bibliai kifejezéssel élve — Isten haragjának tárgyává lettem s hogy Pállal azt kell kiáltanom: oh én szegény ember! kicsoda szabadít meg engemet ez halálnak testéből? (Róin. 7. 24.) E ponton áll elő a Krisztusban, mint megváltóban, vetett bizodalom, belépünk a keresztyén hit általában, különösebben az üdvözitő hit (íides salvifica) körébe. LÁMPÁSI ÚRNAK. Megharagusztok-e, de ne vétkezzetek. Efez, 4, 26. A mult 1862-ik év juniua 29-től keidve jul. 7-ig az erdélyi ref. egyház Déván tartott gener. synodusának jegyzökönyve, az egyházi főtanács megjegyzéseivel együtt, később nyomtatásba is megjelenvén, a 67-ik vezérszám, a ,,Prot. Egyh. és Isk*. Lap" f. é. 4 — 7 számjaiban a fokozatos képviseletről megjelent cikkre adott vala alkalmat. A cikkirónak egyenes célja és óhajtása volt ezen tárgyra nézve, — mely a művelt protestáns külföldet most különösen foglalkoztatja, Erdélyben pedig 30 évvel ezelőtt, és időnkint azóta többször is felébredett, de ismét elaludt s melyet a m. évi gener. syn. idézett száma alatt is, legujabbi eszmélése után, bizonytalan időre ismét lefektettek, — lehetőleg kifejtett értekezéssel, ujabb eszmecserét költeni fel. Várta is a cikkiró, hogy a tárgy több oldalróli fölfogásával fog találkozni, melyek a nagy fontosságú kérdést világositandják, s a szerencsés megoldáshoz közelebb viendik. Jelent is meg a közelebbi 13. számban L á m p á s i úrnak (lucus a lucendo, parco a parcendo) mystikus neve alatt, egy cikk; de a mely mindent egyebet inkább, mint a tárgyra tartozó fejtegetést foglal magában. Úgy látszik, hogy a fokozatos képviselet eszméje, s az egymással ellenkező határozatok szembeállítása, Lámpásy úrban epekiömlést okozott, e miatt mindent hamis szinben lát, és nem jutván eszébe a fenkitett apostoli intés, haragra lobban 6 igy aztán egész cikkén a személyeskedés s bűnös gyanúsítások, tuláradozással ömlenek el. Ezért lett kénytelen a fokoz, képviselet cikkírója ismét és épen önvédelmére is megszólalni. Ha ugyan is a becses lapot csak Erdélyben olvasnák, akkor a L. úr gyanúsító wittzeit, tisztább és homályosb criminatioil, bátran magukra hagyta volna, v a 1 eant quantum valere possunt: dee becses lap magyarhoni olvasóit inkább tiszteli, mintsem előttök a tárgy állását homályba, s bármily igénytelen személyét is szenynyes gyanúsítások alatt hagyhassa. Nincsen ugyan a L. úr vádló iratában valami rend ; mindamellett a vádlott cikkiirója kénytelen annak menetét követni, nehogy a beburkolt eszmék is érintetlen maradjanak. Igyekszik azonban a cikkiró rövid lenni, és sine ira et studio csak annyit mondani, a mivel az igazságnak, és magának is tartozik. Kéri tehát a cikkiró mindenek előtt L. urat: ne haragudjék azért, hogy a tárgy világositására tartozó adatokat bővebben találja elősorolva, mint talán szerette volna; valamint átalában azért nem haragudhatik, hogy cikkiró, a nyomtatásba megjelent jegyzőkönyvből egy vezérszámot, s abban az erdélyi reform, egyházat általában érdeklő közjogi kérdést fejtegetésre, s eszmecsere ébresztés végett felvenni merészkedett. Megtörténik ez a legnagyobb parlamentek határozataival s intézkedéseikkel: miért ne történhetnék a protestáns egyházban fölmerülő nagy fontosságú kérdésekkel, s kivált tiszta törvényes jogokkali visszaélések ellen? Éles és sűrű tollharcok közt folyt le az irlandi emancipatio harminc év alatt : de az erdélyi reform, egyh. harmincnégy évi, többször megujjitott küzdelem után sem nyerte még vissza, törvények által szentesitett jogát, a inaga hivatalnokai választására, s igazi értelemben vett autonómiájának gyakorolhatására. Csodálkozik e még is L. úr, ha a cikkiró s vele együtt bizonyosan minden protestáns szellemű olvasó a történt dolgok átgondolása mellett, oltan-ottan, s önkénytelenül is fölföl sóhajt ? Ezen kifejezést azonban: ad graecas calendas, csak ezen értelemben vette cikkiró ; bizonytalan időre; sha — mint L. úr reményleni látszik — a fenforgó kérdések kevés idő alatt szerencsésen megoldatnak, és a cikkiró életben megéri azt,örömmel visszafogja venni akkor a roszszallott kifejezést. A közzsinali jegyzőkönyvnek L. úr által adott parafrasisát pedig, valamint az abból nagy erőltetéssel kihúzott következtetést a cikkiró nem ismeri magáénak. Ezután következik egy darabka história egyházunk közel múltjából: de a gondviselés óvja meg egyházunkat, hogy ujjabbkori progmatica históriája ilyen adatokból, s ilyen felfogással készüljön ! ( Ezen adatok inkább is néződhetnek egy P o s s e változó jeleneteinek, melyeket mint megannyi tableauxban is elölehetne terjeszteni. A regényes cim úgy is adva van: Csillagosi buzgó szerelme, Local Posse, és esek hozzá kell tenni, a mit sok színdarabok alatt láthatni: írták ketten. Különben is a Posse n nemcsak joc u s, hanem a t r i c o és nem csak risum movere, de petulanter imj úriam facér e értelemben és célzatosan szokott készülni. Mivel pedig a cikkiró, a sok méltatlan gyanúsítások után, az utolsó célzatot látja benne kitüntetve, csak is komolyan fogja rendre az adatkákat felfejteni. Kezdi L. úr darabka históriáját a főegyháztanáos 1833-ban (nem 1834-ban) történt nagyszerű organisatio-