Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-10 / 19. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI BIJ : Helybeu : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beikta­tásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A HITRŐL. II. (B. M.) Az eddigi fejtegetésekből láttuk, hogy a hit, mint a láthatókon és érzékileg ta­pasztalhatók on túliakra irányzott munkásság, a szellem lényegéből merített meggyőződés az esz­ményinek létezéséről, Istenről s az Isten által megállapított valláserkölcsi világrend valódisá­gáról. Azt hiszem, nem teszünk felesleges dolgot, ha mielőtt vizsgálatunkban tovább mennénk, elébb biztositanók magunkat a felől, hogy a hit­ről eddig mondottakban a sz. írással egy nyo­mon jártunk, j A Héberekhez irt levél 11 része a hit mivoltát tüzetesen tárgyalván, igy kezdi meg fejtegetését: sarc dk níoTiq éXmZZofxévojv b7rögTaacq, 7tcayfj. arwv eXe^^oq ou flXerco/LLéviov, azaz a hit a jele­nen és láthatókon túl (eÁ7rc£o/iév(t)V és oú (iXenofiévaiV) lévő javak valódiságának (bnoaraaio,) biztos muta­tója (eAef/os) vagy a mint Sz. Victori Hugó (Quaestiones circa epistolam ad Hebraeos) ma­gyarázatában kifejezi: per fidem solam certi sumus de aeternis quod sunt, per spem vero, quod ea nos sumus habituri confidimus. — A következőkben aztán az ó szövetségből a történeti példák egész sora vezettetik fel, annak bebizonyítására, hogy egyedül fiit által leszünk képesekké valláserkölcsi rendeltetésünket betöl­teni. A példák sorát megújítja egy általános tétel, mely a hit általunk adott meghatározásával minden vonásaiban egyező: „Hit által értjük, hogy teremtetett e világ Istennek beszéde által, hogy a láthatlanokból lennének a láthatók. (3 v.)" Erre felhozza Ábelt, Énokhot, Noét stb. mint kiknek az ó szövetségben elbeszélt Isten tetszésével találkozott életeseményeik mind arról tesznek tanúságot, hogy hit által vezettettek és Istenbe vetett bizodalom intézte lépteiket. A be­rekesztésben végre erős vonásokkal festi a hit­nek mindent legyőző erejét és hatalmát. Ki a le­vél e részét figyelemmel végig olvassa, tapasz­talni fogja, hogy a mit elébbi cikkünkben a hit­ről elmondtunk, csak tudományos formulázása annak, a mi itt példákban van előadva. De folytassuk már most vizsgálódásunkat és feleljünk legelőször is arra a kérdésre, hogy mi­kép támad bensőnkben a hit ? Tán pusztán gondol­kodó eszünk, okoskodásunk szüleménye az? — Ki ezt állítaná, soha a hit erejét lelkében nem ta­pasztalta , sem hatalmát másban nem ész­lelte. — Ha gondolkodó eszünknek volna szü­leménye , akkor azon az úton lenne meg­szerezhető, melyen ismereteinkhez jutunk, meg­tanulható volna: ámde tapasztalat szerint a legszorgalmasabb tanulmányozás, a legélesebb okoskodás, ha még oly nagyon nyomon járó is, hitet soha nem támasztott. hitet nem mi fejtjük ki magunkból mint valami tudományt, hanem a végetlen eszmék 1 nagyszerűsége idézi elő bensőnkben : Istentől jő, Isten műve, épen úgy, mint a lelkesedés, melyet valami szépnek, magasztosnak szemlélése lel­künkben előidéz, nem a mi müvünk, hanem a szép, a magasztos tárgynak müve. A hitet nem mi teremtjük, nem mi állítjuk elő, hanem előáll, midőn Isten nagysága, végetlen jósága és szent­ségének sugarai bensőnkbe lövellvén, lelkünk meghajol a végetlen előtt és egész lényünk im dattá válik. Nem pusztán érzelmünket, sem 37

Next

/
Thumbnails
Contents