Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

ezen zsinatra credentionalissal ellátott követet, kinek a többek közölt meghagyja, hogy „Erdélyország térvényeitől egy hajszálnyira is el ne álljon,u

de azon követnek, mint oly egyházvidék küldöttjének, a mely egyházvidék Magyarországhoz nem tartozik, suífragiuina nem acceptáltatván, haza küldetett. A protocol. pag. 722. Melyből világos, hogy a magyarországi nemzeti zsinat egyházmegyénket kebelébe tartozónak nem tekintette. Egyházmegyénk ezen amphibialis állásának a tiszántúli superintendentialis consistorium kezdeményezése következtében az 1821. év vetett végett. Ugyan is az erdélyi mitgs egyházi főtanács a maga részéről a Partiumba keblezett közép Szolnokmegyébe eső érmelléki 17 egyházak átvételére királyi tanácsos mltgs Laskai Sámuel urat kinevezi, ki is azokat a Debrecenben 1821. oct. l-jén tartatott conventen átveszi, az ezen egyházakat, s belső személyeket illető acták, irományok átvétele is megrendeltetvén. Megtörténvén az átvétel, sőt 1823-ban az erdélyi superintendentia közzsinatát is egyházmegyénk kebelében Zilahon tartván, azóta távol a tiszántúli superintendentiávali mindennemű egybeköltetéstől, az erdélyi superintendentiába van kebelezve, annak közzsinata, s a mltgs egyház főtanács által kormányoztatik. II. A szilágy-szolnoki egyházmegyében keletkezett házassági váló perek tárgyalási, s ellátási jogát illetőleg- : E jognak folytonos élvezetével birt, és bir egyházmegyénk. Ugyanis 1. Az idézett 1608-iki diplomában ez áll „dantes, et atlribuentes auctoritatem causas inatrimoniales, et alias quaslibet fórum spirituálé concernentes cognoscendi, dijudicandi, sententiamque de iis decisivam ferendi." 2. Ugyan e jogot erősíti meg I. Rákóczy György fejedelem 1631. dec. 12-én Kolozsvárt kelt oklevele, csaknem a fen idézett szavakkal. 3. Egyházmegyénknek 1666-tól fogva meg lévő jegyzökönyvei nyilván bizonyítják, miszerint egyházmegyénk a háborgó házasok ügyét ellátta, elitélte. A prot. pag. 511. 512. 513. és egyházmegyénk a nagyváradi capitulumnak váló pereinkbe való illetéktelen beavatkozni akarása alkalmával megmutatja, hogy egyházmegyénk a juridicumokban, ugy szintén a spirituálékban is azon jogokkal, törvényekkel, és fejdelmi kedvezményekkel élt mindig, melyekkel az erdélyi több egyházmegyék. 4. Bizton állithatni azt is, miszerint a II. József császár által 1786-ban kiadott, s váló pereinket a külső törvényszékekhez utasitó, egyházi alkotmányunkat, s canonainkat alapjában megrendítő edictuma is ezen jognak csak gyakorlatában szorította meg egyházmegyénket anélkül hogy váló pereink a külső törvényszékeknél folytattak volna, miként m. prot. pag. 2. a háborgó, s egymástól elválni kívánó házasok megsokasodottaknak mondatnak. 5. Az emiitett abnormis állapot megszűntével, ezen canonszerü jogának folytonos gyakorlatában volt, és van egyházmegyénk. A fent elősoroltakban kétségbevonhatatlanul bebizonyitottnak véli részi, zsinatunk, miszerint a szilágy-szolnoki egyházmegyének az Erdélylyeli egybeköttetése háromszázados s ha szintén a mohácsi vész után bekövetkezett politikai élet gyakori hullámzásai közt a viszony, s egybeköttetés némi részben lazult is, mindazáltal bizton lehet állítanunk, miszerint tractusunk egyházi, s iskolai ügyeire az erdélyi főtiszteletü superintendentia, és a mltgs egyházi főtanács főfelügyelői, s kormányzati befolyást gyakorollak. — Nem csoda tehát, ha a részek visszakapcsolására kiküldött kir. biztosságnak ezen kérdést illetőleg, s fennebb emiitett felszólítása ezen vidéki ref. egyházakat mélyen megdöbbentette, és épen nem hibáztatható, ha ily hosszú időrei eleven visszaemlékezés, s azalatt folytonoson élvezett vallásos szabadságnak, és megkülönböztetett kedvezményeknek érzete, egyházi tekintetben továbbra is az Erdélylyeli összeköttetésben maradás forró óhajtását táplálja keblünkben.— Ugyanis egyebeket mellőzve, avagy csak a válópereket illetőleg egyházmegyénk az erdélyi superintendentiávali összeköttetésben háromszázad lefolyása alatt oly előnyökkel, s szabadalmakkal birt, és bir jelenleg is, minőkkel a magyarhoni protestáns superintendentiák nem bírnak- egyházmegyénk ezen ősrégi intézményét bármily magasztos politikai eszmének sem áldozhatja fel könnyelmüleg: mert habár prot. szempontból véve nálunk a házasság nem Sacramentorn, de mindenesetre egy oly vallásos színezetű cselekvény az, mely bizonyos szertartások kíséretében papi egyének által köttetvén, feloldozására is a papi törvényszéket, mint spirituálé forumot, tekinthetjük illetékes bíróságnak. Továbbá a mennyiben a részek politikai visszakapcsolását tárgyaló 1741. 1790. 1823 s 1836-ik évi törvénycikkek, sőt a reincorporatio tettleges végrehajtását megrendelő 1848-iki 28. törvénycikk is a részeknek vallási, s egyházi tekintetbeni visszacsatoltatását, vagy nem csatoltatását hallgatással mellőzik, ebből azt következteti részi, zsinatunk, hogy a törvényhozás a részek politikai visszacsatoltatása mellett egyházmegyénknek a tiszántúli superintendentiába leendő bekebeleztetését nem tekintette múlhatatlanul szükségesnek; mert ellen esetben az országgyűlés nem mellőzte volna el egyházmegyénk vallási ügyeiről önálló, világos törvénycikkben rendelkezni. Végezetre ha netaláni hallgatással mellőztük volna is az erdélyi superintendentiának egyházmegyénkhezi történelmi jogát, avagy csak közigazgatási szempontból sem látja szükségesnek, és indokoltnak részi, zsinatunk, hogy ezen egyházmegye az erdélyi superintendentiától elszakittatván, a tiszántúli superintendentiába kebelezlessék, mert 47,000 lelket számláló egyházmegyénknek a jelenben is nagy népességű superintendentiába bekebeleztetése az egyházi közigazgatást tetemesen megnehezítené. Mind ezen okok nyomán hisszük, s reméljük miszerint Magyarország alkotmányos érzületü, s a történelmi jog iránt kegyelettel viseltető nagyai és országoB képviselői nem fogják egyházmegyénknek az erdélyi superíntendentiátóli elszakittatását szorgalmazni, másfelöl pedig a tiszántúli superintendentia sem fogja territoriális nagyobbodását az előbb emiitett superintendentia hátrányával, s tete- "