Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

mes rövidségével eszközölni, annyival kevésbé pedig, mivel a két testvér közohajtása, s az 1848-iki törvényekhezi szilárd ragaszkodása után a két hon egyesülése bevégzett ténynek tekinthető lévén, a szilágy-szolnoki egyházmegyének az erdélyi superintendentiátóli elszakittatását, és a tiszántúli superintendentiába bekebleztetését sem polgári, sem egyházi okok nem fogják sürgetöleg követelni ; sőt a mohácsi vész óta mostaniglan oly sokat hányatott, és a politikai élet hullámzásai között legtöbbnyire akaratlanul annyiszor urat cserélni kényszerüli Szilágyság protestantismusa három százados gyakorlatában, melyet a közelebb lefolyt 12 évek alatt is háborítatlanul élvezénk, meghagyatván, szellemi kapcsolékot, s egybekötő láncszemet képzend a balsors és viszály által hajdan külön vált, de bensőleg mindenkor szívélyesen egyesülni óhajtó, s el végre törvényesen egyesített két hon között." Egyházmegyénknek e véleménye felküldetvén a főtiszteletü püspök úrhoz, s általa a mtgs egyházi főtanács népes gyűlése eleibe terjesztetett 1861. julius 29-én. — Egyházmegyénk e nyilatkozata mind a főtiszteletü püspök úr, mind a mltgs egyházi főtanács által elfogadtatván, mind két részrőli kijelentett pártoló vélemény kíséretében megküldetett a részek visszakapcsolására kiküldött kir. biztosságnak. Ezen felterjesztés után egyházmegyénk legalább a maga részéről bevégzettnek tekintvén, ezen kérdés további fejtegetésétől megszűnt. — Azonban a már fennebb is emiitett sept. 8-án 1862. Egyházmegyénkben részletes zsinat tartatván mind négy gondnokaink jelenlétében, egyházmegyénk főgondnoka méltóságos L. báró Bánffy Albert úr ő nagysága mint a részeknek Magyarhonhozi végleges visszakapcsolására kinevezett királyi biztosságnak egyik tagja, elő adja, minő stadiumban van a reincorporatio ügye, fölemlíti egyszersmind, miként a visszacsatolásnak egyházi tekintetben is végrehajtása az utasítás egyik pontját képezi, s ha bár egyházmegyénk e tárgyban saját nézetét, és véleményét a főtiszteletü, s méltóságos püspök úrhoz tett, és püspöki uton a magos kormányhoz eljutott fölterjesztésében irásilag nyilvánította légyen, mindazáltal mivel ittott hallszanak gyanúsítások, mintha a szilágysági ref. egyházmegyének továbbra is az erdélyi superintendentia mellet megmaradáshozi ragaszkodása az egyházi ügyekbe befolyását féltő arislocratia müve lenne, fölszólítja részi, zsinatunk minden tagjait, újból tisztán és leplezetlenül kifejteni azon érveket, melyekre jogos kívánalmát basirozva kívánja, és óhajtja ez egyh. megye az erdélyi superintendentiávali viszonyát, s egybeköttetését továbbra is föntartani és megőrizni. S e leplezetlen nyilatkozat megtételét a mélyen tisztelt báró főgondnok úr szükségesnek véli egy felöl azért, hogy ott e tárgyban nyilvánuló nézetek ő nagyságának irányadóul szolgáljanak; másfelöl azért, hogy ama gyanúsítások, és téveszmék, mintha ez egyházmegyének az erdélyi superintendentiáhozi ragaszkodása csak erőszakolt lenne, elenyésztessenek, s ezenkívül, hogy a netalán , itt-ott történhető petitiók az egyházmegye véleményét meg ne erőtlenithessék. Részletetes zsinatunk e fontos kérdésben már meg tévén nyilatkozatát, s illetőleg fölterjesztését, most és mindenkor szilárdul ragaszkodik az abban felfejtett okaihoz, mert háromszázadot meghaladó időszak folyama alatt oly jogokat, és szabadalmakat élvezett az erdélyi superintendentia alatt, melyek világos hozott törvények által vágynák garantirozva. Csak korábbi fölterjesztésével öszhangzólag cselekszik, s a következetességnek hódol most is egyházmegyéik, ha midőn a méltóságos báró inspector curator úr fölhívására újhól és ismételve leplezetlenül kimondja, mi szerint folytonosan gyakorlott jogait, és szabadalmait, szóval protestáns autonómiáját az erdélyi fejedelmek aegisse alatt hozott tiszta törvények által sokkal ink ibb biztosítva látja, mint a tiszántúli superintendentia fenliMósága alatt; kétségbe vonhatlan történelmi tény lévén, mi szerint Erdély, a vallásos villongások korszakában is mindig biztos menhelye, s bölcsője volt a protestantismusnak. Következőleg részi, zsinatunk, s illetőleg összes egyházmegyénk, elhunyt ősei iránti kegyeletet sértené meg, s ön maga, és az utókor ellen vétene, ha bármely magasztos eszméért a folytonosan élvezett szabadalmakról bármi részben is lemondva s a jogcontinuitas e teréről lelépve a világos törvények oltalmát az engedmények esetleges javadalmainak használatával cserélné fel. Ugyanazért vallási tekintetben az erdélyi superintendentiátóli elválásához, s a tiszántúli superintendentiába leendő föltétlen bekebleztetetéshez egyátálában nem járulhat. Végül kinyilatkoztatja részi, zsinatnnk, mi szerint egyházmegyénk ezen kifejezett nézetével szemben a netalán történhető egyes petitiokat egyházmegyénkre nézve döntő erővel biroknak egyátalában el nem ismerendi. Ezen nyilatkozatnak mlgs báró Inspector curator úrhozi jegyzőkönyvi kivonatban lejendö megküldése határoztatott. Ezen nyilatkozatát egyházmegyénknek ismerteti a Pesti Napló a Magyarország 22 3 k. száma után, melyben, mint állíttatik, a közlő t. úr tiszteletes zsinatunk ellen oly kíméletlenül nyilatkozik. Két észrevételeim vágynák a t. közlő úr tudósítására nézve. 1. Részletes zsinatunk nem sept 18-án, hanem sept. 8-án tartatott — de ez lehet nyomtatási sajtó hiba. 2. A t. közlő úr gyülésünkön nem volt jelen — pedig gyűléseinket nyilt ajtóval szoktuk tartani. A t. közlő úr Magyarország idei 2 2 3 k. sz. a. e közlésével mind egyházmegyénk véleményét az egyházi visszakapcsoltatásra nézve, mind magát megismertette az olvasó t. közönséggel. Faragó József, s. k. szilágy-szolnoki reform, esperes.