Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

lágysági ref. egyházmegye f. hó 8-án tartott gyűlése határozatát teszik köztudomássá. Legyen szabad a szilágysági ref. egyházmegye részéről mind a hibáson közlőt, mind a t. olvasó közönséget, az ügy valódi állásáról felvilágositani. A részek visszakapcsolására kiküldött kir. biztosság, báró Yay Lajos elnök, Baró Apor Károly aláírással 1861 mari. 31-ről a következő felszólítást intézi az erdélyi refor. püspökséghez. ,,Kötelességévé tétetett jelen kir. biztosságnak véleményt adni az iránt, hogy mi módon lehetne a két hitvallású evangélikusok házassági váló pereiket, melyek a részekben saját consistoriurnaik előtt tárgyaltatnak, áttenni a magyarországi polgári bíróságokhoz, a melyek előtt ezek eddig Magyarországon folytak, s ezentúl is folyni fognak mindaddig, mig a zsinat által a consistoriumok újból rendeztetve életbe nem lépnek. Hogy feladatának megfelelhessen a kir. biztosság, szükség, hogy tökéletes tudomása legyen a részekbeni mihen létéről a protestánsok tractualis, és senioralis consistoriumának, nem különben ez ügynek II. József császár uralkodása alatti állásáról, mely időben a házassági váló perek itt is a világi bíróságok által döntettek el. Ennél fogva hivatalosan fölszólítjuk főtisztelendő uraságodat, szíveskedjék a fennebbiekre nézve tiszta felvilágosítást nyújtó adatokat velünk közölni, s egyszersmind a partialis, és generális synodus előtt folyó összes váló pereknek jegyzékét elkészítvén, azt hozzánk juttatni. Ki lett volna továbbá az eddig már ünnepélyesen Magyarországhoz visszakeblezelt Kraszna, és Közép Szolnokvármegyékben általunk mondandó, hogy a helvét hitvallás követő protestánsok a részeket képező hatóságokban mind egyházi, s iskolai ügyeikre nézve a tiszántúli helvét hitvallású evangelikus egyházkerülethez csatoltatnak, mivel a Közép-Szolnok, Kraszna, és Kővár vidéki hatóságok területe 1820 évig különben is ehhez tartozott. — De minekutána köztudomásból értesülve vagyunk arról: mi szerint ezen kapcsolat, csak az emiitett hatóságokhoz tartozó ref. Ekklézsiák papjai és a tiszántúli superintendens között személyes hivatalos viszonyaikra nézve állott fen, de egyéb az Ekklezsiákat érdeklő kezelési viszonyokra nézve az erdélyországi főeonsistoriumtóli függés meg nem volt soha szüntetve, egyelőre nem tartók tanácsosnak ezen fenemlitett hatóságoknak a túl a tiszai superintendentiához való kapcsolatát kimondani, — mielőtt ezen nagy fontosságú tárgyra nézve az erdélyi nagyfejedelemség főconsistoriuma állal tüzetesebben nem értesíttetnénk, és még azon esetben is, ha ezen bekeblezési akadályra nem találnánk, az illető egyházi elöljárók, és superintendentiák közremunkálása által lehetne csak oly egyesülési szabályt létrehozni, mely által a Cathedraticum iránt s egyéb egyházi, vallási s iskolai ügyeket illető egyházi kormányzási viszonyok tekintetében minden rendezési és bekeblezési kérdések az illető helyről a körülmények kifejtése mellett ki egyenlíttessenek. Mindezekre nézve főtisztelendő uraságodat fölkérjük, szíveskedjék e végre az illetők véleményét meghallgatni s azt velünk közölni." E királyi biztossági leirat közöltetvén egyházmegyénkkel, 1861 május 22. tartatott részletes zsinati gyűlésében a következőkben állapodott meg. „FŐtiszteletü püspök úr idei 203 sz. a. főpásztori leirata mellett a részek visszacsatolására kiküldetett kir. biztosságnak főtisztelelü püspök úrhoz intézett átiratát, melyben fötiszteletü püspök úr a szilágy-szolnoki egyházmegyének az erdélyi mltgs egyházi főtanács, s fötiszteletü püspökséghezi viszonyt illetőleg felvilágosítás tételre felszóliltatik, esperes k. atyánkfiával, s illetőleg részletes zsinatunkkal is közölni méltóztatván a mélyen tisztelt kir. biztossági átirat lényegére vonatkozólag történelmileg okadatolt feleletünket a következendőkben tesszük meg : I. A szilágy-szolnoki egyházmegyének az erdélyi mltgs e.főtanácshoz, s fötiszteletü superintendentiához való viszonyát, és jogi állását illetőleg : ,,A tiszántúli superintendentia, melylyel szilágy-szolnoki egyházmegyénk is hajdan egybekapcsolva volt, azon időben alakult, mielőtt az úgynevezett részek több magyarországi megyékkel együtt több rendbeli egyezkedések, és kötések nyomán egész a Tiszáig az erdélyi fejedelemséghez tartoztak, és ezen superintendentiának, mely második erdélyi superintendentiának volt tekinthető, valamint a szorosabb értelemben vett erdélyi superintendentiának püspökei is az erdélyi fejedelmek által erősíttettek meg, mint ez világos Báthori Gábor erdélyi fejedelemnek 1608-ban jul. 26-án Gyula-Fehérvárt kelt diplomájából, melyben a csengeri Generalis-synoduson választott tiszántúli superintendens Hodászi Lukácsot ezen hivatalában megerősíti. — Későbben midőn Erdély a Felséges ausztriai ház uralkodása alá ment, a volt nagyobb terjedelmű Partiumnak kisebb része, (a szilágy-szolnoki egyházmegye) Erdélylyel maradott kapcsolatban. Ezen körülmények voltak okai aZon sajátságos viszony kifejlődésének, miszerint ezen egyházmegye, a midőn némi viszonyban, s egybeköttetésben volt is a tiszántúli superintendentiával, ugyan akkor folytonosan az erdélyi superintendentia, s az egyházi főtanács alatt állott: legyen elég erre felhozni 1. A mltgs e. főtanács 1751-ben sept. 29-kén kelt leiratát. A prot. pag. 379 melyben meghatározza, miszerint egyházkerületünkben kebelezett lompérti, és ilosvai egyházaink egymástól ne szakadjanak el. 2. 1768-ban, midőn a tiszántúli superintendens által ezen egyházmegye esperese Zoványi József hivatalától felfüggesztetik, a szilágyi papság az erdélyi mltgs egyházi főtanácshoz ir fel e tárgyban, sőt a tiszántúli superintendentia is az erdélyi mltgs egyházi főtanácshoz folyamodik, ugyan eziránt, melyre a mltgs egyházi főtanács 1769. mart. 6-án leír, s az általa kinevezett biztosok tettleges közbejöttével intéztetik el ezen ügy. A prot. pag. 507. 508. 509 és 510. 3. 1791-ben Budán II. Leopöld király parancsára a két prot. hitfelekezet egyházi, és világi főrendei által nemzeti zsinat tartatván, a szilágyi egyházvidék küldött ugyan