Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

E kép nem az emberinem képe-é, mely­egyházának falait minden időkben a leg,tar­kább képekkel ciírázá fel, vagy más szóval, mely képzelődő tehetsége segélyével ég. föld, Is­ten s világról mindenféle tarka képeket alkota magának, és e képek bámulatába elmélyedve, a dolgok valódi mivoltát nem látja s ezért idővel veszélybe bukik, s ha egyszer másszor egy vagy többek felmennek az álványra, hogy egy merész vonással a szép figurákat elmázolják oly célból, hogy igy felebarátaikat a dolgok valódi mivolta felől felvilágosítsák, hogy őket tévely s romlás­ból világosságra életre vezéreljék: a nép mind­annyiszor dühtől tajtékozva rohan e vakmerőre s hallhatni: „vessétek őt börtönbe! kövezzétek meg! feszítsd meg! még szentségeinket meré­szeié illetni, templomainkat pusztákká tevé, el­rablá hitünket, el minden reményünket, élet ha­lálbani vigaszunkat.1 u De nyugodtan nézik az em­berinem jóltevői e vak dühöngöket reájok ro­hanni, jól tudván, hogy az igazság a mennyiben romból mindég ment, szabadit, s magokat az apostol e szavaival vigasztalván: „Mindenben úgy viseljük magunkat mint Istennek szolgái, di­csőség és gyalázat által, dicséret és szidalom ál­tal, úgymint hitetők, noha igazak, — mint meg­holtak, noha imé élünk, kik ostoroztatunk, de nem öletünk meg, mint bánkódók, noha minden­kor örvendezők? Változnak az idők és ivadékok, s velők együtt az erkölcsi vallásos fogalmak. Mi kiváló­lag jeles egyik korban s egyik népnek, használ­hatlan leend más körülmények közt s más né­peknek. ' Azon alakja a vallásnak, mely 18 száz év előtt legjobb volt, most nem az. Az ujabb idők­ben tágasabb lett a látkör, s igy más szükségei vannnak a kebelnek s az értelemnek stb. F . . . f. A SZILÁGY-SZOLNOKI REF. EGYHÁZMEGYE NYILAT­KOZATA. mai helytartó Bithiniában számos keresztyént törvényszék elé idéztetett, ezek hivatkozának fed­hetlen életökre, s „hogy ők esküvel kötelezék egymást, miszerint lopást, útonállási, házasság­törést el nem követnek,' szavokat megtartják, a reájok bizott javakat visszaadják." De leginkább látható s átható volt a keresz= tyén szellem nemesitő befolyása a családi s házas életben. Az eddig letiport nő felemeltetett a férfi mellé, a házasság elé egy magasabb cél tüzetett, hogy t. i. ebben a férj és nő egymást megszen­teljék, mint Krisztus a gyülekezetet. Halljuk csak miként ecseteli egy második századbeli ke­resztyén iró a keresztyén házasságot; „minő összeköttetése két hívőnek egy reményre, egy életmódra, egy szolgálatra, két testvérek Ők, két szolgatársak; valóban ketten egy lélekben, — hol egy a test, egy a lélek is. Együtt imádkoz­nak, böjtölnek, egymást vezérlik, intik. Együtt vannak ők Isten házában, együtt a szenvedésben és örömben, mit sem titkolnak el egymástól, egyik a másiknak nincs terhére. Önkényt meglátogat­ják a beteget, gyámolitják a szűkölködőt; zsoltá­rokat dicsénekeket zengedeznek, s vetekednek ki énekel jobban Istennek. Örvendez Krisztus ilye­ket látva tapasztalva, ilyeneknek küldi béké­jét, — hol ketten vannak, ott van ő is, hol ő van, oda nem közelít a gonosz ?" Látánk egykét vonást az első keresztyének életéből. A szellem, mely őket lelkesité, meghó­ditá s átalakitá a világot, e szellem volt s most is ez a világ sava, igyekezzünk hogy a só Ízet­lenné ne válljék. Különböző' világnézetek. Egy festő képekkel diszité az egyház falait. Egy idegen fel­megy az álványra, melyen amaz dolgozott s nézi a festőt. A tárgyába elmerült művész egy álta­lános tekintetet akarván vetni művére, néhány lépést tesz visszafelé s hátrahajlitott testtel bá­mulja művét, egészen feledve, hogy ő egy kes­keny deszkán áll. Még egy lépés s a templom kövezetére zuhan alá, az idegen észreveszi a ve­szélyt, s hogy megmentse a festőt, hirtelen ecse­tet kap s a festmény legszebb alakjait bemá­zolja. A művész dühbe jön, gyilkot ragad s rohan az idegenre, ki nyugodt mosolygással fogadja, örülve hogy a borzasztó haláltól azt oly szeren­csésen megmenté. BALLA, 10. decemb. 1862. Tudós Könyves Tóth Mi­hály űr a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 44—45. 46 számai­ban azon történelmi adatok közlésére, minő viszonyban ál­lanak az ugy nevezett partiumbeli ekklézsiáink a tiszántúli superintendentiához, inditó okul a Pesti Napló 1862. Sep­tember 30-ki számában a „Különfélék" rovatban harma -dik csillagjegy után olvasott igéket emliti, melyek a szi-

Next

/
Thumbnails
Contents