Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

E kép nem az emberinem képe-é, melyegyházának falait minden időkben a leg,tarkább képekkel ciírázá fel, vagy más szóval, mely képzelődő tehetsége segélyével ég. föld, Isten s világról mindenféle tarka képeket alkota magának, és e képek bámulatába elmélyedve, a dolgok valódi mivoltát nem látja s ezért idővel veszélybe bukik, s ha egyszer másszor egy vagy többek felmennek az álványra, hogy egy merész vonással a szép figurákat elmázolják oly célból, hogy igy felebarátaikat a dolgok valódi mivolta felől felvilágosítsák, hogy őket tévely s romlásból világosságra életre vezéreljék: a nép mindannyiszor dühtől tajtékozva rohan e vakmerőre s hallhatni: „vessétek őt börtönbe! kövezzétek meg! feszítsd meg! még szentségeinket merészeié illetni, templomainkat pusztákká tevé, elrablá hitünket, el minden reményünket, élet halálbani vigaszunkat.1

u

De nyugodtan nézik az emberinem jóltevői e vak dühöngöket reájok rohanni, jól tudván, hogy az igazság a mennyiben romból mindég ment, szabadit, s magokat az apostol e szavaival vigasztalván: „Mindenben úgy viseljük magunkat mint Istennek szolgái, dicsőség és gyalázat által, dicséret és szidalom által, úgymint hitetők, noha igazak, — mint megholtak, noha imé élünk, kik ostoroztatunk, de nem öletünk meg, mint bánkódók, noha mindenkor örvendezők? Változnak az idők és ivadékok, s velők együtt az erkölcsi vallásos fogalmak. Mi kiválólag jeles egyik korban s egyik népnek, használhatlan leend más körülmények közt s más népeknek. ' Azon alakja a vallásnak, mely 18 száz év előtt legjobb volt, most nem az. Az ujabb időkben tágasabb lett a látkör, s igy más szükségei vannnak a kebelnek s az értelemnek stb. F . . . f. A SZILÁGY-SZOLNOKI REF. EGYHÁZMEGYE NYILATKOZATA. mai helytartó Bithiniában számos keresztyént törvényszék elé idéztetett, ezek hivatkozának fedhetlen életökre, s „hogy ők esküvel kötelezék egymást, miszerint lopást, útonállási, házasságtörést el nem követnek,' szavokat megtartják, a reájok bizott javakat visszaadják." De leginkább látható s átható volt a keresz= tyén szellem nemesitő befolyása a családi s házas életben. Az eddig letiport nő felemeltetett a férfi mellé, a házasság elé egy magasabb cél tüzetett, hogy t. i. ebben a férj és nő egymást megszenteljék, mint Krisztus a gyülekezetet. Halljuk csak miként ecseteli egy második századbeli keresztyén iró a keresztyén házasságot; „minő összeköttetése két hívőnek egy reményre, egy életmódra, egy szolgálatra, két testvérek Ők, két szolgatársak; valóban ketten egy lélekben, — hol egy a test, egy a lélek is. Együtt imádkoznak, böjtölnek, egymást vezérlik, intik. Együtt vannak ők Isten házában, együtt a szenvedésben és örömben, mit sem titkolnak el egymástól, egyik a másiknak nincs terhére. Önkényt meglátogatják a beteget, gyámolitják a szűkölködőt; zsoltárokat dicsénekeket zengedeznek, s vetekednek ki énekel jobban Istennek. Örvendez Krisztus ilyeket látva tapasztalva, ilyeneknek küldi békéjét, — hol ketten vannak, ott van ő is, hol ő van, oda nem közelít a gonosz ?" Látánk egykét vonást az első keresztyének életéből. A szellem, mely őket lelkesité, meghóditá s átalakitá a világot, e szellem volt s most is ez a világ sava, igyekezzünk hogy a só Ízetlenné ne válljék. Különböző' világnézetek. Egy festő képekkel diszité az egyház falait. Egy idegen felmegy az álványra, melyen amaz dolgozott s nézi a festőt. A tárgyába elmerült művész egy általános tekintetet akarván vetni művére, néhány lépést tesz visszafelé s hátrahajlitott testtel bámulja művét, egészen feledve, hogy ő egy keskeny deszkán áll. Még egy lépés s a templom kövezetére zuhan alá, az idegen észreveszi a veszélyt, s hogy megmentse a festőt, hirtelen ecsetet kap s a festmény legszebb alakjait bemázolja. A művész dühbe jön, gyilkot ragad s rohan az idegenre, ki nyugodt mosolygással fogadja, örülve hogy a borzasztó haláltól azt oly szerencsésen megmenté. BALLA, 10. decemb. 1862. Tudós Könyves Tóth Mihály űr a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 44—45. 46 számaiban azon történelmi adatok közlésére, minő viszonyban állanak az ugy nevezett partiumbeli ekklézsiáink a tiszántúli superintendentiához, inditó okul a Pesti Napló 1862. September 30-ki számában a „Különfélék" rovatban harma -dik csillagjegy után olvasott igéket emliti, melyek a szi-