Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-22 / 12. szám

választásnál is, de ott ellenkezőleg a két egyénre ujabb szavazás határoziatott. — A megválasztott 120 képviselő közül 34 egyén honoratior, a többi iparos. Ezután mult év december 7-ik napján megválasztattak a képviselők által a presbyterek, kiknek (a fennebb megemlített tanárok stb. 13-ra menő számán fejül) összes száma 30-ra határoziatott; 79 szavazó közül 70 szavazatot kapott az első és 31-et a két utolsó helyen lévő presbyter; ezek közül 12 honoratior, a többi iparos, de a kik mind írástudók. E szerint megalakulván a presbyterium, mult év decembere 26-ik vagyis karácson másodnapján a templomban Isteni tisztelet végeztével, a hitet letette, s másnap az első gyűlést megtartván, részesült azon kedves meglepetésben, hogy a nagy hazafi, a buzgó egyházi fögondnok gróf Mikó Imre ö nméltósága ajándéka egy díszes úr asztalára való ezüst pohár az (úr asztalára tartozó edényeitől 1861-ben egészen kirabolt) egyháznak átadatott. Ezen nagybecsű ajándékot alkalmul használta fel a presbyterium azon kegyeletes határozatra, hogy az egyháznak mind eleitől fogva volt jóltévöinek nevei, kiket nagyobbára a jegyzökönyvek halmazai elrejtve tartanak, azoknak tett jótékonyságaikkal egybeírva, egy a r a n ykönyvbe beigtatassanak, hogy az utódok hálás emlékében megörökíttessenek mind azok, kik az egyházzal jól tettek.*) Ugyan választás utján betöltettek az egyházi fizetéses hivatalok is, u. m. főgondnoknak megválasztatott P et r i Ádám, pénztárnoknak Dicső Lajos, jegyzőnek F a rk a s Elek, ezeken kivül még választatott 1 gazda, 2 erdőfelügyelő, 1 malomfelügyeiö, 1 malomellenör s 4 egyházfi, — ugy iskolai, építtető- és számoltató bizottmány. — A képviselő tagok pedig magokra azon kötelességet szabták, hogy rendre naponkint a malomban jelenjenek meg a vámbemérések ellenőrzésére. Anélkül, hogy jelenleg több célszerű uj intézkedések megírásával untatnám a nt. szerkesztő urat, nem lehet hallgatással mellőznöm, hogy ezen egyház tagjai már régebben érezvén egy a korigényeinek megfelelő leányiskola hiányát — mit is az itt többnyire üzleti- s nem protestans-szelleinü ottan-ottan létesült s el is enyészett növeldék még érezhetőbbé tettek — arról mindjárt az első közgyűléseken gondoskodni szent kötelességüknek tartották, s igy már a mult év elején állított fel az egyház a meglévő két osztály mellé egy felsőbb — harmadik osztályú leánynöveldét alkalmas tanítónővel és tanítóval ellátva, jelenben pedig már a 4-ik osztály életbeléptetéséről is intézkedett. *) A kegyeletnek e szép nyilatkozata megérdemli, hogy arra, mint sok tekintetben követésre méltó példára, az egyházak figyelmét különösön felhíjjuk. S z e r k. «S38* TÁRCA. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. L. Istennek óh mily nagy hálával tartozunk! 0 ad nekünk boldogságot a küzdelemben; s örömöt a siralmas pályán. Hosszan vérzik szivünk, egy lehellet az enyhülés; s évek keserve dijában néhány örömóra a kárpótlás. En hazai utazásomból pihent fölujult lélekkel jöttem vissza, habár a bú akkor is velem volt, midőn őszintébb barátaimmal legkedvesebb örömöt élvezék. Munka, hideg kötelesség az élet, melyhez költői lángolás kell, hogy szirtjein sajkánk meg ne akadjon, hogy a mi hideg megmelegítsük, s a mi kopár, keblünk érzelmivel megkoszorúzzuk; Ploestre érvén,a város végén egy koporsót hoztak előnkbe; véletlenség s mégis valami búsejtelmet költ a kebelben. Megérkezvén, még az nap jöttek hiveirik ; némelyike elfakadt sirva látásomon, mert vesztés érte távollétem alatt; s most az örömtől sírt, hogy bánatát nekem mondhatja el. Midőn őket elhagyám, hervadt beteg állapotban valék s most hogy jobb egészségben láttak, örömöket s hálájokat Isten iránt alig győzték kifejezni. A hosszú utazás után Ploesten csak pár napot pihenhettünk, sietni kellvén Pitestre, hol egyházunk hónapok óta magára hagyatott volt, s honnan én is kedvetlen birek szárnyalatát vevém. Ploesti hiveim bármennyire ohajták hogy vasárnapig maradjak, nem maradhatásomat jelentvén ki: megnyugodtak, hogy Pitesten végezzem előbb dolgaimat és siessek vissza, hogy mentül elébb magokénak mondhassanak. Most megnyugtatja őket hogy élek s újra munkái között láthatják azt, a ki értök küzd mintegy öntudatlan, fut fárad, hogy a szegényeket boldogíthassa. Már indulandók valánk, midőn véletlen egy halott miatt késnem kelletett; a halott Cseh Sámuel volt, ploesti első tanitó, ki miután tőlünk el ment, a római kath. atyafiak iskolájában tanított. De mortuis aut bene aut nihil. Ploestról Zirgovestet érintve s ottani pár hívünket meglátogatva dec. 20-án értünk Pitestre A templom kész volt s csak felszentelésre várt. Hogy mindenütt az a hír terjedt el híveink közt, hogy többé vissza nem térek, reám nézve bár némileg kedvetlen, híveimre nézve annál meglepőbb volt, hogy nekem semmi nem árthatott, mert a nagy Isten oltalmazott! Karácsonig híveink nagyobb részét Nagy József társammal meglátogattuk ismertetvén ajánlván őtet immár magam helyett. Jött a karácson s a mint jelentém, történt az én annyi feledhetetlen fájdalmaimmal épített templomnak felszentelése. Karácson másodnapján s az azután való pár napon az egyház minden megjelenhetett tagjaival sa kiválólag érdekeltekkel, még egyszer a templom építési költségét egészen átnéztük, véglegesen bezártuk és minden jelen voltak által — kivévén Nagy József társamat, ki bele avatkozni nem kívánt, meghitelesittettük. Én szükségesnek láttam ekfior írásba venni, mennyit fektettettem a templom építésbe a kezemhez küldött sáfárkodásomra bizott kegyes adományokból. Ugyancsak hiteles