Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-22 / 12. szám

másolatban vettem a mindenünnen bejövő pénz összegét.*) Nagy javunkra lön, hogy eljött ez alkalomra Piatriáról Veress Ferenc atyánkfia, kit presbiterré választván ez alkalommal, fel is eskettem mint elsőt az uj templomban, s ki nemcsak szavaiban mutatkozott a gyülekezet elöljárójának, vénének, hanem azonnal a templomba egy még hiányzott diszes szék csinálására pénzt adott, a papi hivatal fentartására a maga évenkénti négy aranyát felírta, szóval lelkes példával ment elö. A pitesti egyház felügyeletét s az általam megkezdett szellembeni gyarapítást jónak látván már csak lelkem nyugalmáért is biztosítani, ezen jog gyakorolhatására nézve irást adtak híveink; összekötve azon kijelentéssel, hogy tisztelt társammal Nagy JózselFel meg vannak elégedve, s a neki tett kötelezettséget teljesitendik. A körülmények tanulságát követve tettem ezt; tennem kellett, habár mindenekről legjobb meggyőződés s legszebb reménynyel vagyok. A mi adósság a templom épités s a belső felszerelésért is megvolt, mintegy negyven kilenc aranyat s tehát minden pénzemet, kifizettem. Adósságaim ha másutt maradtak is, Pitesten semmi Az egyházra s társamra terhet nem hagytam; bukaresti lelkésztársam s barátom tiszt. Koos Ferencnek még ezenkívül a tizenöt aranyát, melyet távollétem alatt ott járván, a templom ablakaira adott volt, mint szintén négy arany uti költségét, összesen 19 aranyat, a már ez évben jött kegyes adományból fizettem ki. Ez esztendőben 34 aranyat kaptam és 33-at kifizettem. Még meglévő adósságaimat majd csak lefizetgetem. A pitesti pap fizetését, mig az egyáz jobban honorálhatja, chartájára írtam, hogy 20 aranynyal pótolom evenként a missio pénzéből, azonnal öt aranyat le is fizetvén, s itt eljárásomat okadatolnom kell. A pitesti egyházban én működésemet bevégezvén, csak oda való felügyelő tekintetem maradt meg. A pitesti egyházat tehát semmi sem illetné, mig Ploest és Szászkut véle hason helyzetbe nem lesznek. De -most egyelőre igy kellett; a körülmények jövőre még inkább megtanítanak, hogy minden kegyes adománynyal miképen sáfárkodjam. Volt Pitesten bizonyos viszálkodás némi elejtett igények miatt, ez is békeségesen kiegyenlittetett. Minden a lehető rendben maradt. A mit én nagy keserűségek áfán szereztem, minden tapasztalatatot, észrevételt közlék a hely szinén ott hagyandó társammal. Többet nem tehetek. A mi egy lelkes evangyéliomi hirdetőnek ily nehéz pályán és helyezetben elegendő tájékozást nyújthat, honnan aztán lelke és törekvése szálait tovább vezesse: semmit el nem hallgattam. Jól tudom, mint a mult hónapban irtam is neki, hogy egészet, bevégzett müvet nem hagyhattam reá s neki nagy tér van a belső templom építésében; én úttörő voltam, annak kiegyenlítése pedig s teljes rendbehozása az ö munkája most s az ö dicsősége lesz jövendőben. Az iskolára nézve, miután a nyáron hivatalosan bezá*) Kérem tisztelt szerkesztőt, hogy ezen közlés végett az eredetiben hozzáküldött három rendbeli iratot, a nyilvánosság okáért közölni ez alkalommal méltóztassék. Cz. M. A jövő számban megtesszük. S z e r k. ratott volt, szerencse hogy időközben egy ügyes fiatal ember, László akadt, ki egy hivünk házánál tanitotta a gyermekeket, kiket immár társam felügyelete alá volt átadandó, maga szintén továbbra is tanítóul ott maradván. Kapcsolatban az iskolával, meg kell említenem, hogy végső munkám volí Pitesten a szegény gyermekek perzselye alapjának megvetése, melynek építését, folytatását kedves társamra bízva, híveimet az öröm és bú olykor lelkünkben •csodásan vegyült érzéseivel megáldva hagytam el a viszont láthatásig. Bukarest felé jővén vissza, nem láttam feleslegesnek a pitesti iskola érdekében, miután felsőbb rendelet folytán záratott be, elmenni a minisztériumhoz, hol azon szóbeli választ nyertem, hogy ha elöbbeni e tárgyban írott kérelmemre semmi választ nem kaptam: jele hogy a kormány akadályt gördíteni továbbra nem kíván, de ragaszkodik azon határzatihoz, hogy programmját bevegyük, s az oláh nyelvet különösen egy általuk megvizsgált tanitó által taníttassuk. Meg kellett továbbá jelennem az osztrák agentiánál is, hol a legszélsőbb mértékig be valék alaptanul lelkiismeretlenül vádolva, melyekre a feleletet már megtettem, s bár mai időben ilyest adui nem igen szoktak, elégtételt kérvén. Nem is gondolják az engemet figyelemmel kísérők is,mennyi mindenfele bajjal,tövissel kell nekem vesződnöm. Néha még saját lelkem ágya is megszúr, irigyelve hogy fáradalmaimat rajta kissé kipihenni akarom. De az Isten még nem hagyott el; megtartotta lelkem erejét, mely hova tovább nagyobb kitartást, elszántságot ér z küzdeni, viaskodni is ha kell a reám bizott isteni ügyeke. t. Én nekem mai napig az életben semmi személyes érde»em nincs; lelkemnek legkedvesebb örömvirágai is e földön, ha látom, hogy hervadoznak, nem tehetek egyebet, mint hogy megsirassam. Azért bár járjanak káromra titkos és nyilván való fegyverekkel, én az igazságot s legjobban csak az általam ismert céltel téveszteni nem fogom; nyílt vallást teszek ott hol ianácsosabb hallgatni vagy mint Péter tagadóvá lenni. Ugy veszem magamat, mint ki a magyar protestantismus szent érdekében és megbízásával futva pályát, ezen missió ügyének erkölcsi tekintélyét és állását hordozom. Mint ilyenhez habozás nélküli határozott irány illik. És e közben csak azt nézem, hogy mig ideje nincs: áldozat ne legyek, vagy magamat tehetetlenné ne tegyem. E nyilatkozat? miért? barátaim megnyugtatására, kik mint ismernek, kell is hogy tudják, miként én bár mennyire nem szeretem, söt gyűlölöm azon ovatos politikus magaviseletet, mely ez elhasznált libériába takarja lélek ürességét: ne féltsenek; Isten velünk s esküszünk, hogy elhagyatva nem leszünk! Most immár Ploest e mulandó világban mulandó szállásom. Addig is, mig ezen egyház állapotáról s egyébről többet irnék uj sorozatát kezdve leveleimnek, ajánlom a ploesti egyház részére kibocsátott kérő ivet közfigyelembe s áldozó pártfogásba.Mi ezen ügy által egyháznak, nemzetnek az egész élet odaadásaig kész szolgái vagyunk, s igy kívánunk felfogatni. Itt a jövő hónapokban már az építéshez kellene kezdenünk; Szászkuton, honnan legközelebb vettem öreg társam levelét s az egyház állásáróli