Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-15 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI UP SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓIM v a t a I : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. „PAPJAINK KÜLSEJEROL."A Prot. Egyh. és Isk. Lap folyó évi 8-dik számában fenebbi cim alatt megjelent, annyival is inkább méltánylandó egyházi ügyszellemmel irott cikk, mert az épen egy laicustól származik, oly dolgot érint, mely egyházi életünknek azon oldalát képezi, melyeta bölcsészet nyelvén szólva, a lényegnek alkot a látszat, az eszmének az anyag, figyelmet ébresztvén ez igénytelen sorok irója előtt is, — ama kötelesség élő, munkás érzetéből, melylyel az egyén nézeteinek, s szellemi életének a közjóra szolgáló alkalmazásával, bármely ügyben magának az emberiségnek, az eszme életének tartozik : kérdéses tárgyhoz hozzászólani magát indittatva érzé. „Papjaink külseje." Ez egy mondatka, mely két szóból áll. Elemezzük e két szót az értelem valódiságával. Mindenekelőtt pedig constatirozzuk a protestantismus elvét, azon szellemet, mely ennek félreismerhetlen sajátja. — A ki a történelmet nem mulatságból olvasá; a ki az embervilág földi életének jelenségeiből valami törvényt s igazságot tudott magának elvonni; a ki a tök élyesbiilés törvényszerű eszméjének történetéből megérzett valamit; a ki felismerheté ama békókat, melyek mint különben kegyelt igazságok az emberiséget feltartóztatják az örök igazság s folytonos tökélyesbülés utján: annak fel kell ismernie a protestantismus világ-horderejü küldetését, fel kelle ismernie annak jelentőségét és szellemét, mi nem egyéb, mint: élet és igazság a történelemből érző lélekkel épített bölcseimi alapon, — az emberi méltóság megmentője az egyénnél és egyetemesnél, — az ész glóriája, az ember érzelmi oldalát spiritualizáló szelleméleti alak. Es még mi a protestantismus ? Röviden az örök igazság magva, mindig tökélyesbiilő alakkal, mely önmagát, s az emberi társadalmat, az ész, természet s idealismus törvényeivel igyekszik összekötni s egygyé tenni. Es mint ilyet tekintve a protestantisnnist, az, saját eszmei bensőségénél fogva, méltóságának önmagán kivül eso világi eszközeire, melyek által önmagát dicsőítse, nem szorult. Nem szorult anymbusra s a tekintély drága köntösére; de külső testén, az egyházon is nehezen tűri a külsőségeknek az eszme rovására történő alkalmazását. A protestantismus az, mely észi alapon szakítani törekszik a lényegtelen látszattal, s mindennel a mi életére — mely különben is örök — nem nélkülözlietlen szükség, épen ugy, miként Zsokkénak „A 19-dik század bolondja" szakít a visszás, észszerűtlen, társalmi szokásszabályokkal, melyek mind ekkoráig át megáthálózzák az egyéni s társalmi élet mozzanatait. Ezek azon általános nézpontok, melyeken által papjainknak egyháztörvényileg megállapítandó külseje, nagyon aggályosan tiinik fel e sorok írójának. Egyetemes papság vagyunk mi. Tőlem a protestáns pap csak annyiban különbőzhetik, hogy vallásom tanait tudományrendszeresebben s jobban értheti, s abban, hogy nekie, miután az egyház testület, s ez törvényszabályokat igényel organicus életére nézve, jog adatott a testület közigazgatási törvényeitől a szent cselekvények végrehajtására. Es ezen papi minőség, nézzük csak, az imént kifejteni kisérlett protestantismus értelmében mi leend? A protestáns pap közönséges ember, ki csak erényei, a Krisztustól