Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

nem bajlódom. Sok tekintetben szerencsés vagyok, hogy nem tudom, kivel beszélek : ámbár sokszor igen jó a kísértetet közelebbről megismerni. Az alapos hitnek azonban erre sincs szüksége. Ez nem ismer rémképet. De minek is nekem a személy ? Itt van a dolog, a tény. Lássuk meg a lehető rövidséggel. 1. Azt mondja a névtelen cikkiró: a proselytenmacherei minden lehető fortélyával felfegyverkezve mindent elkövetek, hogy a ref. egyházat mind inkább gyengitsem, és az ágostait túlerő s tekintélyre emeljem. Kötelességem ez utolsó, de nincs épen reá itt Ajkán nagy szükség. Mert a hol ötszáz lélek ág. hitvallású ; és a birtok nagyobb része ág. hitvallásuak kezén van, a helv. hit— vallásúak száma meg mintegy száz ötven : — ez a túlerőről szóló tények logikája, melyért újra és tovább küzdeni szükségtelen. Vagy talán a jus fortioris tanbul következteti, hogy nekem természetem alkalmilag mindent elkövetni a h. h. egyház gyöngítésére ? Hátha : culpa redarguit ipsum ? Tudja, ki engem ismer, hogy nékem egész életem folyása az ellenkezőt tanúsítja. De hozzon föl állítása védelmére csak eg*y esetet, ő vagy akárki; szeretném hallani, látni tudni. Én bizony se a helység gyűléseibe nem tolakodom azért, mi szerint arra törekedjem, hogy ág. hit— vallású ember el ne veszesse ügyét, vagy a helység birája vagy az elöljárók többsége ág. hitvallásulegyen, mint más részről szokás az ily törekvés, se a hol igazságról van kérdés, soha felekezetességet nem követek Ítéletemben. — A proselytenmacherei szót nem értem. Miért szól oly nyelven, mely nem szokott nyelve se neki, se nekem ? E szó hybriném ; hybrisma. A régi magyarok proselytismusnak nevezték: az ujak adtak neki elég tisztes nevet. Hanem legyen az akár belzebub, akár sárkány, — a ki annak minden lehető fortélyairól szólt, még semmit sem mondott. — Minden =o. Meg kell nevezni, hadd értsük ; és lássunk reá tényt. Különben csupa rémeszmélet a jelen vádban. 2. Következik a gyermekcsempészet. Én csempészem be az ág. tanitó keze alá a h. h. gyermekeket! Hogyan ? mikép ily rablást véghezvinni? Ki az a szülő, a ki általam igy megraboltatott ? Most látomi hogy cikkiró góndolatja szerint a proselytenmacherei oly hatalom, melynek az Isten engedett .néha gyermekeket is elrabolni. Hogy nekem ily hatalmam volna, nem érzem. — Vagy hát cselszövősködö csalogatás által vetetett reá némely szülő, hogy gyermekét az ág. hitv. iskolába adja! Melyik az a szülő, mutassa meg, a kivel én e részben csak egy szót is szóllottam ? Nevezze meg. Szeretném tudni, ismerni. 3. Az is légből kapkodott vád, hogy én az ág. iskolában az oda járó h. h. gyermekeket az ág. hitvallás alapcikkeit tanulni kényszerít e m. Egy hangot sem szóltam én erről soha se tanítónak se gyermeknek: hanem az iskolának vannak rendszabályai és fölsőségileg bevett könyvei; ezek szerint tanit a tanitó. A kiknek ez nem tetszik, ne jöjjenek ide. Ez nem vegyes iskola. Tartsa vissza őket a rendszer, vagy a kinek gondja. Tanítványokra Szükségünk nincs; mert helyiségünk különben is szoros. Más hitfelekezetüt oly hatalommal, hogy itt nekünk rendet szabjon, és követelje, hogy mi magunkat ő hozzá alkalmaztassuk, és ezen nyereményen utóbb egy idegen fölügyelési jog alapitassék a mint ily kilátásnak szálai az ajkai h. h. presbyterium iratában láthatók is, iskolánkba jönni soha sem engedünk. Ezen magunk tartásával talán csak őket nem csalogatjuk ide ? — a hitelvek, a hitvallás alapcikkei, igaz, hogy különbözőséget állítanak föl a vallásfelekezetek között: de ha olyannyira fontosnak veszi cikkiró a különbséget az ágostai és helvét hitvallás között, hogy annak előadása által a fiatal nemzedék szeretni hajlandó szivét korán meghüteni és rideg felekezetességre szoktatni, jónak látja, — én e tekintetben véleményét nem osztom. Az én iskolámban ez nem történik. A Dogmatika a vallás fájának gyökere: én ugy vélem, a gyermek annak csak zöld leveleiben és virágaiban gyönyörködjék, és gyümölcseit szedje. Másnak a gondja, a gyökér körül áskálódni. 4. Minden alapnélkülinek állitom azon vádját is, hogy én h. h. gyermekeket az ág. hitelvek szerinti Úrvacsorálásra kényszeritek. El van mondva. De én ezt lelkem önérzetéből tagadom. Tessék bebizonyítani. Protestáns hit kényszert nem ismer. Én ebben őszültem meg, ezen szabadságban halok meg. Minden vallást csak ugy tartok az emberiség jóltevöjének, ha az a lelkeket nem bilincseli le. Ezt szóllom, hirdetem alkalmas és alkalmatlan időben. És a ki engem ellenkezőről vádol, az csakugyan tartozik bebizonyított tényekre hivatkozni, nemcsak ugy hatalmasan elmondani a vádat. 5. Eddig, ugylátszik, vegyes házasságbeli gyermekekről beszélt cikkiró : holott én protestánsok között vegyes házasságot, a törvény értelme szerint, nem ismerek. Halljuk, mit mond tisztán h. hitv. szülék gyermekeinek általam történt megkereszteléséről. Azt mondja: az illető lelkész tudomása és engedélye nélkül keresztelem azokat, 3 évről az illető lelkészt mégfelszólitásautánis nem értesítem, és azt, a kit megke reszteltem és anyakönyvembe feljegyzettem, az ágost. vallás hivének tartom, s a lelkésznek lelkészi gondját az irányában jogtalannak tartom. Legyen szabad most egyet nevetnem is. Kereszteltünk mi eddig közösen a helyett, ki mikor itthon nem volt; sőt egymás helyett prédikáltunk is, betegeket is gyóntattunk; szeretetben nem ismertünk külömbséget, se mi, se hallgatóink. Megbotránkozás nem volt soha. Hogy egymást az ily esetekről nem értesítettük volna, vagy hogy épen én ezt, még a ref. lelkész fölszólitására se tettem volna, vagy hogy én az ilyes gyermekeket az én anyakönyvembe beirtam volna, — mesék közé tartozik; midőn az ilyen jogtalan beirások ellen kir. rendelet is vagyon. És midőn r. katholikus lelkészek sem épitenek az ily anyakönyvi beírásokra vallási kényszerítő jogot, épen én volnék az a vaskalapu pap, ki ilyesmit állítana ? Ezt tagadom. Ez aljas rágalom. Különben