Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

sch einen. Mert mondhatom, a mákony altató hatása az idegekre nem oly biztos, mint az, hogy e mélységes tudományu könyv tartós olvasása a legegészségesebb elmét is megzavarja; számba sem véve azt, hogy a sajátságából kiforgatott nyelvezet tartós használása a legmagyarabb ember helyes nyelvérzékét is végkép eltompítja. —Alig találkozikaz olvasó itt-ott egy mondattal, mely csak meglehetős becsiileteseu és helyesen kifejezné azt, a mit a szerző mondani akar. Ellenben találni feles számmal oly kifejezéseket, melyek az egykoron elhírhedt „Mondolat" legvadabb és legbolondabb morgadalmasságain is jóval tűi tesz. — Avvagy nem valóságos diadallal sorozta volna legnevetségesb csinálmányai közé a „Mondolat" az ily constructiókat: „csak hogy, mint ezt vallás philosophiailag megmutatásfélben vagyok" vagy ,,midőn a véges világ folytonos változásfélbensége az emberi öntudat határáig csapdos.'4

Hát mikor a tudós professor a német bibliatudományban előforduló Musterrollen (szemlelajstromok, szemlejegyzetek, melyeket Nurneri szerint Mózes készíttetett) példány tekercsek nek fordítja, kinek nem jut a hajdani „Nemzeti újság" madridi kalapja eszébe ? Általában sehol annyira nem tűnik ki egész meztelenségében szerző tehetetlensége, mint mikor idéz, hol is az ember utána nézhetvén, láthatja hogy tekeri ki az eredetinek nyakát ügyetlen fordítás vagy inkább kiforgatás által. A ki e tekintetben szerző ritka fonákságával alaposan szeretne megismekedni, az tegye próbára türelmét és olvassa el és hasonlítsa össze az eredetivel, a mit pl. a 2-ik darab 354 lapon Sehweizerből fordít. Ennél badarabb szózagyvalékot ember még soha össze nem firkált. — De befejezem ismertetésemet, mert érzem, hogy keserű kezdek lenni. Csak azt mondom még, hogy ha valakinek azon az áron kell megszereznie a tudományt, hogy e könyvet tanulmányozza, inkább maradjon tudatlannak, mintsem veszélyeztesse azt, mi legbecsesebb, — józan eszét. Végezetül még azoknak, kiknek netalán kedvük volna a Hegelismus nyakába toloi azt, mi itt világosan az egyén hivatlanságának hibája, kettőt mondok. Egy az, hogy én, ki magam is Hegelista voltam, soha nem tapasztaltam, hogy Hegelnek a szellem világában tett nagyszerű buvárlatai akárkit valaha abban gátoltak volna, hogy gondolatait világosan, érthetően kifejezze; fényes példák rá, a németeknél Strausz, nálunk Erdélyi János; a másik az, hogy Szeremley Hegelhez ugy van, mint a travestia a költői mestermühez; a szóhang ugyanaz, de a magasztos szellemet az egy nevetséges pótolja. És most szabadjon még Erdélyi Jánosnak egy szavát idéznem, melyet a minap „A legújabb magyar lyrá"ról irt egyik jeles cikkében találón mondott: ..Az ítészét soha senkit el nem temetett; legfölebb harangot hűz annak, a ki halva született vagy születvén meghalt." B. M. Egy pár szó K. D.-n e k a f. évi „Pro test. Lap szám á"b a n megjelent „v*á 1 a s z"á r a. K. D. közelebb megjelent válaszában néhány ellenészrevételt tesz katechetikájára vonatkozó ismertetésem s bírálatomra ; ez észrevételek mindegyike ellen lenne nekem is ellenészrevételem, de azt hiszem a t. közönség megbocsátand, ha az ilyféle recontra bírálatok szülte élvezetektől megfosztjuk. Azért nem is szólnék egy szót sem, ha erre K. D. egy pontja által mintegy kényszerítve nem lennék. 0 ugyanis egy helyütt az ős magyar protestáns egyház, közelebb a tiszamelléki egyházkerület köpenye alá rejtődzik, s azt mondja, hogy nem az Ő nézetét, hanem a tisza m. egyházker. határzatát tekintem nevetségesnek, midőn igy szólok : „nevetséges állítás, hogy a katechetika végig kiséri az embert az egész élete n." Bocsánat! Igen sajnálnám, ha akár ős magyar ref. egyházunk, akár valamelyik egyh.-kerületünk határzata általam ugy compromittáltatnék, — távol legyen, söt magam is oda szavazok, hogy a katechizátiói "tanításokat s az örök katechumenátust hiven meg kell tartani: de mindamellett ujra mondhatom, nevetséges, hogy a katechetika végig kisérje az embert az életen, — ezt mondandja a tiszamelléki egyházker. és ezt szerző maga is, ha jobban meggondolja állítását. Mert a katechetai működésre, katechizációi tanításokra igen is van szükség, de hogy a katechetikára azaz azon tudományra, mely a katechizmusi könyvek készítésének s ezek tanításának módját, szabályait tárgyalja, mi szüksége volna a papon s tanítón kívül a tudományokkal nem foglalkozó földmivelőnek, mesterembernek, felfogni nem tudom. F. J. :— BELFÖLD. ÖNVÉDELEM. A pápai h. h. egyházmegyei gyűlésről, mely szinte Pápán febr. 4-kén 1863. tartatott, közlött jelentés a Prot. Egyházi és Iskolai Lapnak febr. 15-kén kiadatott 7-dik számában a 218-dik oldalon, annak tizedik pontja alatt, engem és hivatalos eljárásomat fölöttébb érdekli. Oly képtelenségek és oly hangon vágynák ott közöltetve, hogy minden jó érzésű embernek meg kell tőlük undorodni; és én, akár mint prot. lelkész, akár mint ember, ugy vagyok kiállítva, hogy a ki reám néz, azt mondhatja rólam; cerebrum non habét. — Felelnem kell reá. De kinek ? T. Parragh Lajos lelkész urnak-e vagy a nagy tiszteletű és tekintetes egyházmegyei gyűlésnek, vagy a névtelen cikkírónak'? Kellene-e szóllanom arról, mily értékű lehet I. P. L. lelkész urnák barátsága, mindennapi s eddig tartó velem társalkodása, mely tőlem mindig tiszta őszinteséggel viszonoztatott; kifejtenem keilene, mily szempontból vetethetett az ügy az igen tisztelt egyházmegyei gyűlés által, hol több igen jeles egyén ült, kik engem már husz esztendőtől fogva csak jobb részről ismerhettek. De egy névtelen cikkíró szóll rólam, ügy hiszem, ennek, kell egyenesen felelnem, különösen, midőn oly fönhangon szóll, hogy teljes meggyőződését az általa elmondottak valósága felül kétségbe nem lehet hozni. Tehát ennek felelek. Személyével 20