Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

gyalásának hiánya—igy szól—az, hogy egyátalában mellőztetik az afelőli vizsgálódás: vájjon isten az ö magábani életének képére teremté-e az első embert, vagy ontologiai nyilatkozatának képére és igy inkább hasonlóságára ? vagy tán ugy egyikre mint másikra? Felette fontos az afelőli tisztába jövetel, részint az isten képét tevő eredeti tulajdon lényegének látása végett; részint hogy nyilvánosan kitessék, mi maradt meg az isten képét tevő tulajdonok közül s mi veszett végkép el. Erre a 142 §-ban az Isten képének magyarázatához fog ily szavakkal: „Isten képének melylyel az első ember birt, első lényeges alkatrésze az, hogy az első embernek is character hypostaticusa az egyéni tökélyfokozat. Ez alaptétel nem annyira azért méltánylandó mivel csupán igy háríthatók el azon ellenvetések, melyek az ember eredeti állapotának hiedelmére önsúlyként nehezkednek, hanem mivel fogalmilag is elvitázhatlanul bizonyul be." A következőkben aztán azt fejtegeti „hogyan gondolandó az első ember létre jövetele" ? — „Úgy látszik — mondja szerző, — hogy az első ember nem nemzetett, nem született, nem neveltetett. Az emberi nemtörzsnek nem sarjadéka ö, hanem az emberiség jöve ki az ö kebeléből. A kérdés kikerülhetetlen: hogyan gondolandó az első ember létrejövetele? Ugy látszik hogy a két alternatíva közül szükségkép valamelyikhez kell a gondolkodó főnek szegődnie, tudnillik vagy azt állítania hogy az első ember is a földből, természeteröi fényezés által származott, minek következtében szellemi természete is nem egyéb volna hanem anyagi tullángoltság (kimondja meg, mi ez : anyagi túllángoltság!!) vagy a nem okadatolt hit karjaiba vetni magát. S miután szerző most az egyszer némi érthetőséggel kifejtette, „hogy mindaz mit az ember jelenleg nemzetes születés s nevelés által kap; az első embernek az okos teremtés létezhetési föltételénél fogva lett tulajdonává:" a 143 és 144. §§-ban azt mutogatja, hogy „az emberi szellem élet nem ontologiai nyilatkozatában, hanem az isteni kegyelemnek reá való hatásában, mutatója az ember magábani életének vagy eredeti állapotának." Most már magyarázza meg nekem valaki, micsoda ez? Szerző fejtegetését avval nyitja meg, hogy az ember eredeti állapotát illető vizsgálódások eddigelé azért nem vezettek kellő eredményre, mert nem vették tekintetbe: vájjon Isten az ö magábani életének képére teremté-e az elsőembert, vagy ontologiai nyilatkozatának képére?" A fejtegetés folyamában pedig ö maga is nein erről szól, hanem azt mutogatja, hogy az ember eredeti állapotának az e rali eri szellemélet nem ontologiai nyilatkozatában, hanem az isteni kegyelemnek reá való hatásában, mutatója; tehát nem az Isten ö magábani élete vagy ontologiai nyilatkozatáról, hanem az emberi szellem miféle oldalról való felfogásáról szól. Ugy távolról sejtem ugyan, mi összefüggés van e két egyformán homályos mondat közt, de az ő szavait, a mint előttünk vannak, összeegyeztetni csakugyan nem lehet, még kevésbé sikerülend józan észszel felfogható gondolatot az egész fejtegetést mintegy betetéző ama cikkben találni, melynek cime im ez: ,,145. §. Az emberi szellemélet nyilatkozat, az isteni kegyelem reá való hatásában ugy fogván fel magát mint megállapodásra birt természeti, innen az ember eredeti állapota is, időbeli tartósságot tett." A ki e mondatot esetlennek, homályosnak találja, annak csak azt mondjuk, hogy e még bizony csak a sötét éjszakát hirdető szürkület. Magában a cikkben ezt olvassuk: „Láttuk a teremtés tárgyalásakor 110 §.) hogy naprendszerünk a teremtéstörténetének mutatója. Naprendszerünk már, az isteni megtartás s gondviselés terén, „ugy fogja fel magát, mint megállapodásra birt természet, mintillyen az eredeti állapotrai visszatérésben van, melynek időbeli tartóságot lehet és kell tennie." „Honnan van az, hogy az égi test (planéta) naphozi közelségét elérve, ismét távozik attól és naptóli távolságának végpontjánál ismét közeledik ahoz? onnan, hogy naprendszerünk ugy fogja fel magát mint megállapodásra birt természet, és mint ilyen, azon eredeti állapotrai visszatérésben van, melynek időbeli tartósságot lehet és kell tennie." „Keplernek harmadik nagytörvénye nyilván igazolja azt „quadrata temporum periodicorum, sunt ut cubi distantiarum a sole mediarum." E törvénynek fogalmi jelentősége nem egyéb annál, hogy naprendszerünk ugy fogja fel magát, mint megállapodásra birt természet, és mint ilyen azon eredeti állapotrai visszatéretben és sulyegyenben van, mely időbeli tartóságot tesz." Szegény Kepler, ki egy nyomorteljes életet abban töltöttél , hogy az itt szóba hozott tüneménynek idézett törvényét kinyomozzad! Ha korunkban élsz, Szeremlei űr megtanított volna, hogy e tünemény teljes tökéletes megfejtését a dogmaticában találja. Egy baj van csak a dologban, hogy agyunknak jelen alkata mellett Sz. úr mély magyarázatát megérteni nem bírjuk. Sz. úr ugy látszik nem is nekünk irt, ő marquisPosával mondhatja: Ich lebe ein Bürger derer, welche kommen werden. Az embereknek, kik öt megértsék, még születniük kell; de ezt tudva, nem kellett volna munkáját kinyomatnia, még kevésbé szabadna gondolatait a jelen ifjú nemzedékre rákötnie, mely előtt azok ugy hangozhatnak, mintha chinai nyelven szólnának elölte. Irta volna össze mélységes gondolatait egy nagy codexben és tette volna le azt szépen a sárospataki bibliothecába! hogy majd midőn uj ég és uj föld lesz és az emberi szellem kiszabadulva e sáralkotmányból tán annyira finomul, hogy az égi testekkel, melyek Sz. úr szerint gondolkodó lények, tán épen nagy philosophusok, amúgy barátságosan discurálhat: akkor látja majd be, mily nagy bölcsesség rejlik Sz. úrnak most annyira félreértett nagyszerű munkájában. Annyi bizonyos, hogy a mint most van az emberiség, Sz. úr könyvéből nemcsak hogy nem okulunk, hanem ha soká olvassuk, felfordul velünk a világ. Egy német iró azt mondá : um die Menschen dumm zu machen, muss man dumm scheinen; ha az a német iró Sz. úr könyvét olvassa, a helyett azt mondta volna r um die Menschen dumm zu machen, muss raan g e I e h r t