Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-01 / 9. szám

bokát, hogy semmi el ne vesszen. (12. vers.) Habár egy prédikáció — úgy látszik mindent kimerített volna, — a mi az üdvösségre tudni való, — még egész kosarakra való marad a jövő vasárnapokra is; de gyűjtenünk kell, — szedegetnünk; se maradjon kárba veszendő. (Dr. Palmer keresztély, — evang. homiletik 78-dik lap.) Győri Vilmos. IGE-HiRDETÉS. Magyar prot. theologiai irodalmunknak még mind ez ideig gyéren mivelt mezején egyik legsivárabb homoktér beültetése céloztatik, s arra nevezetes ösztön adatott e lapok f. é. 2-ik számának vezércikkében. Örvendetes tudomásul szolgál minden érdekelteknek már maga azon tényállás, miszerint van oly egyesület, sajátlag-papi tariácskozmány, melynek föladata épen a gyakorlati lelkészet magasabb elméletének tanulmányozása. Üdvöz legyen a nemes vállalat ! Eddigelö ugy volt, hogy a theologiai tanfolyamon kézbeadott vezérkönyv, vagy többször gyarló kézirat — merev szabályaival — jelezte az útat, melyen haladjon a majdan leendő prédikátor, iskolai pálya végén bár , de a mi hagyományos rendszerünk nyomán — az életet még csupán mükedvelésből ismerhető ifju. Ki volt adva, szíves köszönet érette! — utasításul az is, hogy a megirott szabályok csak épen az iskolai szük körnek sajátja; — az élet és gyakorlat önmaguk alkolandják később a lényeget. A tanultak holt betűit lélekké eleveníteni s e. szónoklatokban hatóvá tenni: mindenkinek saját legjobb tetszésére bizaték. Elet és gyakorlat pedig — fájdalom, igen sokszor kegyetlenül elbánt a szegény tudományos elmélettel. Ha részletezni kívánjuk, körülbelül ilyeténképen: — ez a templomi szószékről tanítás — egészen magunk között legyen mondva, — ha ugy vesszük, nagyon is könnyő szerrel történhetik; mert hiszen hallgatóinktól kikérdezni nem kell, hogy voltaképen mit tudnak belőle ? Többnyire éveken át segédek voltunk, csak lesz tehát készletben kéthárom évi használatra való s tán minden alkalmi; a helyi körülmények, ha ugy lógjuk fel, sem jobbat sem többet vagy ujabbat nem igényelnek: ugyan mi tilt hát bennünket attól, hogy a sorba rendezett csomagot visszafordítva, a harmadéve volt legelsőre találjunk s egyszerűen hagyjuk rákövetkezni a többit, midőn semmi Vető- jog nein ellenőrzi ezen műtéteit. Könyvnélkülözés? jámbor hivő az, ki még 15 vagy 20 százalékot tenne fel egész e.kerületben az ily együgyüségre. Aztán mennyi tömérdek munka van már e nemben ? csak egy papi könyvtárt kell örökölni, de néha 5—10 frton is szerezhető: nem elég-e kiirni a készet ? tán, ha idegen, le is fordítva ; ki tanulja meg ? Néha önálló tanulmányozásra is adnók magunkat ; de hazai kútfők hiányában, tudós elméletért ismét a szomszédba kell menni. Ezen tudós német dissertator és commentator urak azonban, homileticai szakkönyveikben már többet is adnak, mint a mennyit kérnénk tőlük — soha megadom kölcsön fejében, t. i. finom distinctiókkal ugy eldarabolják a jó tanácsot, ugy elsimítva és feleresztve adják a dolog érdemét, hogy előbb-utóbb a türelmet kimerítve, kedvet ölnek vele, és tarthatlanná teszik utasító javallataikat természetesen, mint a kik nem a mi életszükségeink, észjárásunk és modorunk emberei, legjobbak önmagukhoz, mert legközelebbiek ; tehát reánk nézve ama szőrszálanként hahasogatott nagy terjedelmű okoskodásokkal, roppant gazdag idézet- és példatáraikkal utóvégre is haszonvehetlenekké válnak. Ez a legnagyobb baj, hogy aztán e közben — nap-nap után — múlik a hét, beköszönt az Úrnap, és két tanításra van szükség bárhonnan teremtjük is. — Baj, baj! de mindez másként lesz, ha a dolog miségéröl és mikéntiségéröl egyszer-egyszer komolyan elmélkedni fognak a legilletékesebb szakemberek, kiket ugyanannyi mesterekké képez a folytonos gyakorlat. Tehát amaz üdvözölt jeles vállalatnak él jenére —még folytassuk tovább a panaszt. — Megrendité lelkemet azon tapasztalás, mit a sz. hivatal gyakorlatában létemre nagy körben szereztem volt. Hitszónokaink, tetemes számban, mintha tudni sem láttatnának az Ige hatalmáról, mely szerintök egyszerűen csak szóbeszéd; nem pedig hódító varázsu fegyver. Kétélű fegyver az! vigyázzon, ki mint élezi; önmaga fe|é is épen ugy vág, mint a hallgatók irányában. Legfájóbb tapasztalás az, ha egyik éle sem jó ; mely esetben, tán nem méltánytalanul, annak kezelőjét teszi felelőssé a közönség. Alkalmilag lettem figyelmessé közelebbről, nevezett vezércikk után, hogy ezúttal „Sine ira, egyedül Veritatis Studio" ez érdemben nyilatkozzam, ki jelenleg az érintett sz. hivatalra nézve azonkívül eső — archimedesi ponton állok: iskolai tanszékről, növendék keresztyéneknek hirdetve, amazénál keményebb föltételekkel, tudomány és vallás evangyéliomát. Szabadjon hinnem, miszerint ügyszeretetem itt is megadja e tárgyhoz szóihatásnak érvényes jogcímét. Kérdéses cikk, melynek egész címe: ,,Mely kellékeknek kell a protestáns lelkészben főleg öszpontosulni, hogy egyházát szellemileg és anyagilag fölvirágoztathassa," céljához és rendeltetéséhez híven,egész encyclopediáját adja agyakorlati lelkészeinek. Benne oly tárgybőség, hogy részletenkint kifejtegetve egész önálló szakközlönyt elfoglalni képes. Gyönyörű keretbe foglalva, — a legtalálóbb sz. iratbeli helyek idézete nyitja meg az első fölkellékről értekezést, melynek tárgya a prédikálás. Helyesen. A növénynek is leginkább szembeszökő jelvénye, első rendű ismerve, a virág. Az e téren főleg tiszteletben álló latin nyelv a mi lelkészeinket'*) csakugyan erről nevezi: ,,Verbi *) Méltán figyelmet költhetne már a „lelkész" nevezet illetékességi kérdése. Mig papjainkat e névvel illetjük, mintha szégyenletes őszinteséggel vallanók be azt, hogy nálunk még eddig sem létez, — holott nem is neveztetik — magyarul: Psychologia, psyc h o 1 o g u s. Ez lenne a tulajdonképi „lelkészet'- és „lelkész." Hitszónok, e. szolga, lelkipásztor=praedicator, liturgus és pásztor. Altalán véve és xan igoj(yv — valljon nem inkább „e. szolga" volna-e használandó?