Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-01 / 9. szám

„A föltett kérdésnél első pillanatra valaki azt vélhetné, hogy a vallás átalakitása tisztán csak a vallásos ügyekre gyakorolhatna befolyást, u. m. a vallásos életre, isteni tiszteletre és egyházi fegyelemre. Ámde Luther reformatiója előtt már sok idővel az egyház és állam Európa minden politikai testületében annyira együvé voltak olvadva, jogaik és viszonyaik annyira össze voltak szövődve, miszerint egyik sem szenvedhetett külön semmi rázkódást a nélkül, hogy a másik is meg ne rendült volna.*) — Két nagy hatalom nehezkedett a középkor minden ker. népeire és az élet minden viszonyaira: az egyházi, tetőzetén a pápasággal, mely egyetemes theoeratia urasága alatt akarta tartani a nemzeteket, és az uj nyugoti birodalom császársága, mely egy universalis monarchia hatalma alá törekedett hóditani a népeket. Mindkét elnyomó hatalom ellenében századokon át tartó küzdelem fejlett ki, s a mind általánosabbá vált vajúdásokból, az eddigi világállapotok erjedéséből ugy a. vallási mind a politicai életnek egy uj rendszere született meg, a vélemények tusájából az eszméknek egy új világa kelt ki. Az emberek önállóul vizsgálódni, gondolkodni kezdettek ott. hol elébb csak vakon hittek és engedelmeskedtek. Az önálló eszmélkedés felköltésével azon támadás, mely közvetlenül csak az egyházi fegyelemre látszott irányoztatni, gyökeres változást idézett elő az államok politikai helyzetében és a népek erkölcsi művelődésében is. „A national institut" tehát a világtörténet valódi szellemétől (du vrai genie de l'histoire) lelkesítve tűzte ki korunkban a fölállított kérdést. A szabadság első öröksége, vagy föltétele a vallás és a politicát az emberi élet ezen két tenyezőjét minden kényszerítéstől menten, szabadon vizsgálhatni és fölvilágosítani. Es hol e szabad vizsgálódás gyakoroltatik, az kétségenkivül szabad haza. Az institut a kérdés kitűzése által kimondá, hogy a reformatio a jelenben már nem csupán hatékony erokép gyakorolja befolyását a világra. A reformatio tényleges kitörése óta már háromszázad folyt le. Az általa alakított uj viszonyok, *) Részemről ezt azért tartom igen természetesnek, mert mindkettő közös alapelveken nyugodott. az általa teremtett uj intézmények többnyire fen maradtak; némelyek ugyan elenyésztek, de a melyek napjainkig fönmaradtak, az események általános előhaladásában élnek, s a reformatio az események ez egyetemes fejlődésének többé nem közvetlen előidöző és irányadó oka. A reformatio körülbelől alapvonásában mindent átalakitott és megalkotott mit alkotnia kellett, ezért ma már hatása minden explosiok nélkül csak közvetítve az általa alkotott intézmények szabad fejlődésében nyilatkozik. Tehát már eljött az idő, melyben megítélhetjük, s kijelelhetjük, hogy eredményeiben mi előnyöket avagy hátrányokat nyert az emberi nem. „Azonban midőn jelen vizsgálódásunkban a reformatiót, mint az európai társadalom átalakulásának okát tekintjük, s háromszázados munkásságának eredményeit mint okozatait akarjuk kinyomozni, azon kérdést vethetik elénk, hogy vájjon maga a reformatio nagy történeti ténye is nem-e sok más őt megelőzött nagy események és okok resultatuma-e ? ugy hogy a polgárisodás újkori szerkezetének, az emberi művelődés korunkban kifejlett vívmányainak eredete nem-e inkább ama régibb eseményekre, mint okokra viendő vissza, mintsem csupán a iG—ik század reforrnatiójára, melv maga is a korábbi műveltségi viszonyok eredménye V Helyes. De csak e szempontból tekintve a dolgot, az okok és okozatok e labyrintjából sohasem tudnának kiemelni valamely oly megállapodási pontot, mely kiindulási pontul szolgálhatna a világtörténet ujabb tüneményeinek kifejlésére. Mert minden politikai vagy vallási forradalmaknak és átalakulásoknak hatása végnélküli. Igy ma is többé kevésbé érezzük mind annak nyomait, melyek India, Arabia, Görögország, és Itália művelődésében a legtávolabbi időkben történtek; még ma is igen érezhető hatása alatt élünk azon nyomoknak, melyeket észak népeinek vándorlásai, a keresztes hadjáratok, s egyéb politikai mozgalmak által előidézett változások hagytak a történetben. De igy van ez az emberi szellem minden irányban való kutatásainál is. Ha törekvéseinkben csak előre nézünk, azon pontot, honnét közelebb kiindultunk, a legvégső alapnak véljük, melyből minden további lépéseink következnek. Ha pedig figyelemmel a múltra tekintünk, ama