Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-22 / 8. szám

nodánk azon érdemét, előnyét, mit az ifjúság erkölcsi élete körül kifejt, s felmutat. E szép irány, e jeles szellemi fejlődésnek vég oka, főtényezője a buzgó tanári kar. Főiskolánk szerencsés állásától elválaszthatatlan egy nér, a tapintatteljes, a tudományosságát életre alkalmazó, erélyes buzgó igazgató nt. Müllner Mátyás neve. Legyen isteni áldás e szép intézetünk fölött, égjen benne soha nem halványuló fénnyel a tudományos miveltség oltár lángja, s kisérje ez intézetet e kerület s hitrokonaink oly pártolása, osztatlan szeretete, melyet joggal méltán várhat s megérdemel. Nagy-Geresd, febr. 2-án 1863. Trsztyenszky Gyula. —j-'Cít KÖNYVISMERTETÉS. I. Keresztyén vallástudomány. Irta Szerem lei Gábor. Sárospatak, első rész. 1859. Második rész 1860. II. Keresztyén hittan, tekintettel a helv. hilv. egyház vallásos életére, iskolai használatra készitette Kiss János ny. r. hittanár a dunántúli h. h. egyházkerület pápai főiskolájában. Első kötet. Pápán 1862. Előfizetési ár 1 frt. o. é. E lapok hasábjain annyiszor emeltetett panasz egyházi irodalmunk tudományos iránybani szegénysége felett, hogy tekintve a fentcimzett két dogmatikának egymásutáni megjelenését négy év alatt, méltán szemünkre lobbanthatnák, miért nem siettünk üdvözölni a várva várt vendégeket? miért hallgattunk mai napiglan különösen az első számú munkáról, melynek első fele már 1859-ben látott napvilágot? Mondhatnám ugyan, és teljes joggal, hogy oly nehéz emésztetü ama munka, miszerint évekig rágódva rajta sem birtam annyira jutni, hogy teljesen megértsem, azért nem ^ szóltam róla. De ez azért nem mentség, mert akkor, ha egyebet nem, épen azt kellett volna a t. közönségnek elmondanom. Ha igazán meg kell vallanom, a késedelemzésnek bizony más oka nem volt, mint az, hogy nincs nekem sem mindég kedvem az igazmondás rendes dijáért pályázni és azért vártam, hogy talán találkozik más, ki a tudomány és a jövő nemzedék érdekében felszólalván, számadásra vonandja a férfit, ki az épen oly tisztaelméjü és világos nyelvű mint nagytudományu S omossy tanszékéből rejtélyekben beszél, mint egy delphi oraculum, és ugy ir, mint egy rosz synlaxista. Es itt előre meg kell jegyeznem, hogy én épen nem tartozom azok közé, kik a tudományos Írótól is megkívánják, hogy külső megjelenése a társaság szabályainak mindég megfelelő és igy kifejezése is olyan legyen, hogy azt minden mivelt ember kedvvel olvassa és fejtörés nélkül azonnal megértse; mert jól tudom, hogy minél mélyebben aknáz a vizsgáló, annál kevesebb ideje marad arra, hogy talált drágaságait gondos simítás és illő foglalás által értékesítse, kellő világításba helyezze; de más felöl az is bizonyos, hogy azért, mivel találkoznak irók, kiknek gondolatjai mélyebbek és gazdagabbak, semhogy azoknak megfelelő kifejezést adni bírnának, még épenseggel nem következik, hogy ki csín nélkül és homályosan ir, azért mind mélységes gondolkodó legyen. Ha a stíl rosszasága a gondolati tartalom mélységének volna okvetlen mutatója, akkor Szeremlei úr munkáját a legmélységeseblinek kellene mondanunk, mely valaha íratott; pedig ha képzelhető még zavartabb valami, mint Sz. ur stílusa, észjárását, gondolatait mondhatjuk olyanoknak. E túlszigorúnak látszó ítélet igazságos voltának bebizonyítására nem kellene egyebet tennem, mint találomra akármely cikkét a jókora nagy könyvnek ideirni; de ily eljárás ellen joggal mondhatná Sz. ur, hogy az összefüggéséből kiszakaszlott beszéde még a legjelesb írónak is nem mindég ád könnyen felfogható, kielégítő értelmet. Tehát lássunk a dologhoz rendre. A munka avval kezdődik, „hogy mi a dogmatika?" — Erre minden ember természetesen a dogmatika határozatát várja feleletül. De Sz. ur esze járása más mint minden emberé: ő kérdi ugyan, hogy mi a dogmatika, de azért feleletében még sem mondja, hogy mi? — ezt alább jegyzetben teszi, a hogy teszi — hanem azt magyarázza , milyennek kell a dogmatikának lenni s ezt igy ejti: .,A keresztyén egyházban több vallásfelekezetek levén innen a dogmatika nem lehet más, mint vallástudomány ez vagy amaz vallásfelekezet hittanja szerint.4

' — Ha már most meggondoljuk, hogy a szerző maga, a dogmatikát vallástudománynak nevezi, hogy hittan szinte annyi mint dogmatika: akkor e gyönyörűséges definitio tulajdonképen igy hangzik: „a dogmatika nem lehet más, mint dogmatika, ez vagy amaz vallásfelekezet dogmatikája szerint. íme mindjárt az első pontnál, az ember valóságos zavarba jő, hogy mit tartson fonákabbnak, az észjárás ferdeségét e, vagya kifejezés hallatlan esetlenségét ? De, halljuk csak, hogy fűzi tovább Sz. úr e beszédet ? „A protestantisinusban azonban a hittan a vüllásos tételeknek nem merev és eszmeileg egyszer mindenkorra berögzött halmaza, hanem hitélet: lényegesen elütő azon hitélet tengéstöl, melybe az egyén, mint az egyház által rá tukmáltba kénytelen és kelletlen szokik be." Meg kell e mondatra jegyeznem, hogy ez a jobban stylizáltak egyike a könyvben, s mégis, ha a kifejezéseket az előttünk levő összeköttetésben közelebbről megnézzük, azonnal meglátjuk, hogy azok nem egyebek mint „non bene junctarum discordia semiria rerum." Vagy van-e értélme ennek ; merev halmaz? vagy épen: merev és eszmeileg berögzött halmaz? Azért, mivel elfogadtuk az elég rosz hangzású rögeszme szót, még korántsem következik, hogy igy is szólhassunk : eszmeileg berögzött. De minthogy ezek utoljára is csak puszta jelzők, nézzük magvát a mondatnak:,,a hittan hitélet." Mi ez? Hogy az életet