Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-15 / 7. szám

kglmek minden perpatvar nélkül applicálhassák oskolájokhoz és építhessenek rajta ötven tallérigh való épületet, hogjha peniglen jövendőben vagy én vagy maradékim vagy legatriusim, ezen ház hellyemet ki akarnak váltani; tartoznunk a Gyöngyösi fellyebi mod szerént meghnevezett Evangelicus statuson levő emberséges embereket, a tizenhat akó borért meghelégitenünk, az hogj az tizenhat akó bort megh adnunk, a mellet peniglen az ötven Tallérigh való engedett épület, valamit akkor fogna érni, meghbecsülvén azt is tartozunk ö kglmekk meghfizetni. Ezen dologhb. az Evictiot magamra válalván tartozom o kglmeket azon ház helyemnek szabadossan való, bizonyos birtokáb megh oltalmaznom, magam kölesegemmel minden Törvén szerént való impetitorok ellen. Hozzá adván azt is, mivel azon jószagom nekem zálogos jószágom, hogyha a becsületes Evangelicus Statuson levő Ecclesiatul, vagy én tőlem vagy maradekimtól Utriusq sexus vagy legatariusimtól, ezen ház helyemet, a több olt levő jószágommal edgyütt az örökös urak kiváltanák, tehát ő kglmekk tartozom én a tizenhat akó bort vissza adnom és abscissis omnibus juridicis rernediis meghteritenem. Hogy ha penighlen én azon tizenhat akó bort megh nem adhatnám, vagy meghadni nem akarnam adok annyi Szabadságot Ő kglmekk, hogy vice Ispány úr Commisia mellett azon Vármegyék Szolgabiraja és egy esküitje által akarmelly vármegyéb annyi érő Jószagomat foglalhassák el, és mind addigh bírhassák, meddig a tizenhat ako bort meg nem adnám ö kglmekk. Nagyobb bizonyságért adom ö kglmekk kezemirását Pecsetemmel is megherősitvén, Galanthai kastél Házban. A. 1662 Szent Maria Magdolna Napján. Eszterhazi Sándor. ISKOLAÜGY. B. VAY MÍKLÓS, TISZÁNINNENI EGYHÁZKERÜLETI FŐGONDNOK i BE1GTATÓ BESZÉDE. Mint e lapok legközelebbi száma 182. lapján közölt miskolci tudósításból értesülhettek olvasóink, a tiszáninneni egyh. kerület küldöttsége m. hó 12-én ült össze, hogy a néhai mélt. Ragályi Károly ur halála által üresedésbe jött sárospataki főiskolai algondnoki hivatal betöltésére szabad választás alapján beküldött szavazatokat felbontsa. A jeles előd méltó utódául, q diszes hiva'alra, szavazat többséggel, t. K o m á r o rn y József ur választatván meg, őt emez uj hivatalba, egyházker. és főiskolai főgondnok, Nagyméltóságú id. báró Vay Miklós ur, Sárospatakon, febr. 1-jen, a következő lelkesedéssel fogadott beszéddel iglatta be : Tisztelt gyülekezet! A magyar alkotmányosság jelenleg majdnem kirekesztöleg protestáns autonom egyházunk bárha szűkebb, de mivel azt szent vallásunk hitbástyái veszik körül, nemkevésbé biztos terére szorult életének, egyik legkitűnőbb, legszebb, — noha most jobbadán nyugvó, a nemzet által azonban soha fel nem adható— része: tisztviselőinek, bíráinak, sőt helylyel-helylyel még kormányzóinak is, szabad szavazatok utjáni választása. Ezen vallás-szervezetünkkel egygyé forrott, annak lényegéhez tartozó, századok által szentesitett, s ereklyeként óvott hitágazati jogával élt legközelebbről a helv. hitvallású tiszáninneni egyházkerület is, midőn a sárospataki főiskola egy véletlen csapás folytán üresedésbe jött algondnoki hivatalára, dicsőült Ragályi Károlyunk helyére, szavazat többséggel Komárorny József urat válaaztá meg. Valóban nem lenne sem alkotmányos érzetü fia a hazának, sem önkormányzati rendszert valló igaz református, ki a közbizalomnak, irányában ily sziv- s törvényszerű nyilvánulását, kivált a jelen viszonyok közt, kellőleg nem tudná méltánylani. De nem kevésbé örvendhet viszont egyházkerületünk is, midőn tapasztalja, hogy egyik legjelentékenyebb, legfontosabb hivatala, újból ily hü, ily kipróbált kezekbe me~ gyen által; — örvendhet e felett maga kevéssel ez előtt még méltó gyászba merült főiskolánk is, teljes joggal csatolván legszebb reményeit, — hitfeleink közbizalmát, — meg annyi kitűnő tulajdonokkal ékeskedő jelöltjéhez. És ime kettős főgondnoki lisztemnél fogva nekem jutott a szerencse, megválasztott főiskolai algondnokunkat, valamint az egykázkerület, ugy a főiskola részéről is üdvözölhetni, fogadhatni, s e tisztelt közönség jelenlétében, újból nyert diszes és hatályos hivatalába, ünnepélyesen beigfathatni. Teszem pedig azt annál nagyobb örömmel, mennél inkább meg vagyok győződve magam is róla -, miszerint a közbizalom e szép zálogát innentúl is oly erélyes buzgalom kifejtése által leend gondnok ur viszonozandó, mind a milyennel főiskolánk ügyei iránt eddig is, s csak a most közelebbről lefolyt időkben is szakadatlanul viseltetett, megválasztatását erányomban is a hivatalos, de egyszersmind baráti viszonyunk oly kötelékeül tekintvén, mely egymást szilárdul gyámolitandó törekvéseinkre nyújt kölcsönös és biztos kezességet; ugyanis megnyugtatólag hat reám annak tudása, hogy innentúl is oly férfiú osztozand gondnoki tisztemben, kiről bizonyos lehetek, hogy velem egyesülve fog főiskolánk szellemi s anyagi virágzása előmozdításán törekedni; a ki tudja és érzi, mennyire halaszthatlan, különösen annak jobbra, magasbra törekvő belső ösztönéi nevelni; — a ki tehát részéről is azon fog lenni, hogy abban a mindennapi kenyérkeresés becsületes műveltsége mellett, tudósok, művészek s kitűnő szakemberek is teremtessenek, a mind inkább haladó kor számára! — mert kétségtelenül, méltán meglehet, egy ily roppant számú s tehetségű iskolától várni, hogy az gazdag kamataival, ne csak a hazai műveltseg, de az Összes művelt világ kincstárához is járuljon ; — nem hagyhatom azonban érintetlenül, miként e magasztos szép cél felé, épen oly hasztalanul törekednénk, folytonos áldozatokra kész egyházkerületünk minden oldalróli következetes támogatása nélkül, — mint a mely kevéssé nélkülözhetjük, egy buzgó lanári kar, s 14